Sikerbeszámoló

Fehérjevesztés gyógyítása a vékonybélben lévő veleszületett fejlődési rendellenesség esetén (nyirokértágulat a vékonybélben)

Raimund S. (14) H.-ból:

Christel S. (51) számol be Raimund fia gyógyulásáról: [1]

Nehéz időszakot tudhatunk magunk mögött, de szerencsére ez már a múlté. Raimund fiunk 1983.09.22-én született és 5 hónapig minden rendben volt, mindaddig míg szoptatni tudtam őt. De aztán kezdődtek a problémák: szemhéja megduzzadt a víztől, túl sok fehér és rossz szagú széklete volt.

Az orvos nem ismerte fel a betegséget, ezért kórházba kellett vinnünk. Ez 1984. március 12-én történt. Fehérjehiányt állapítottak meg nála. Csak nem tudták, mi által veszítette el a fehérjét. Három hét múlva a vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy Raimund bélrendszerében elváltoztak a nyirokerek. Emiatt lépett fel a fehérjehiány. De ami a legrosszabb volt, Raimund szervezete szinte semmi immunanyagot nem tartalmazott. Annyira csekély mennyiségű volt, hogy az orvosok nem tudták, hogyan tovább.

A helyzet reménytelensége, amit K.-ban, a kórházban közöltek velem, lesújtó volt számomra. Azt mondták nekem, hogy gyermekem sohasem lesz képes úgy játszani, mint a testvére. Bele kellett nyugodnom ebbe és az életemet ennek megfelelően újjászervezni.

Aztán Raimundot átutalták G.-be az egyetemi klinikára. Az egyetemi klinika professzora adott nekem reményt, de arra a kérdésre: "Valamikor lehet-e a gyermekem teljesen egészséges?", félreérthetetlenül az értésemre adta, hogy gyógyulással nem számolhatunk, élethossziglan diétáznia kell, hogy életképes legyen. Nem tudtam és nem is akartam ebbe belenyugodni, és csodában reménykedtem.

Egy ismerősöm, akinek ecseteltem kétségbeejtő helyzetemet, anélkül, hogy tudtam volna, tagja a Bruno Gröning Baráti Körnek, tudtom nélkül a baráti körből más barátokkal együtt ráhangolódott a Heilstrom*ra a fiam és az én számomra. 

És így minden másképp történt, mint azt az orvosok nekem megjósolták, végül minden jól alakult.

A diétát, melyet Raimundnak egész életében tartania kellett volna, 1984 májusától lépésről lépésre normál étkezésre váltottam. 1984 végétől teljesen normálisan étkezett. Az orvosi prognózis ellenére a betegség tünetei többé nem jelentkeztek. 

Amikor ismerőőm végül 1984 végén aztán mesélt nekem Bruno Gröning tanításáról, rögtön kértem a bevezetésemet, hogy a fiamra vonatkozó elmondottak valóságáról magam győződhessek meg.

Gyermekem már 13 éve teljesen egészséges. Teljesen normálisan játszik a testvérével és mindent megeszik. 

A következő években minden utólagos orvosi vizsgálat (ellenőrző orvosi vizsgálat) során először eltitkoltam az orvosok előtt, hogy Raimund már nem diétázik. A fehérjeértékek, az immunanyagok, minden érték ennek ellenére tovább emelkedett és a normál tartományon belül maradt. Amikor elég bátorságom volt az orvosoknak megmondani, hogy már régóta nem tartjuk a diétát, nem tudták felfogni, hogy Raimund minden jóslatuk ellenére most teljesen egészséges.

Hogy milyen hálásak vagyunk a férjemmel együtt ezért a nagy ajándékért, nem lehet szavakba foglalni. Raimund mindig sápadt volt, fehér, mint a fal. A szeme nem csillogott. Most pedig sugárzik, pirosak a kis orcácskái és semmiben sem marad el többé a testvére mögött.

Orvosi kommentár:

A vékonybélbiopsziával (szövetmintavétel a vékonybélből) a "nyirokértágulat a vékonybélben" diagnózisa S. Raimund esetében 6. hónapos korában szövettanilag is alá lett támasztva. [2] Ezt a kórképet a bélen keresztül történő jellegzetes fehérjevesztés, a szövetekben történő vízraktározással (ödéma) együttjáró vérfehérjeszint csökkenése, valamint a vérben a fehérvérsejtek és az immunglobulin csökkenése (fehérjeanyag, amely a fertőzés elhárításáért felelős) jellemzi. Ennek a betegségnek morfológiailag az alapja a bélben a nyirokérrendszer veleszületett rendellenessége. Az 1984 áprilisi laborértékek világosan mutatják, milyen veszélyes állapotba került a gyermek emiatt a megbetegedés miatt: Az összfehérje értéke erősen lecsökkent 2,6 g/dl-re [3] (a normál 7-8 g/dl), éppúgy az immunglobulin G (IgG) 34,1 mg/dl-re [4] (a normál 190-860 mg/dl). 

A károsodás nagy mértékét még kiegészítésképp egy speciális teszt pontosítja, amelyben a bélen keresztül történő testfehérjevesztés mennyisége megállapítható. Mint az Raimund G-i egyetemi klinikai tartózkodásának 1984.05.06-i zárójelentéséből kiderül, a króm-51- albumin (fehérje) teszt igazolhatta, hogy Raimund az intravénásan adott króm-51-el jelzett albumin 52 %-át csupán négy napon belül veszítette el. [5] A normál érték 1 % alatt van! Kezelés nélkül Raimund a bélen keresztül történő további fehérjevesztés következtében hamarosan életképtelen lett volna. A kórházi tartózkodás során a gyermeknek infuzión keresztül fehérjét adtak, de hosszú távon az egyetlen gyógyászati eljárás egy speciális diéta.

Ezt a szigorú, élethossziglani diétát S. asszony, mint édesanya nem tudta következetesen betartani. Már az egyetemi klinikáról történt elbocsátást követő 14. napon a gyermeke iránti együttérzésből, akinél nem mutatkoztak továbbra a betegség tünetei a diétát újra és újra tiltott élelmiszerekkel pótolta. Mivel Raimund a normál étkezést az orvosi jóslat ellenére jól viselte, 1984 végétől ismét teljesen normálisan táplálta őt, természetesen anélkül, hogy az orvosainak a rendszeres utólagos orvosi vizsgálatok során említette volna. Mivel az ambuláns utólagos orvosi vizsgálatokon kivétel nélkül megjelent, a vérfehérjeértékek és az immunglobulin alakulását majd két éven át figyelemmel kísérhették.

Raimund 1984.03.12-től 04.05-ig volt K.-ban kórházban és 04.05-én G.-be az egyetemi klinikára utalták át. Ott 1984.04.27-ig kezelték. Az első ambuláns ellenőrzés 1984.06.08-án történt. A következő időpontok: 1984.10.19., 11.28.; 1985.02.20., 06.27.,11.25. és 1987.01.29.

1984 áprilisában kezdte S. asszony ismerőse Bruno Gröning tanítása szerint a gyógyáramot felvenni Raimund számára. A fehérje- és immunértékek kezdeti emelkedése a kórházban történt pótlással és a további fehérjeveszteség elmaradása a szigorú diéta következményeként orvosilag magyarázható. Csak 1984. áprilisában a kórházból való elbocsátást követően a következő ambuláns ellenőrzés során ismét a vérfehérje koncentráció csökkenésének kellett volna fellépnie, mivel a normál táplálkozás következtében a nyirokérrendszer morfológiai elváltozásának kellett volna bekövetkeznie. Legkésőbb a 1984 után következő ellenőrzés során ez orvosi oldalról egyértelműen elvárható lett volna. Mégis a fehérjeérték 1987-ben, az utolsó ellenőrzésig is a normál tartományban maradt. 1987.01.29-én több mint két diéta nélküli év után 7,4 g/dl normál összfehérjeértéket találtak (normál 7-8 g/dl), normál elektroforézis (72 % albumin) és normál immunglobulin (IgG 642 mg/dl) esetén. [6]

1984.05.06-án írta Prof. Dr. G., az egyetemi klinika kezelő orvosa egy orvosi igazolásban Raimund szülei részére:

"Fent nevezett gyermek olyan megbetegedése áll fenn, melynek során [...] élethosszig tartó diétát kell tartani. Mivel ez a diéta lényegesen drágább, mint a normál étkezés, a gyermek szülei számára komoly anyagi túlterhelés jelentkezik..." [7]

1987 januárjában, az utolsó ambuláns kezelés során Prof. Dr. G., az egyetemi klinika kezelő orvosa a következőket nyilatkozta a záró állásfoglalásában Dr. O. utókezelő gyermekorvosnak:

"A betegség lefolyása továbbra is kielégítő. A diéta nem következetes betartása sem vezetett az immunglobulin vagy a fehérvérsejtek veszteségéhez. Természetesen nagyon érdekes lenne a bélnyálkahártyát mégegyszer megnézni ... [8]

Máig (1996) nem jelentkeztek Raimundnál panaszok, ez világos bizonyíték a gyermek gyógyulásának fennmaradására.

Ez a gyógyulás különösen figyelemre méltó, mivel sem a gyermek, sem az édesanya nem tudott arról hogy az ismerős számukra gyógyáramot vett fel. Így nem beszélhetünk a szuggesztív befolyásolás egy formájáról. Ráadásul egy szervi veleszületett betegségről volt szó, messze minden lelki eredetű keletkezéstől.

Szövegjegyzetek magyarázata: 

A-MWF = Az Orvos-tudományi Szakcsoport Archívuma (Levéltára) Németország - Hamburg/Hennef-Sieg

[1] S. asszony Raimund fiáról szóló sikerbeszámolója, A-MWF

[2] 1984.03.27-i biopszia, véleményezve G-i Egyetem Pathológiai Intézetének Dr. S. professzora által, idézve az 1984.03.12-től 04.05-ig tartó K-i Gyermekkórházban történt tartózkodás zárójelentéséből, A-MWF

[3] a G-i orvosi apparátus 1984.03.05-i laborjelentéséből, A-MWF 

[4] a kórházi tartózkodás zárójelentése, K-i Gyermekkórház (lásd 2), A-MWF

[5] az 1984.04.05.-27. közötti G-i Egyetemi Gyermekklinikán történt kórházi tartózkodás zárójelentése, A-MWF

[6] Prof.Dr.G. jelentése az ambuláns vizsgálatról az Egyetemi Gyermekklinikán, A-MWF

[7] Prof.Dr.G. 1984.06.08-i orvosi igazolása a G-i Egyetemi Gyermekklinikán, A-MWF

[8] lásd 6