Bruno Gröning - Forradalom az orvostudományban

3. Fejezet

Bruno Gröning tanítása

A tudomány felfedi Bruno Gröning titkát?

Az újságokban Bruno Gröninget gyakran egyoldalúan és szemmel láthatóan ironikus hangnemben "csodadoktornak" nevezték. Bruno Gröning tanításáról nem volt szó. Így aztán lehetségessé vált az orvostudomány ellenségei számára, hogy személyének jelentőségét lejárassák, hiszen a köztudatban egyoldalúan gyógyítónak és csodadoktornak mutatták be.

A gyógyulásokat kizárólag lelki bajoknál elért sikereknek könyvelték el. Azokat a beszámolókat, hogy szemmel láthatóan na­ gyobb sikerei is vannak, egyszerűen vitatták, vagy tömegpszichózis következményének tudták be, itt ugyanis olyan sikerekről volt szó, melyet más orvosok is elértek. A korabeli dokumentumokból azt az értesülést szereztem, hogy a nyilvánosság felé azon fáradoztak, hogy az orvostudomány Bruno Gröning működését na­ gyon is be tudja sorolni és, hogy számára a sokak számára csodálatosnak tűnő történéseknek okai világosak. Erről a felfogásról lehetett olvasni 1949 októberében a "Revue" c. újság címlapján:

"A tudomány felfedi Bruno Gröning titkát" 1

Bruno Gröning működésének a szokásos orvosi gondolatsémába való látszólag problémamentes besorolása széles körben szükségtelenné tette, hogy a körülötte lévő történéseket behatóbban megvizsgálják, mert mi újat adhatott, ha egyszer a tudomány átlát rajta?

Egy kívülálló megfigyelő számára, aki ezt a besorolást figyelmen kívül hagyja, és a Bruno Gröning körüli eseményekkel foglalkozik, hamarosan kiderül, hogy az orvosi szókincs távolról sem elegendő ahhoz, hogy kielégítő magyarázatot találjanak e férfiú körüli történésekre. Azok a gyógyulási beszámolók, amelyek biztonsággal kizárhatják a szuggesztív befolyásoltsággal való összefüggést és Bruno Gröning szokatlan szellemi képességeinek sokrétű bizonyítékai, egy olyan erő nyilvánvaló jelenlétét bizonyítják, melyet eddig a tudomány kitartóan tagadott.

Bruno Gröning előadásainak pontosabb figyelembevételénél érthetővé válik egy olyan tudás, amely az egészség és betegség okairól szól, és amely egyetlen orvosi tankönyvben sem szerepel. Ez a tudás, mely kompromisszumok nélkül és világosan kimondja a dolgokat, botrányt kelt, mivel egész társadalmunk világnézetének jelentős részeit kérdőjelezi meg. Bruno Gröning kijelentéseiben teljes világossággal felismerhető tanítása, úgy hogy számomra fontosnak tűnik a következőkben "Bruno Gröning tanításáról" beszélnem.

Bruno Gröning: "Isten léte tény"

Bruno Gröning tanításának következő leírása eredeti forrásokból (Bruno Gröning előadásaiból), korabeli írásokból és információkból származik, melyeket a korabeli tanúkkal folytatott beszélgetésekből nyerhettem. Azon fáradoztam, hogy kijelentéseinek szellemét a lehető legjobban megközelítsem.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a külsőleg látható testében felismerheti önmagát. Ezzel szemben Bruno Gröning az ember testét csak eszköznek tekinti annak érdekében, hogy az anyagi teremtésben közreműködhessen. Az volt a meggyőződése, hogy az ember valójában egy szellem, van lelke, mely a földi életre egy anyagi testhez kapcsolódik. Félreérthetetlenül egy magasabb szellemi valóságra utal ezzel. A lét szellemi síkjai számára nem elméletet, hanem élő valóságot jelentettek. Ezeket megtapasztalta önmagában, és ebből a megtapasztalásból jött létre meggyőző ereje, valamint a betegség és az egészség mélyebb összefüg­ géseinek ismerete. Kifejezetten hangsúlyozta, ez a tudás nem új, hanem egy olyan ősi tudás része, melyhez manapság az emberiség legnagyobb része már elvesztette a bejutás lehetőségét.

A springei közösség számára tartott előadásában azt mondta: "Nem sokat tudok, csak azt tudom, amit az emberek ma már nem tudnak. Éppen ezért kötelességemnek tekintem [...] hogy minden embert messzemenően arra tanítsak, kihez tartozik, milyen teremtmény is ő, és hogyan tudja magába fogadni a teremtő erőt, ahhoz, hogy úrrá tudjon lenni testén" 2

Isten léte Bruno Gröning számára tény volt. Ebből a belső bizonyosságból növekedett a Mindenhatóba vetett őszinte hitvallása, Benne már sokan nem tudtak hinni:

"Kötelességemnek tekintem az emberek felvilágosítását." [...] És, ha valaki közületek, azt akarja mondani, hogy nincsen Isten, darabokra téphetnek engem, de nem engedek ebből." 3

Bruno esetében azonban nemcsak jámbor szavakról volt szó, hanem ő az emberiséget oda akarta elvezetni, ahol újra meg lehet tapasztalni, hogy ez az idegenné vált Isten segíteni akar és tud, ha hagyják. Ezért működésének első feladatát abban látta, hogy a segítséget kérő számára újra megnyissa a mindent átfogó gyógyító erőhöz, a teremtő erőhöz való tudatos eljutást. Ezt a teremtő erőt Bruno gyógyáramnak is nevezte.

A teremtő erő felvétele

Bruno Gröning előadásai előtt legtöbbször egy segítő beszélt a segítségkérőkhöz és utalt azokra a feltételekre, melyek a gyógy­ erő felvételéhez szükségesek. A jelenlévőknek nem volt szabad kezeiket, lábaikat keresztezniük, valami szépre kellett gondolniuk és figyelniük kellett testükre.

Bruno Gröning saját maga ezt a kérést a következőképpen fogalmazta meg:

"Ha Önök most rátérnek arra, hogy igazából jó akarattal gondoljanak testükre. Minden embertársamnak azt tanácsolom, hogy testét ne hanyagolja el, és lábát ne keresztezze, hiszen Isten nem arra teremtette, mert itt a legértékesebbet kaphatja meg, ha nyitott kézzel ül ott, ha van szívből jövő kívánsága, és kéri Istent, hogy azt adja meg neki, amire valójában szüksége van. Ha ezt megteszik, Barátaim, nemcsak azt kapják meg, amire testüknek szüksége van, hanem érzik is, hogy ezt megkapták." 4

A különböző gyógyítókkal folytatott beszélgetéseimben megfigyelhettem, hogy ők is hasonló módon járnak el. Egy brémai gyógyító azt mondta nekem, magától rájött arra, hogy a gyógyerő jobban áramlik, ha az ember nem keresztezi kezét és lábát. Egy gyógyító nő beszámolt nekem arról, hogy nem tud dolgozni, ha a segítséget keresőnek a keze keresztbe van. Ilyenkor az az érzése, hogy valami elakad benne.

Bruno Gröning egyszerű szavakkal írta le az alapvető folyamatokat. Isten gyógyító erejét gyógyáramnak nevezte. Érdekes módon a legtöbb személy, aki ezt az erőt Bruno Gröning utasítása szerint magába fogadta, újra és újra arról számolt be, hogy bizsergést és erős melegséget érez, sokan pedig ezt az új érzést a testen átfolyó kellemes áramlással hasonlították össze. Gröning hallgatóit arra szólította fel, hogy karukat és lábukat áramvezetők­ ként képzeljék el. Technikai hasonlattal élve, két nem szigetelt áramvezető összeérintése rövidzárlathoz vezet. Hasonló a helyzet a testben: a karok és lábak keresztezése annyira az energia elakadásához vezet, hogy ezek a finom energiák a testben nem áramolhatnak. Így az ember elzárja magát a gyógyító erőtől. Ha az ember megfelelő érzékenységgel rendelkezik, akkor ezt észreve­ szi testén. Néhány általam kikérdezett személy a fellépő érzést kellemetlennek nevezte, nyomást érzett, vagy mintha ott valami el lenne dugulva. A legtöbb ember számára ez a testébe lejátszodó energetikai történés nem közelíthető meg igazán tudatosan. Megfigyelhettem, hogy például egy nyilvános rendezvényen az emberek 91 %-a karját és lábát keresztezte. Némelyek még arra is képesek, hogy lábukat kétszer keresztezzék. Ezt a tartást normálisnak és kényelmesnek érzik. Nem hiányoljuk a hiányzó energiát, mert nem is ismerjük azt. Mivel ez az állapot nem állandó (legkésőbb járás közben megszűnik), egy bizonyos kiegyenlítődést mindig el lehet érni, s a zavarok legtöbbször csak hosszú lappangási idő után lépnek fel.

A gyógyáram: szuggesztió vagy gyógyerő? - Az "X" faktor Bruno Gröning működésében

De térjünk vissza Bruno Gröning tanításához. Bruno Gröning szerint a nyitott testtartás szükséges ahhoz, hogy a teremtő erőt magukba fogadhassuk. A test mellett azonban a lelkünket is "nyitnunk" kell azáltal, hogy a negatív gondolatoktól, a betegségre vagy bajra való gondolkodástól megszabaduljunk, valami szépre gondoljunk és megfigyeljük, mi történik testünkben. Bruno Gröning ezt a belső és külső tartást "beállítás"-nak azaz "ráhangolódásnak" nevezte. A jobb megértés érdekében itt is technikai hasonlattal élt. A ráhangolódással tudatosan nyitja magát az ember a gyógyerőre, a teremtő erőre, s ahogy mondta, fogja a gyógyhullámot, Isten adását. Bruno Gröning az ember testét rádióadóhoz hasonlította. A rádiónak is szüksége van egy bizonyos beállításra, azaz ráhangolódásra, hogy a kívánt adót foghassa.  

Ha a feltételek megteremtődtek, az ember foghatja a gyógyhul­ lámot (a gyógyerőt). Legtöbbször a már leírt érzések lépnek fel. Ezekről az érzésekről érdekes módon nemcsak azok számoltak be, akik Bruno Gröniget annak idején hallgatták, hanem ma is hasonlókat lehet hallani azoktól a segítséget keresőktől, akik a gyógyerőt magukba fogadják.

De ezek nemcsak érzések, melyek gyenge áramhoz hasonlí­ tanak, hanem gyakran az erő és könnyebbség, valamint a boldogság  érzéséről is beszámolnak Mások viszont semmit sem éreznek. Az erő beáramlása azonban nem függ a tudatos érzelmi észleléstől. Ezt az a megfigyelés bizonyítja, hogy azok a segítséget keresők, akik nem érzik tudatosan a gyógyáramot, szintén gyógyulást kapnak.

Hogy kerül sor ezekre az érzésekre? Ezt a kérdést tették fel 1949-ben Heidelbergben annak a bizottságnak a tudósai, akik Bruno Gröning gyógyhatását klinikai körülmények között kutatni akarták. Hasonlóságot fedeztek fel az 1921-ban J. H. Schultz professzor, a híres berlini terapeuta által magalapított autogén tréninggel, melyet a hipnózissal folytatott tapasztalataiból merített. Felületes megfigyelésnél észre lehet venni egy ilyen hasonlóságot. Az ún. kocsistartás az autogén tréningnél nyitott ülés­ tartást tételez fel. A kart és a lábat nem szabad keresztezni, a hát szabadon marad, a kéz a combon nyugszik. Közelebbi megfigyelésnél a különbségek azonban rövidesen világossá válnak. Schultz az autogén tréninget mindig is "az önhipnózishoz vezető és gyakorló útnak" 5 nevezte, s ezzel az elnevezéssel nem tudta megtagadni a hipnózissal való kapcsolatot. Bruno Gröning számára az ember akarata szabad, ezért a hipnózist és a szug­ gesztiót elutasította.

Schultz ugyanúgy, mint Gröning utal arra, hogy az emberek testi érzéseikre összpontosítsanak, csak az autogén tréningnél az önszuggesztió hozza létre ezeket az érzéseket. Ez azt jelenti, hogy a pácienseket felszólítják bizonyos formulák, vagy képek koncentrált ismétlésére, míg ezek érezhetővé válnak. Ilyen formulák például:

"A jobb (a bal) karom egészen nehéz", "egészen nyugodt vagyok", "a szívem nyugodtan és erősen ver" stb.

A gyakorlónak ezeket a formulákat bensőjében képszerűen kell elképzelnie. Az ismételt önszuggesztió által el lehet érni, hogy az ember akaratának megfelelően az egyébként nem hozzáférhető vegetatív idegrendszer befolyás alá kerüljön, és például az izom és a véredény lazuljon. Ellentétben az autogén tréninggel "a ráhangolódáskor" nincsen szükség bizonyos elképzelési minták önszuggesztiójára. Az, aki az autogén tréningnél aktívan megpróbál testében változásokat előidézni, Bruno Gröning tanítása szerint a ráhangolódáskor a vevő, a magába fogadó. Nem ő hat önmagában, miközben tudatára bizonyos gondolati mintákat kényszerít, hanem az isteni erő hat benne. Az ember megengedi, hogy az az erő hasson és dolgozzék benne és figyeli ennek hatását testében, testén és lelkén.

 Az L.-ból származó Peter Drittler (31 éves) megtanulta egy orvosnál az autogén tréninget és hosszabb időn át gyakorolta. Azután megismerkedett Bruno Gröning tanításával és elkezdett ráhangolódni a gyógyáramra.

Személyes tapasztalatából véleményem igazolást nyert, a következőkről számolt be:

"Egy korábbi barátnőm levelében felhívta figyelmemet Bruno Gröning tanítására. Miután elolvastam a levelet, hirtelen hullám­ szerűen a fejem búbjától a talpamig, hullámszerűen átjárt az áram, melyet azonnal gyógyáramnak fogadtam el, és nagyon jó felszabadító érzés töltött el, mintha egy belső tisztulás történne. Hasonlót tapasztalok azóta is, ha ráhangolódom a gyógyáramra. Jelentős különbségeket tudtam észrevenni az autogén tréninghez képest. Az autogén tréningnél a testrészeimre, vagy azokra az állapotokra koncentrálok, melyeket el szeretnék érni. A gyógyáramra való ráhangolódáskor pozitív érzelmekre összpontosítok, szép élményekre, például egy naplementére. Eközben megfigyelem testemet és észlelem az áramlást pozitív hatásában. Bruno Gröning által megkaptam a kapcsolatot ehhez a gyógyító életáramhoz, amely még orvosilag gyógyíthatatlannak mondott bajok gyógyulását is elő tudja segíteni. Az autogén tréning erre nem képes. Ezért abbahagytam az autogén tréninget, melyet már nagyon jól tudtam, hi­ szen az csak nagyon keveset, rövid ideig tartót és felületest nyújtott számomra. A gyógyáram által bennem olyan dolgok működtek, melyeket az autogén tréning által nem tudtam elérni. A dohányzás, az alkohol és a pénzautomaták elvesztették fölöttem hatalmukat, s elhagytam az öngyilkossági szándékot, élettől és vizsgától való félelmet, mely engem régebben nagyon gyakran kínozott, ezentúl egy olyan életöröm töltött el, melyet eddig még nem éreztem. Ez egy olyan érzés, mintha ez az erő fényt gyújtott volna bennem, mintha a gyógyáram által ‘az élet árama’ folyna belém. Az ilyen mélyreható élmények által újra megtaláltam Istenbe vetett hitemet, melyet évekkel ezelőtt elvesztettem." 6

Világossá válik, hogy egy orvosi kérdésfeltevésből az érzéseket illetően hamarosan világnézeti probléma lesz. Bruno Gröning magyarázata ennek a magasabb erőnek a hatásáról, melyet ő isteni gyógyáramként ismert fel, megrengette annak az orvostudomány világképét, amely az anyagi kor lélektelen fogalmaihoz kapcsolódott. Bruno Gröning valami újat mutatott, mely átgondolást tett szükségessé. A történelem sok példát ismer, melyekben annak az újnak az elismerése, amely ellentmond a fennálló világnézetnek, csődöt mondott. Ha az ember végiggondolja, az első 1943-ban pszichoszomatikus orvostudományról megjelent tan­ könyv az új felismerések ellenére is még sok orvosnak nehezére esik, hogy elfogadja a szellem hatalmát a test történései fölött, el lehet képzelni, milyen nehéz volt 1949-ben Bruno Gröning számára, hogy tanításának lényegét a tudományos személyiségek­ ­ kel irányt mutatóan megértesse.

A heidelbergi tudósok azon fáradoztak, hogy a gyógyáramnak ezen hatásait gondolkodási rendszerükbe besorolják.

Fischer professzor, a heidelbergi vizsgálódásokat lezáró interjúban a következőképpen foglalja össze benyomásait:

"Gröning nem egy ilyenfajta önszuggesztiót ér el, (mint az autogén tréningnél) hanem egy erős várakozási feszültséget teremt azáltal, hogy a pácienseket önmegfigyelésre, szerveik megfigyelésére kéri. Ezek az érzések aztán a legtöbb esetben várakozási feszültség által maguktól létrejönnek." 7

A történések nagyon nem kielégítő magyarázata ez. A továb­ biakban Fischer professzor még inkább érthetővé teszi a nehézségeket, melyek Bruno Gröning működését szokásos formákba kényszerítik. Egy "közbeeső lépcsőt" definiál, mely nagyon kérdésesnek tűnik:

"Ő (Gröning}  ösztönszerűleg valami újat, az autogén tréning és a szuggesztió közötti lépcsőfokot fejlesztette ki." 8

Egy magasabb erő működését tagadták, az érzéseket pedig Bruno Gröning szuggesztiója különleges formájának fogták fel, és a nyilvánosság előtt nyugodt lelkiismerettel állíthatták:

"A tudomány felfedte Gröning titkát" 9

A nyilvános vitán fölül állt évekkel később Dr. G. R. Heyer ismert pszihoterapeuta őszinte beismerése, aki azt állította, hogy Bruno Gröning működése túlhalad a "pszichoterápia szuggesztiós hatásán", és csak távoli hasonlóságban áll annak alapjaival. "Hangsúlyozta, hogy a gyakran túl magasra épített tudomány fellegvárából nem szabad felülni annak a tévedésnek, hogy a gyógyhatást pontos ismeretek nélkül vitassák, hogy abba a régi és veszélyes hibába essenek, mely büszkén kije­ lenti:  ‘ilyesmi nincsen [...]!’vagy pedig ‘azt már mindig tudtuk [...]!’" Feltételezte, hogy van még egy ismeretlen nagyság, mely Bruno Gröning működésében a hordozó tényező, ezt nevezte el "X" nagyságnak.10

Bruno Gröning a nyilvánosság előtt ezt az ismeretlen nagyságot, melyet a tudomány nagy része még ma is tagad, újra és újra megnevezte, ha megkérdezték tőle, hogyan lehet magyarázni a körülötte folyó eseményeket:

"Nem ‘én’ gyógyítok, hanem az isteni erő vezeti el az embert hittanításom által az üdvösséghez" 11, s "Ne nekem mondjanak köszönetet, hanem Istennek." 12

Egyik előadásában így írta le ennek működését:

"Hajlandó vagyok Önökkel közölni, hogyan adatott meg nekem az erő, mely nem embertől való, hanem az Atyaistentől, mégpedig azért, hogy embereknek segíthessek és gyógyíthassak. Sohase mondják azt, hogy én gyógyítottam meg Önöket. Nem! Az istenhit, az Istennel való kapcsolat, a gyógyhullám volt az, melyet kaptak, s mely a testen átmegy, s mely által mindez történt. Én csak egy kis közvetítő vagyok, egy transzformátor vagyok, semmi több. Tőlem kaphatják az áramot, és Önökön múlik, hogyan fo­ gadják azt magukba." 13

Ezek a szavak személyes alázatról és a magasabb törvények felismeréséről tanúskodnak.

Ez az isteni erő, Isten gyógyító ereje volt az új, s ugyanakkor az ősi is tanításában. Ezt kellett az emberekben tudatosítania, ebben látta feladatát.

Bruno Gröningtől függetlenül ma nagyon sok gyógyító ugyan­ ezeket vagy hasonló szavakat fogalmaz meg, ha működésére magyarázatot keresnek. Margarethe Rauer, egy wup­ pertali gyógyító Anita Höhne "Mai szellemgyógyászok" c. könyvében azt mondja, hogy ő maga nem tud segíteni, erre csak Jézus Krisztus képes, ő csak az isteni gyógyerő csatornája. Akárcsak Bruno Gröning, ő is elutasítja ennek az erőnek "csodaként" való elnevezését.

Anita Stark, egy svájci gyógyító ugyanebben a könyvben a következőket írja:

"Magam is érzem, amint valami átáramlik rajtam [...], olyan érzés ez, mintha egy hangyabolyban ülnék [...], néha hideget, néha meleget érzek." 14

Egy másik svájci gyógyító, Erika Blöchinger is hangsúlyozza, hogy ez az erő nem tőle származik. Sok segítséget kereső ezt az erőt fénynek látja:

"Energiaáramlást éreznek, mely fénysugárként éri őket [...], meleget éreznek, s aztán szabadnak és nagyon jól érzik magukat." 15

Angliában a gyógyítók szövetségeket hoztak létre. Az egyik ilyen szövetség a ‘National Federation of Spiritual Healers’ nevű, melyben Anglia kb. 20 000 gyógyítójából 4000 vesznek részt. Ha megkérdezik Nagy-Britannia szellemi gyógyítóit, honnan származik a gyógyerő, általában mind azt mondják, hogy nem ők azok, akik gyógyítanak, hanem ők csak Isten erőfolyamának közvetítői, s ez az erő az egész kozmoszban áramlik.16

A "szabályozás" - a test tisztulása?

Amikor Bruno Gröning előadásai után megkérdezte a jelenlévőket, hogy éreztek-e valamit testükben, gyakran fájdalomról számoltak be, mely részben az előadás alatt lényegében erősebben lépett fel mint egyébként. Bruno Gröningen ilyenkor azt lehetett látni, hogy örült az ilyen kijelentéseknek, sokszor a gyógyulást keresők ezen csodálkoztak, hiszen azért jöttek, hogy meggyógyuljanak, és az egyre erősödő fájdalomban semmi jót sem  véltek felismerni. Bruno Gröning ezt a reakciót, melyet a beáramló gyógyerő váltott ki, és amely megerősödött ill. megváltozott panasz, vagy fájdalom formájában jelentkezett, "szabályozásnak" nevezte.

Erről a jelenségről a következőket mondta:

"A szabályozó fájdalomnak lennie kell. Az emberek gyakran attól tartanak, ha a szabályozó fájdalom elkezdődik, hogy ­ visszaesés következett be. […]  Egyesek szavait kifordították és azt mondták: ’Ahelyett, hogy meggyógyítana, megbetegíti az embereket.’ – Ezért arra figyelmeztetem Önöket, hogy ha jön a szabályozó fájdalom, viseljék el azt. Semmi rossz nem történik, csak az, hogy az ember meggyógyul." 17

Bruno Gröning a szabályozásban tisztulási folyamatot látott, olyan reakciót, mely akkor lép fel, ha a gyógyáram a test és a lélek olyan területeit keresi fel, ahol a zavar (betegség) volt jelen. A szabályozásban fel lehet ismerni a megzavart testi és lelki funkciók "újra rendeződését" vagy az átállási folyamat külső jelét. A szabályozás gyakran fájdalom formájában jelentkezik, vagy a betegség  fennálló szimptómái erősödnek, gyengülnek vagy éppen változatlan formában lesznek érezhetők  a gyógyulást kereső számára. De más reakció is felléphet, pl. hasmenés, hányás, láz, általános levertség, gyengeség, vagy egyéb. Ha szabályozás lép fel, az jó jel, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy az ember reagál a gyógyerőre és megkezdődött testében a tisztulási folyamat.

Anna K. (59) W.-ből 13 éven keresztül szenvedett baloldali bénulásban, mely a jobb agyféltekében bekövetkezett agyvérzés következménye volt. Amikor először fogadta testébe a gyógyáramot, a jobb(!) fejrészén érzett bizsergést és fájdalmat. Ahhoz, hogy az ember ezt megértse, figyelembe kell vennie a test anatómiai adottságait. Ha baloldali bénulás lép fel, akkor a jobboldali agysejtek sérülnek, hiszen az idegpályák az agytörzsben a másik oldalon úgy kereszteződnek, hogy a baloldali izmokat a jobboldali agysejtek látják el. Csodálatos pontossággal ott lépett fel a szabályozó fájdalom, ahol 13 ével azelőtt az agysejtek sérülése agyvérzéshez vezetett.

Legalább ezen a helyen kell az olvasónak rádöbbennie arra, hogy helytelen, ha a gyógyáram hatását működésében beképzelés, vagy szuggesztió következményének tudjuk be. Orvosi szemmel nézve, az agyi sejtek nem regenerálódnak. Egy olyan szervi idegbénulás néhány nap alatti elmúlása, mely több mint egy évtizeden keresztül fennállt, nem magyarázható meg. Itt mutatkozik meg a gyógyító erő hatása, amely a testben saját törvényszerűségei szerint működik és még szervi károsodás gyógyulását is elő tudja idézni.

Christa Leiendecker (33) K.-ból beszámolt nekem gyógyulásairól: Gyermekkora óta asztmában szenvedett, 12 éves kora óta szénanáthában és éveken keresztül allergiás volt dióra, ezenkívül éjjelente lábgörcsei is voltak. Amikor 1981 májusában először hallott Bruno Gröningről és ráhangolódott a gyógyáramra, erős légzési problémákkal küszködött. Ez után az este után meggyógyult az asztmából. A gyógyulás továbbra is fennállt. Még 12 évvel később is panaszmentes.

Néhány nappal később átélte a második gyógyulását. Egy séta alatt hirtelen erős könnyezés és viszketés lépett fel csak a jobb szemén, a szénanátha tipikus tünetei. Ilyet még sohasem tapasztalt, hiszen eddig mindkét szeme érintve volt és folyt az orra. Hitte, hogy az évek óta fennálló szénanátha távozik most testéből a "szabályozás" által. Jobb szemének viszketése és a könnyezés a tisztulási folyamatnak csak a külső jelei voltak. Másnapra jobb szeme rendben volt és a szénanátha azóta sem lépett fel. Most már panasz nélkül járhat a virágzó mezőkön és réteken.

Az allergiából való gyógyulás csak 1981 őszén következett be. Hirtelen az volt az érzése, hogy most már bírja a diót. Az első falatnál – nagy csodálkozására – elmaradt a test reakciója. Az elkövetkező napokban további kis mennyiségben fogyasztott diót. A másodiknál a szokásos tünetek léptek fel: viszketés az egész testén, a nyálkahártya reakciója és láz. Leiendecker asszony újra bizonyos volt abban, hogy ez a jelenség a tisztuláshoz tartozik, hitt a szabályozásban.

Saját maga így számol be erről:

"A negyedik darabnál olyan erős szabályozásom volt, hogy az volt az érzésem, a fejem sokkal nagyobb, mint egyébként. Forróságot éreztem, de ugyanakkor hideget is. Mivel tudtam, hogy ez az utolsó tisztulás, nem használtam kenőcsöt. Ez az állapot néhány órán át tartott az este folyamán. Másnap reggelre minden elmúlt. Azóta ettől a terhelésemtől is megszabadultam és gondtalanul ehetek mindent." 18

Ma is, 12 évvel később még mindig panaszmentes.

Az éjszakai lábgörcsök 1981 júliusában tűntek el. Akkoriban az egyik közösségi órán, a gyógyáramra való ráhangolódás után hirtelen görcs lépett fel a lábában (napközben!), mely aztán megsza­ kításokkal estig tartott. Christa Leiendecker itt is abban a hitben volt, hogy ez a jelenség a tisztulási-átállási folyamathoz tartozik, és igaza lett: Azóta nem lépnek fel éjszakai görcsök a lábában.

A belső "tisztulási" folyamatnak nagyon sok külső látható jele lehet. A szabályozás lehet olyan, mint a betegség szimptómái, mint pl. az asztmánál, vagy nem tipikus, mint a szénanáthából való gyógyulásnál és a lábgörcsöknél volt. A nem tipikus folyamatok megkönnyítik, hogy az ember bizakodjék, kivárja a történést, mely egyértelműen gyógyulási reakcióként jelentkezik. Ahogy nekem sok gyógyult beszámolt, gyakran még egy megmagyarázhatatlan belső bizonyosság is fennáll, egy ösztönös tudás, hogy a fellépő reakciók a szabályozási- ill. a gyógyulási folyamathoz tartoznak.

Ferdinand Duwe (44) 16 éves kora óta szenvedett gyomorbántalmakban, a gyomor nyálkahártyája volt gyulladásban és mindig visszatért a gyomor- és nyombélfekélye. Ezért nem kellett katonai szolgálatot sem teljesítenie. Megfelelő gyomorvédő-preparátumokat kapott, melyeket naponta szedett, de ezek csak a fájdalmat csökkentették valamennyire. Duwe úr sokszor éjjel a fájdalomra ébredt. Többször volt kórházban is, de nem tudtak rajta segíteni. A műtétet elutasította.  Az orvosi leletek alapján nála krónikus ill. krónikusan reciviváló gyomor- és nyombélpanaszokról volt szó. Ennek a krónikus zavarnak a következményeit közeli hozzátartozói sorsában lehetett látni. Édesapjának és fivérének hasonló megbetegedés miatt kilyukadt a gyomra. A legfiatalabb fivérének hasonló panaszai voltak és nagybátyjai is ebben betegedtek meg. Egyik nagybátyánál e célból gyomrának nagy részét eltávolították (2/3 resectio), egy másik pedig belehalt ebbe a betegségbe.

1988-ban hallott egyik munkatársától a szellemi úton történő gyógyulásról Bruno Gröning tanítása révén. Duwe úr maga akart erről meggyőződni és ezért munkatársa megmagyarázta neki 1988 szeptemberében a tanítást és megmutatta, hogyan hangolódhat rá a gyógyáramra. Duwe úr azonnal tudta testében érezni a gyógyáramot. Attól kezdve este és reggel ráhangolódott a gyógyáramra. El tudta hinni, hogy a fájdalom már nem a betegséghez tartozik, hanem szabályozó fájdalom. Az elkövetkező napokban volt fájdalma, de ez másmilyen volt és nem tartott olyan sokáig mint az eredeti. Most erősebb(!) fájdalma volt, de csak időközönként lépett fel, míg régebben állandó fájdalom gyötörte. A fájdalom jellegének megváltozása a gyógyáram felvételével kapcsolatban megkönnyítette Duwe úr számára, hogy a megváltozott fájdalomban a belső átállás külső jelét, mely a gyógyuláshoz vezet, ismerje fel.

1988. október 10-15-ig Duwe úr mindennap érezte a szabá­ lyozó fájdalmat, mely egyre erősebb lett és egyre rövidebb időközökben lépett fel.

Saját maga így számolt be gyógyulásáról:

"Ezen a héten a szombat reggel volt különösen rossz. 3 órakor kellett felkelnem, mert 4 órakor kezdődött a műszakom. A szabályozó fájdalom újra megjelent és nagyon heves volt. A legszívesebben kiírattam volna magam, de hol és kinél ilyen hajnali órán? Beraktam a táskámba az "Itt az igazság Bruno Gröningről és körülötte" c. könyvet és elindultam munkába. Mikor odaérkeztem, azonnal elkezdtem olvasni ezt a könyvet, már amennyire a munkám ezt megengedte. Kb. 7 óra lehetett, amikor még mindig nagy szabályozó fájdalmam volt és csak néhány oldalt olvastam végig, s először csak enyhén, majd egyre erősebben éreztem a bizsergést a fejemtől le a lábamig. Ez a bizsergés nagyon kellemes és csodálatos érzés volt. S amikor a bizsergés elmúlt, megszűnt a fájdalom is. Olyan volt, mintha zuhany alatt álltam volna, és a víz lemosta volna a fájdalmamat.  Eltartott egy ideig, amíg tudatosult bennem, mi is történt, mit is éltem át. Ettől az órától kezdve teljesen elmúlt a fájdalom.

Nem sokkal később készült egy röntgenfelvétel, amely már nem tudta kimutatni a fekélyt. Évtizedekkel később még mindig fájdalommentes vagyok. Teljesen egészséges és boldog vagyok, és köszönetet mondok Bruno Gröningnek és mindenkinek, aki segített nekem abban, hogy Istenben és az isteni erőben hinni tudjak.19

Paracelsus, a híres orvos már a XVI. század elején tudott a tisztulási-(szabályozási)-fájdalom jelenségéről. Írásaiban a következőt lehet olvasni:

"Aki egészséges akar lenni, annak arra kell gondolnia, hogy ez fájdalom nélkül nem történhet meg, […] s ahogyan verejtékezve szerezzük meg az élelmet, ugyanúgy van itt is: verejtékezve és fájdalommal gyógyulhatunk meg betegségünkből." 20

A homeopátiából ismert az elsődleges rosszabbodás fogalma.  A gyógyszerek adása után gyakran megfigyelhető, hogy a betegség szimptómái először erősödnek, mielőtt fellép a gyógyulás.

Friedrich Brechbrühl, egy svájci gyógyító a gyógyulásban "olyan erők aktivizálását látja, melyek először gyakran védelmet, betegségjelenséget váltanak ki." Ezt ő gyógyulási krízisnek, az egészség szülési fájdalmának nevezi. Ezek számára annak a bizonyítékai, hogy a betegnek segíteni lehet.21

Gyógyítókkal folytatott beszélgetésekből további bizonyosságot nyertem. A természetgyógyász Hossenfelder D.-ből beszámolt nekem megfigyeléseiről, hogy a paciensek 80 %-nál a kezelés során a fájdalom erősödik. Gyakran jó sokáig eltartott ez a látszólagos rosszabbodás, hogy aztán hirtelen eltűnjön.22

Erika Petz, gyógyító M.-ből természetesnek találja annál az embernél állapotának kezdeti rosszabbodását, akire a gyógyerő hatott. Erika Petz szerint csak az mutatkozik meg, hogy a paciens reagál a gyógyerőre. A kezdeti rosszabbodás azonban nem kötelező jellegű, a gyógyulás bekövetkezhet ilyenfajta reakciók nélkül is.23

Rudolf Thetter a "Magnetizmus – Az ősi gyógyító szer" c. könyvében beszámol gyógyítóként tett tapasztalatairól. A nehézséget abban látja, hogy az őt felkereső pacienseknek megmagyarázza, hogy a gyógyuláshoz "krízis" átvészelése szükséges. A következőkről számol be:

"Ilyen krízisekre nem lehet elég nyomatékosan felhívni a figyelmet, hiszen az ember gyakran hallja a krízis felléptekor: ’Mielőtt a kezelésre jöttem, beteg voltam, de most aztán igazán beteg vagyok […].’ Az ilyen krízisek gyakran hevesen képnek fel. Hozhatnak hasmenést, heves diarrhoeat, fokozott vizelést, szédülést és fáradtságot, verejtékezést, kellemetlen érzést, ideges ingerlékenységet, ármeneti álmatlanságot, erősebb, vagy gyengébb menstruációt […]. Mindenek előtt azok a szimptómák lépnek fel erősebben, melyek a betegségre jellemzők, és meg lehet érteni, ha ilyenkor a beteg elveszti bizalmát, hiszen a kezelés látszólag még jobban megbetegíti." 24

Thetternek az a véleménye, hogy a "krízisek a gyógyulási folya­ mat természetes velejárói, ártalmatlanok és szükségesek a gyógyulás érdekében".25  Ezekben a krízisekben az isteni tudattalan "bölcs működése" mutatkozik meg. Így nem lehet előre meghatározni, mikor és milyen módon és hogy egyáltalán fellép-e a krízis. A "krízis" okát abban látja, hogy a szervezetbe a kezelés során erősítő erők jutnak. A megbetegedett szervezet számára "segítőcsapatok" állnak a rendelkezésre. A gyógyulást kereső jobban és erősebbnek érzi magát, egész szervezete feléled, míg a benne lévő erők "annyira megerősödnek, hogy újra felvehetik a harcot a betegség ellen." 26 A megerősödött szervezet új harca elkezdődik, és beáll a krízis. Különösen gyakran figyelte ezt meg krónikus betegségeknél. A krízis során a zavar újra akuttá válik, a betegség eltávozik a testből.

"Ha a krízis után még megmarad a betegség, még ha gyengébb formában is, akkor egy újabb krízis lép fel az életerők újabb juttatása révén. Ezek a krízisek egyre ritkábban és egyre gyengébb formában ismétlődnek […], míg a végleges győzelem, azaz a gyógyulás be nem áll." 27

Thetter aláhúzza, hogy másrészt helytelen ettől a krízistől félni:

"Nagyon sok betegségnél alig észrevehető formában, mint a normális egészségkép gyenge hangsúlyozása lépnek fel ezek a krízisek, néha pedig egyáltalán nem, és mégis bekövetkezik a gyógyulás." 28

Ennél a folyamatnál nem helyénvaló a dogmatikus nézet, hiszen Thetter szerint "az életben szemben állunk annak saját, az értelmünk számára átláthatatlan törvényeivel." 29

Mary Ehlen(44) asszonynál B.-ből minden szabályozás nélkül következett be a gyógyulás. 1991 júniusa óta a jobb karjában lévő fájdalmas kar-váll-szindrómától szenvedett, mely a nyugalmi állapot ellenére sem tűnt el. Ezenkívül évtizedek óta hátfájás (krónikus lumbago) kínozta. Reggelente alig tudott a fájdalomtól felkelni. A fizikoterápia, mint a masszázs és iszappakolás csak csökkentet­ te a fájdalmat, anélkül hogy a krónikus panasz újra fellépését megakadályozta volna. 1991 óta voltak gyomor­ panaszai, mely háziorvosa szerint reflux  eredménye. 1992. január 31-én este hallott Ehlen asszony Bruno Gröning tanításáról. Még aznap este eltűnt az összes fájdalom. Spontán gyógyulása óta panaszmentes. Már nincsen szüksége gyógysze­ rek­ re, és fájdalom nélkül tud mozogni.30

A gondolatok fontossága a "szabályozási" folyamatban

Bruno Gröning rámutat a gondolatok fontosságára a gyógyulás eme átmeneti szakaszában. A szellemi erő hat a szabályozási folyamatra és éppen ezért nagymértékben függ az egyes emberek gondolatától. Az előbbiekben már utaltam arra, hogy a gyógyáram felvételéhez nemcsak egy nyitott testtartás szükséges, hanem nagy jelentősége van a "nyitott" léleknek is. Ha az embernek negatív gondolatai vannak, pl. aggódik, vagy a betegségre gondol, akkor elzárja magát ennek az erőnek a beáramlásától, amit mindenki könnyen megfigyelhet saját magán. Mivel a szabályozási folyamat a beáramló erő eredménye, ennek a tisztulási folyamatnak a lefolyása függ a gyógyáram megszakítás nélküli áramlásától. Ezért könnyű belátni azt, hogy Bruno Gröning újra és újra arra figyelmeztet minket, hogy különösen az átállási időszakban ügyeljünk arra, milyen emberek vesznek minket körül.

Friedrich Retlow a következőket írta erről az átállási időszakról "Bruno Gröning gyógyárama - annak természete és hatása" című írásában:

"Ebben az átmeneti állapotban és időszakban, míg szilárdan kezünkben nem tartjuk a gyógyulást, nagyon fontos, hogy mit gondolunk. Különösen a Bruno Gröningi erő általi gyógyulásnál nagy a veszélye annak, hogy az emberre mocskos gondolatok és rossz akaratú ítéletek hatnak és ezáltal szétrombolják Gröning tudásába, valamint saját maga gyógyulásába vetett hitét. Az anyagi világ hitetlenül és visszautasítva szemléli Bruno Gröninget. Érthető, hogy ez a káros befolyás, ha ezt a beteg magába fogadja, akkor az állandóan ható és újra beáramló gyógyáramot elnyomja és megsemmisíti. Ilyen negatív gondolatok romboló hatására vezet­ hető vissza, hogy egyesek visszaesnek korábbi betegségükbe. A gondolatok olyan erők, amelyeknek speciális rezgésük és kisugárzásuk van. Mint ahogyan a kályha jóleső meleget, vagy mérgező széndioxidot sugározhat, úgy küldi az ember a gondolatai által állandóan vagy az egészséges felemelő erőket, ha jót gondol, vagy az egészségtelen, lealacsonyítókat, ha a rossz gondolatok­ hoz ragaszkodik.

Éppen ezért, ha a beteg, akinél megtörténik a gyógyulás, a jó, segítőkész, bizakodó emberek harmonikus környezetéből a kétkedők, a gúnyolódók és a hitetlenkedők körébe kerül, és ott kell maradnia, akkor a fenti okokból kifolyólag visszaesés következik be, melynek okai külsőleg nem ismerhetők fel.

A józan ész éppen ezért azt parancsolja, hogy egy ilyen környezeti változásnál és a szkeptikusokkal és a tudatlanokkalvaló kapcsolat esetén lehetőleg hallgasson a már megkezdett gyó­ gyulásról, melyet e gyógyáram indított el. Csak akkor beszéljünk erről szabadon, ha az átmeneti szakasznak vége van és egészségi állapotunk megszilárdult." 31

Rr. Thetter gyógyító hasonló tapasztalatokról számol be könyvében:

"A segítővel szemben támasztott legnagyobb követelményt az okozza, ha a páciens gyakran már az első ‘krízisnél’ kétkedni kezd. [...]. Ismerősök, "okosabbak" egész köre hozzáteszi még a magáét [...].  Ez megnehezíti a gyógyuló életét, [...] és a gyógyulási folyamatban is kedvezőtlen következmények lehetnek. Az a  legjobb, ha a [...]   kezelt senkivel nem beszél erről." 32

A gondolatok hatalma

Bruno Gröning tanításának fontos része az a tudás, mely a gondolatok hatalmáról szól. Ahogy már az előbb a szabályozási folyamatnál utaltam rá, a gyógyulás szempontjából nagy jelentőségű az emberek gondolkodásmódja. Ez világossá válik, ha belegondolunk, hogy Bruno Gröning a gondolatokban olyan hatásos erőket lát, melyek nem maradnak következmény nélkül az ember egészségi állapotát illetőleg. A negatív gondolatok gyengítik az embert és hosszabb befolyás esetén olyan zavarokat okoznak a lélekben és a testben, melyek előbb vagy utóbb látható betegség formájában jelentkeznek. A jó gondolatok építik az embert, erőt adnak neki, elősegítik és stabilizálják egészségét. Bruno Gröning mindig arra szólította fel hallgatóit, hogy figyeljenek gondolataikra és a negatívakat ne engedjék be magukba. Tudta ugyanis, hogy a negatív gondolatok szemben állnak az építő, jó erők áramlásával és elszakítják az embert Istentől.

Egyik előadásában ez az intés világossá válik:

"Óvakodjanak minden gonosz gondolattól! [...] Utasítsák vissza, és felőlem akár ki is mondhatják magukban [...]:

‘Semmi közöm ehhez a gonosz gondolathoz, most egy jó gondolatot akarok!’

Ezután tereljék el figyelmüket, nézzenek ki az ablakon, oda nézzenek, ahol a jó, az igazán isteni található. Önök azt monda­ nák, kinéznek a természetre, odanéznek, ahogyan most tavasszal minden nőni kezd, ahogy élet költözik mindenhová, ahogy szemünk előtt minden zöldell [...]. S ahogy így a természetet szemlélik, érezni fogják, hamarosan észreveszik, hogy már megszabadultak ezektől a gonosz gondolatoktól. Ezzel a nézelődéssel már fel is vették a kapcsolatot Istennel." 33

Bruno Grönig tudatában volt annak, hogy a legtöbb ember megszokásból negatívan gondolkodik, anélkül, hogy világossá válna számára, milyen káros ez. Ezek nemcsak a félelem, a gyűlölet, az irigység, a düh gondolatai, amelyek az ember lelkére károsan hatnak és ezért ezeket Bruno Gröning "gonosz" gondolatoknak nevezte, amelyekhez ő még azokat a gondolatokat is hozzávette, melyek elveszik az embertől az örömöt, a békét és a jót. Éppen ezért leépítően és rombolóan hatnak a lélekre az aggódás és a gyász gondolatai, valamint az önmagában való kétkedés, az elégedettlenség csúszó méreg, de ugyanúgy a hiúság, az egoizmus és bármi rosszra való gondolás függetlenül attól, hogy ez a saját életünkben, vagy mások életében történt. Bruno Gröning abban látja minden egyes embernek a kötelességét - aki a betegség és a baj gyökere ellen harcol - hogy ezeket a gondolatokat elutasítsa magától, miközben tudatosan a jó felé, azaz a jó gondolatok felé fordul.

Azon emberek, akik állandóan betegségükre gondolnak, rossz szokásuk által akadályozzák gyógyulásukat.

Bruno Gröning ezt egy egyszerű példán mutatta be:

"Vegyenek egy tálat, amely tele van, teljesen mindegy, hogy mivel, felőlem gyümölccsel, amely napokon át ott volt, senki sem törődött vele, senki sem foglalkozott vele és így megromlott. Ezt a gyümölcsöt már nem élvezhetik. S most jön valaki, aki Önnek friss egészséges gyümölcsöt ad. Nagy butaság lenne, ha az ember a jó, friss egészséges gyümölcsöt erre a romlottra tenné rá, mert akkor az is olyan állapotba kerülne, mint a romlott. Ha egészséges gyümölcsöt akar, akkor Önnek először el kell távolítania a rossz, romlott, már nem élvezhető gyümölcsöt, de nemcsak ezt kell tennie, hanem a tálat meg is kell tisztítania, hogy abba az egészséges gyümölcsöt beletehesse. Hasonlítsa össze a tálat a testével és a gyümölcsöt a beteg szerveivel, és az egészség az, amiben reménykedik. De ez lehetetlen addig, amíg a rosszat el nem dobja magától, azaz ebben az esetben, amíg a betegségével foglalkozik." 34

Minden negatív gondolat, a betegségre való gondolás ellenáll annak, hogy a gyógyító erő az emberbe áramolhasson. A bajra való gondolás, mint "köd" úgy fogja körül, hogy a fényes, felépítő és tisztító, isteni erők ne tudjanak beleáramolni. Az embernek belsőleg először is "ki kell ürítenie" magát és meg kell szabadulnia negatív elképzeléseitől, gondolatban el kell engednie azokat, ha a jót akarja magába fogadni. A test negatív energiáktól való tisztulása a beáramló jó erők által tud bekövetkezni, amelyeket az ember nagy mértékben a gyógyáram által tud magába fogadni.

De nagyon sok ember állandóan a betegségére gondol és ezeket a gondolatokat normálisnak fogadja el. Gondolatai mindig az orvos szavai körül forognak, állapotának minden változását nagy aggodalommal figyeli és a rosszabbodás előjelének tulajdonítja. A betegségre való gondolás ezeket az embereket olyan hatalom­ mal tölti el, hogy gyakran alig lehet velük más beszédtémát találni. Mit sem sejtve - gondolataik által pont ahhoz kapcsolódnak, amit rossznak éreznek és amitől pont meg akarnak szabadulni, s tudatukat állandóan a betegségkép és állapotuk rosszabbodása befolyásolja. A test teremtő erejének minden a gyógyulás irányában kifejtett hatása ezáltal gátlás alá kerül Ezek az emberek öntudatlanul is fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy az a rossz valósuljon meg, amitől féltek. Gyakran ezért súlyosbodik bajuk a terápiák ellenére. De csak a legkevesebben ismerik fel, keresik magukban az okát. Érthetetlen, hogy még az orvosok sem fogják fel ezeket az összefüggéseket, mivel csak egyoldalúan a testre gondolnak. Így felmentik az embert az alól a felelőség alól, melyet gondolataival veszélyes irányban vált ki.

Azonban a tudomány részei foglalkoznak ezzel a fontos témakörrel. A pszichoszomatika után néhány évvel ezelőtt az orvostudományban egy új irányzat jött létre, a pszichoneuroimmunológia. Ezen a szakterületen az ember gondolatainak és érzése­ inek az immunrendszerre tett hatását vizsgálják. Bebi­ zonyosodott, hogy a negatív gondolatok és érzések károsan hatnak az immunrendszerre.

És ez a tudás mégsem új. Már Paracelsus (1494-1541), a kezdődő újkor legnagyobb orvosa beszélt az emberben lévő "belső orvosról", aki "belső gyógyítóként" az egész szervezet mellett áll, mint a test gyógyítója és helyreállítója. Ez az ember tudattalanjának van alárendelve és hatásában a gondolatok által nagyon könnyen befolyásolható. A negatív gondolatok gátlón hatnak, míg a pozitív gondolatok a rendező és építő erőket erősítik.

Diana Craig, ismert angol szellemgyógyásznő, aki Anglia leghíresebb szellemgyógyászával, Harry Edwards-szal dolgozott ­ együtt, felhívja betegei figyelmét a gondolatok hatalmára, mind pozitív, mind negatív értelemben. Meg van arról győződve, hogy mindenki saját maga okozza betegségét azáltal, hogy romboló gondolatai vannak, melyek diszharmóniához és kiegyensúlyozatlansághoz vezetnek. A gyógyulás érdekében minden egyes embernek azon kell fáradoznia, hogy "gondolati sémáját megváltoztassa, azaz a negatív gondolatokat pozitívvá alakítsa." 35

A francia gyógyszerész Emil Coué (1857-1926) felismerte, hogy olyan bíztató kifejezésekkel, mint: "Ez egy kiváló gyógyszer - ezzel Ön nemsokára jobban lesz - az orvos nem is rendelhetett volna jobbat és hasonlók", az adott szerek jobb hatásúak Ebből a felismerésből fejlesztette ki a tudatos önszuggesztió módszerét. Feltételezte, hogy az emberben vannak alkotó és teremtő erők, melyeket "a leghűségesebb és legjobb szolgálóknak nevezett." Mások, akik hasonló felismerésekre jutottak, "a bennünk rejlő titokzatos segítőkről", vagy "belső orvosról" beszélnek, aki tevékenységében messzemenően függ gondolkodásunktól.

Emil Coué rámutat a negatív gondolatok veszélyére, amelyek ezen belső erőket megbénítják. Az embereknek ún. pozitív ön­ szuggesztiót, mondatsorokat adott, melyeket újra és újra meg kell ismételniük és hatásukban lehetőség szerint jól elképzelniük. A legismertebb formula így hangzik:

"Napról napra jobban és jobban leszek".36

Coué végül is a gondolatok megvalósításának törvényéről beszélt: "Minden gondolat, mely minket betölt, minden erővel arra törekszik, hogy megvalósuljon - amennyiben ez a természet törvényein belül lehetséges."37

Az osztrák orvostanácsos dr. med. Erich Rauch átvette Coué módszerét és a következőket írja "Önszuggesztió és gyógyulás" c. könyvében:

"Fogalmunk sincs arról, milyen hatalmas erők szunnyadnak minden emberben! Erők, melyek képesek nagyot alkotni, ha az ember tévedhetetlen magában való hite és lehetőségei által fel­ éleszti ezt és a helyes mederbe tereli! Éppen ezért már egy belső érző, szilárdan hitt gondolatnak sorsdöntő szerepe lehet, egy olyan szerep, mely mindennél fontosabb, amit mi felsőbb énünk­ kel kívánunk, vagy kívánni gondolunk [...]. Nem az történik, amit mi akarunk, hanem csak az, amit mi hiszünk." 38

Dr. Rauch nyomatékosan, óva int minket attól, hogy más emberekkel betegségről beszéljünk, és a negatív gondolkodásban és beszédben "a belső orvos elleni halálos vétket látja."

"A fájdalmas kifejezések csak a negatív hatalmát erősítik bennünk és megnehezítik számunkra a bajtól és a szenvedéstől való megszabadulást." 39

Dr. Rauch a továbbiakban a következőket írja:

"Még a legsúlyosabb betegséglefolyások, mint a rák is nagymértékben függhetnek a beteg (gondolati) önbefolyásolásától. Ez érvényes akut és krónikus betegségekre is, valamint fertőzésekre, amit nemrég a prominens tudós V. E. Frankl professzor Bécsben az orvos társaságban elhangzott előadásában hangsúlyozott:

‘Az ember immunhelyzete nagymértékben érzelmi állapotától függ!’

Még a látszólag, a szellemitől távol levő bajok is, mint baleseti következmények, sérülések és csonttörések, amiről az ismert klinikai professzor A. Jores ír, gyógyulási folyamatait illetően nagymértékben függnek a sérült belső beállítottságától és ezáltal a gondolati önbefolyásoltságától ." 40

Az amerikai orvos, dr. Simonton a gondolatok hatalmát felvette dolgozatába. Tapasztalatai annak a módszernek a kifejlesztéséhez vezettek, amelyek évezredek folyamán orvosok és sámánok által a gyógyuláshoz vezető útra emlékeztettek, habár doktor Simonton ezt a régi tudást nem ismerte.

Munkájára jellemző a vizualizálás technikája (vagy képi megjelenítés a kívánt állapot elképzelése, a gondolatok ilyen irányú tudatos vezetése által, pl. az egészséget illetően).

Arra oktatja betegeit, hogy a hagyományos rákterápia mellett képzeletben lássák magukat egészségesnek, és képzeljék el a rák feletti győzelmüket. 1974-től 1981-ig egy tanulmányt készített forradalmi eredményekkel. Ebben be tudta bizonyítani, hogy azok a paciensek, akik terápiáját elfogadták, kétszer olyan sokáig éltek, mint azok a rákbetegek, akik a legjobb orvosi központokban kaptak szokásos kezelést.41

Beszámolnak arról, hogy terápiája által meg tudott menteni és részben meggyógyítani olyan rákbetegeket, akikről másutt már lemondtak az orvosok.42

Simonton azt is kitalálta, hogy mindenek előtt az emberben lévő romboló érzelmek, mint például az elfojtott düh, félelem és reménytelenség teremtenek olyan feltételeket, hogy rákbetegség lépjen fel.

Éppen ezért kezelési célját elsősorban abban látja, hogy betegeit gondolatainak megváltoztatására (!) késztesse. Arra tanítja őket, hogy a rák legyőzésénél ők maguk és az önmagukba vetett hitük a legfontosabb.

Egy interjúban munkájával kapcsolatosan a következőket mondta:

"Egész munkásságom mély spirituális változásból ered, amely velem történt. Abban a hitben nőttem fel, hogy természettől fogva rossz vagyok. Amikor elkezdtem ezt a munkát felfedezni, akkor egy meditáció alatt az az információ jutott el hozzám, hogy nem csak ez a felfogás jutott el hozzám, hogy természettől fogva rossz vagyok, hanem az is, hogy természettől fogva senki sem lehet rossz; hogy mindenki természeténél fogva jó, ugyanabból az isteni anyagból való. Ez egy mély megtapasztalás volt számomra. Ez 1971-ben történt, mielőtt új módon kezeltem volna pacienseimet és mielőtt megértettem volna, hogy testünk vegyi háztartását megváltoztatjuk, ha viselkedésünket megváltoztatjuk [...].Azóta rendszeresen meditálok." 43

Az a tény, hogy a szellem hatalma a gondolatok által megváltozik már évezredekkel ezelőtt megtalálható volt a különböző népek bölcseinek tanításában. Legyenek ezek India, vagy Kína, vagy más népeknek a tudósai, mind felismerték, hogy gondolataik irányítása és uralása a belső erőhöz, az egészség és a szellemi fejlődéshez volt kulcs. Állítólag Buddha mondta:

"A gondolatok feletti hatalom - hatalom a test, az élet és a sors felett."

Manapság a tudományos felfedezések és az új technika korában már elfelejtettük azt a hatalmat, mely bennünk, emberekben rejlik. De a törvények nem vesztik el hatályukat azáltal, hogy nem ismerjük őket. Azok a következmények, melyek a szellemi törvények figyelmen kívül hagyásából erednek, riasztó egyértelműségként jelentkeznek.

Másrészről egyre több ember gondol magára - a szükség és a belső üresség nyomásának hatására - és ismeri fel szellemének mind a jóban, mind a rosszban sorsszerű hatalmát. A gondolatok hatalma számos írásban részben olyan szerzők, mint R.W.Trine, Sheldon Leavitt Dale Carnegie, Jiseph Murphy, Normann Vincent Peale, a német nyelvterületen pedig különösen K.O. Schmidt és mások több millió példányszámban megjelent kiadásban olvasható. Sokan életsegítségként és hálásasan fogadják el a gondolatok képzésének ősi törvényét, a pozitív gondolkodást.

A betegségről való beszéd –  nagy veszélyt jelent a gyógyulás számára

Ami érvényes a gondolatokra, az még jobban érvényes a kimondott szóra. Bruno Gröning egyik előadásában erről szól:

"Kedves Barátaim, nem hiszem, hogy azért jöttünk ma itt össze, hogy minden bajukat és bánatukat felsorolják. Önök panaszkodnának, aggasztó szavakat vennének ajkukra, hogy azok által a legközelebbi embertársuknál, lehetőség szerint az összes embertársuknál részvétet keltsenek, hiszen tudom, Önök hozzászoktak ahhoz, hogy arról beszélnek, ami Önöket nyomasztja, amit saját testükön rossznak találnak, amit látnak, amit hallanak, amit szagolnak, amit ízlelnek és amit éreznek. Sok minden az Önök kárára vált, de nem tudatosult Önökben, hogy elsősorban Önök a hibásak abban, hogy Önök, azaz a testük beteg lett." 44

Mennyire félreismerték az emberek a kimondott szó hatalmát. Hiszen, ha minden gondolat nagy erővel rendelkezik, milyen erősen hathat a kimondott szó!

Már Salamon is tudott erről. Már az első salamoni mondásokban is a következőt lehet találni a szavak hatalmáról:

"Aki tartja a száját, megőrzi életét; aki kinyitja száját, romlásba dönti magát." 45

"Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi." 46

"Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól.." 47

Paramahansa Yogananda, indiai jogi önéletrajzában beszámol gyerekkorának egy jelentős élményéről, amely a szavak hatalmát bizonyítja:

"Egy másik gyerekkori élmény szintén figyelemre méltó, sőt a szó szoros értelemében az, mert mind a mai napig egy hegesedés van rajtam. Egyik reggel Uma nővéremmel kertünk cédrusfája alatt ültünk Gorakhpurban. [...] Uma arról panaszkodott, hogy furunkulus van a lábán és hozott egy doboz kenőcsöt. Én is kentem abból a karomra.

‘Miért kened be az egészséges karodat?’

‘Mert az az érzésem, mintha holnap nekem is lenne majd furunkulus a karomon. Kenőcsödet azon a helyen próbálom majd ki, ahol ki fog jönni a furunkulusom.’

‘Te kis hazudós!’

‘Uma, ne hívj engem hazudósnak, hanem várd meg a holnapot!’ - mondtam felháborodottan. De testvéremre nem tettem nagy benyomást, és még legalább háromszor ingerkedett velem. Erre lassan és a legnagyobb határozottsággal, azt válaszoltam:

‘Akaratom ereje által kijelentem neked, hogy holnap ezen a helyen egy meglehetősen nagy furunkulusom lesz.. A te furunkulusod pedig kétszer olyan nagy lesz!’

Másnap reggel tényleg egy nagy furunkulus éktelenkedett azon a helyen és Umáé pedig kétszer olyan nagyra nőtt. Nagy kiáltás­ sal sietett nővérem anyámhoz. ‘ Mukunda [Yogananda gyerekkori neve] varázsló lett!’ Édesanyám komolyan figyelmeztetett arra, hogy soha többé ne használjam a szó hatalmát azért, hogy másoknak kárt okozzak. Nagyon megszívleltem tanácsát, és attól kezdve mindig megfogadtam azt.

Furunkulusomat a sebész kezelte és látható heg maradt utána. Így a jobb karomon van egy állandó figyelmeztető jel, amely engem az emberi szó erejére emlékeztet.

Azok az egyszerű és látszólag ártatlan mondatok, melyeket erősen koncentrálva testvéremnek címeztem, annyi rejtett erővel rendelkeztek, hogy lövésként hatottak és igazi bajt okoztak. Később felismertem, hogy a szavak robbanó, rezgési energiáját bölcsen úgy lehet irányítani, hogy az akadályok mindenféle formáját le lehet győzni, ami az embernek sem heget, sem szemrehányást nem okoz." 48

A legtöbb embernek azonban szokásává vált, hogy ne ügyeljen szavaira, s csak úgy beszéljen, ami eszébe jut. Mivel a legtöbben gondolatilag rendszerint ragaszkodnak betegségükhöz és bajuk­ hoz, szinte minden embertársuknak elmondják betegségük és szenvedésük történetét, vagy azokról a gondokról és bajokról beszélnek, mely lelküket nyomasztja.

Dr. Med. Rauch "Önszuggesztió és gyógyulás" c. könyvében a következőket írja erről:

"Kedvezőtlenül hat, ha betegségről, műtétéről, kezelésről vagy a kedvenc témáról: betegségtörténetről beszélünk. A távolkeleten nagy hibának számított, ha az ember saját bajáról beszélt. Nálunk azonban megrázó, milyen kitartással, s gyakran milyen tolakodóan beszélünk a legnagyobb nyilvánosság előtt bajainkról. Sokakat szinte elfog a beteges vágy, hogy állandóan bajukkal foglalkozzanak, s azt elemezzék és tovább meséljék." 49

Az embernek tudatosítani kell magában, hogy a betegségről illetve a gondokról való beszéd által, valamint az ezekre való gondolással ezeket szellemileg újra magához vonzza, azaz tudatában ahhoz kapcsolódik. Az az ember, aki hittel és bizalommal megszabadult gondjaitól és bajaitól, hogy meggyógyulhasson, a negatív szavak által újra a betegséghez láncolja magát, melyet előzőleg már gondolatban eldobott magától, és így a betegség nem tud eltűnni.

Ezért Bruno Gröning egyik előadásában hangsúlyozta:

"Aki a betegségével foglalkozik, fogva tartja azt, és elzárja az isteni erő elől az utat." 50

Ha az ember újra visszaemlékezik arra, hogy minden negatív gondolat erő, mely ellenáll a gyógyító erő beáramlásának, megdöbbentő módon világossá válik számunkra, mennyi negatív energiával veszik magukat körül az emberek, akik a rosszat éltükben újra és újra megfogalmazzák. Állandóan azon dolgoznak, hogy saját maguk és más emberek bajait felnagyítsák. A gondolatok és a szavak által ragaszkodnak bajaikhoz, és nagy figyelmet szentelnek azoknak. Szinte kényszer alatt újra és újra megfigyelésük középpontjába állítják saját betegségtörténetüket.

Mások gondolatban állandóan múltuk kedvezőtlen eseményeihez kapcsolódnak és újra és újra felidézik szavaikkal a bajt és a bánatot. Mintha egy mágikus varázslat tartaná sokukat fogva, szavaikkal a negatívumoknál kötnek ki, például panasz, jajveszékelés és keserűség minden rosszal kapcsolatban, amit hallottak, láttak vagy tapasztaltak, s ez mint egy vörös fonalként vonul végig beszélgetésükön.

Bruno Gröning ismerte a testről és a lélekről szóló beszédek vészterhes hatalmát. Felismerte, hogy minden negatív megnyilvánulás visszahat az emberre, gyengíti és lealacsonyítja őt. Tudta, hogy a negatívumok hatalmának szavai erősen hatnak az ember­ re és egyre inkább a baj és a nyomor kötelékébe húzzák.

Ezért arra figyelmeztet:

"Csak a jóra gondoljon, csak jót mondjon, csak jót cselekedjék!" 51

"Gondoljon át minden szót, minden mondatot, amit mond, minden gondolatot, amit végiggondol, hogy méltó-e a végiggondolásra! S gondolja végig minden tettét, jól csinálta-e! Szólítsa fel magát minden nap a rendre, azaz Istenre! Bírálja meg saját magát!" 52

 "Az az ember, aki ismeri a szavak hatalmát, gondosan ügyel a beszédére." 53

Sok ember azonban nagyon gyenge ahhoz, például egy negatív történés miatt, hogy gondolatait és szavait azonnal a jó felé fordítsa. Ilyen pillanatokban az embernek nem szabad egyedül maradnia. Pillanatok alatt elkapja őt bensőleg a negatív gondolatok hatalma és arra kényszeríti, hogy gondatlanul szavakba foglalja másoknak gondjait, melyek a részvét és a  rossz gondolatok által meggyorsítják szellemi leépítését. Bruno Gröning előadásaiban utal arra, hogy ilyen helyzetekben az ember olyan felebarátjához fordulhat, akinek erős a hite és akinek kiöntheti szívét, s leadhatja egész terhét. Akkor ezzel az illetővel együtt magába fogadhatja az isteni erőt, megszabadulhat minden negatív dologtól és ezt bizalmasan Istennek adhatja. Míg minden rendbe nem jön, ez a felebarát jó tanáccsal és tettekkel, és mindenek előtt hitének erejével állhat mellette. Így könnyebb lesz annak az embernek, aki megtapasztalta a negatívot, a jóhoz való gondolati kapcsolatot fenntartani.

Ha magasabbról vár segítséget, tartózkodnia kell attól, hogy a továbbiakban a bajokat gondolatokba és szavakba foglalja, ha már egyszer szívét kiöntötte.

Alapvetően minden embernek az tanácsolható, hogy óvakodjék olyat mondani, melyről nem akarja, hogy valóra váljék. Paramahansa Yogananda jógi az előzőekben említett gyermek­ kori élménye legyen mindenki számára figyelmeztetés.

Részvét, szánalom helyett együttérzés

Legtöbb emberre jellemző, hogy saját baját és betegségét nagyon sok felebarátjának elmeséli, s ezáltal részvétet kelt másokban.

Bruno Gröning ezzel kapcsolatban a következőket jegyezte meg:

"Elegendő bizonyítékot lehet szolgáltatni arra, hogy ha az egyes betegeknek a környezete nem volt kifogástalan, vagy ha ennek az embernek már vérévé vált, hogy sajnáltassa magát, akkor nem lehet neki segíteni, nem lehet őt a jó, az egészséges útra terelni. Tehát éppen ezért nem az a kérdés, mit tudok gyógyítani, hanem kit tudok gyógyítani. Én úgy szeretném hozzásegíteni az embert a gyógyuláshoz, hogy megmutatom neki a jó, az isteni utat." 54

Bruno Gröning különbséget tesz a szánalom és az együttérzés között.

Ahogy maga a szó is mondja együtt szenvedek a másikkal, befogadom a másiknak lehangoló szavait, gondolatban a bajával foglalkozom és nemsokára én is ugyanolyan nyomottnak és szomorúnak fogom magam érezni. Ilyenkor az ember magába fogadta felebarátjának negatív gondolatait, és ezáltal megengedte, hogy lelkében a leépítő erő hasson. Ilyenkor már nem lehet semmit nyújtani. A kimondott vigasztaló szavak üressé és erőtlenné válnak. Az ember már nem tud abban hinni, amit a másiknak mond.

Bruno Gröning előadásaiban újra és újra rámutatott ezekre az összefüggésekre. Óva intette hallgatóit attól, hogy szánakozzanak, ha a másik embernek segíteni akarnak. Hiszen a másiknak csak azt adhatja, amit magába fogadott. Az ember felebarátjának bátorságot és vigaszt nem nyújthat akkor, ha a panaszkodó és lehangoló szavaknak szívét megnyitotta.

Bruno Gröning azt ajánlotta hallgatóinak, hogy a szánalom helyett érezzenek együtt felebarátjukkal.

A szánalom és az együttérzés közötti különbséget legjobban annak az anyának a cselekedetén keresztül lehet felismerni, akihez gyereke fordult, amikor valamije fájt. A gyerek először kiönti szívét és mondja, hol fáj. De édesanyja szeretetteljesen eltereli gondolatait a fájdalomról, és jó szavakat mond ki, valami szépet mesél és talán még együtt érzően karjába is veszi gyermekét.

Az anya azt fogja mondani gyermekének:

"Majd minden jó lesz, hidd csak el, nézd csak, emlékszel még arra a szépre, amit tegnap csináltunk."

A gyerek anyja szavaira nyitja magát és magába fogadja azokat. Gondolatai elterelődtek a rosszról, a jóra és a szépre irányultak. Ezáltal a jóhoz kapcsolódott, és a jó gondolatok építő és élénkítő ereje nemsokára észrevehető lesz. Az anya megtartja erejét, mert nem foglalkozik a bajjal, s így szavaival a gyermek szellemét az építő erőkkel köti össze.

Ez a példa érzékelhetővé teszi a szánalom és az együttérzés közötti különbséget. Aki magának és másoknak akar segíteni, annak a saját és a másiknak a gondolatait és szavait csak a jóhoz szabad vezetnie, s nem szabad a bajon és a betegségen rágódnia. Ha nem szánjuk a másikat, ez még nem jelenti azt, hogy közömbösek vagyunk bajával szemben, hanem éppen azt, hogy sok szeretetet és együttérzést mutatunk, törődünk vele, erősítjük életkedvét és bizalmát, más szóval segítünk neki abban, hogy újra a jóhoz, azaz Istenhez kapcsolódjék.

"Hagyjátok abba a pletykálkodást!"

"A gondolatok szabadok", éneklik az egyik ismert német népdalban. Azok valójában szabadok, de ez a tény senkit sem ment fel a saját felelősége alól. Az ember csalódik, ha azt hiszi, hogy minden megfontolás nélkül rosszat gondolhat más emberekről, ha ezeket a gondolatokat nem mondja ki. Tudományos vizsgálatok­ kal sokszorosan kimutatták, hogy a gondolatokat emberek küldhetik embereknek és a fogadónál érezhető testi hatásokat idézhetnek elő (ld. 4. fej.). Minden gondolat szellemi erő, és ha már kigondolták, akkor a kigondolás erejének megfelelően, tartalmának megfelelően, azonnal hatni kezd. Egy másik ember felé irányuló rossz gondolat nem csak a saját közérzetére lesz hatással, hanem bizonyossággal eléri azt is, akire gondoltunk. Az illető észlelni fogja magában ezt a gondolatot, vagy hirtelen látszólag erőtlennek fogja magát érezni.

R.W. Trine "Harmóniában a végtelennel" c. könyvében a következőket írja:

"Nem elég, hogy saját magunk számára olyan gondolatokat vonzzunk, amitől félünk, még ahhoz is hozzájárulunk, hogy másoknál lépjenek fel olyan dolgok, amelyek miatt mi aggódunk. S mindez a mi gondolataink erősségének és érzékenységünknek arányától függ, aszerint, hogy milyen finoman vagyunk hangolva és ezért a gondolatok által könnyen vagyunk befolyásolhatók. Ezen az a körülmény sem változtat, ha ezek a gondolatok, akár magunknál, akár másoknál, akikért aggódunk, a tudatalattiban marad. [... ] Számos esetet ismerek, amikor valaki folyton-folyvást aggódott egy gyermekért és éppen azt hozta a gyermek közelébe, amitől félt, miközben az aggódás nélkül valószínűleg nem következett volna be. Nagyon gyakran nincs is elegendő ok az aggódásra, de ha lenne is, akkor sokkal jobb az ezzel éppen ellenkező szellemi tartást felvenni: így a szóban forgó erőket hatástalanítjuk. Azután okos és erős gondolatokkal kell körülven­ nünk a gyermeket, amelyek által alkalmassá válik arra, hogy a bajjal szembenézzen s ahelyett, hogy kényszerítve érezné magát tőle, úrrá lesz rajta.

Csak néhány nappal ezelőtt mesélte el egyik barátom az élete során e téren szerzett tapasztalatát. Egy bizonyos szokásától kellett volna megszabadulnia: ha sikerül, akkor feleségül veheti menyasszonyát. Mialatt ő rossz szokásával küszködött, az anyja és a menyasszonya állandóan annyira félve gondoltak rá, hogy a nagyon érzékeny férfi szünet nélkül érezte a félelemmel teli gondolataik elnyomó és gyengítő hatását. Mindig egészen pontosan meg tudta mondani, hogyan éreztek iránta, mert félelmük, bizalmatlanságuk folyamatosan befolyásolta és gyengítette őt Következésképpen saját erejében való bizalma egyre jobban eltűnt és egyre bátortalanabb lett. Ahelyett, hogy erő és bátorság költözött volna belé, egyre jobban tudatosodott benne saját gyengesége és harcának terméketlensége.

A két ember, akik őt gyengéden szerették, s mindent megtettek volna, hogy győzelemre segítsék, semmit sem tudtak a csendes, ellenséges, a mindig mködőképes és mindenütt vereséget hozó gondolatok erejéről, ahelyett, hogy bátorságát és erejét erősítették volna, elrabolták tőle azt és belső gyengeségét még kívűlről is fokozták. Ezáltal számára ez a harc háromszor nehezebb lett.55

Ezen a példán jól látható, milyen negatív hatása van a rosszul értelmezett aggódásnak, még akkor is, ha ez a tudatalattiban történik és az illető nem akarja. Hasonló töménységgel hatnak azok a gondolatok, melyeket másokról alkotunk, mert azt hisszük, igazunk van. Ez legtöbbször bosszúságból, dühből, vagy irigység miatt történik. Öntudatlanul is az ember hibás lesz abban, ami miatt embertársát elítéli. Ehhez hasonlóan a mások felé küldött jó gondolatok viszont jótékony és segítő hatást gyakorolnak.

Ezáltal az ember a felebarátját jó, vagy rossz irányban befolyásolja aszerint, hogy jót vagy rosszat gondol róla.

A másikra tett pozitív és negatív hatást azáltal is sokszorosan erősíthetjük, ha a másikról kigondoltakat kimondjuk és ilyen módon terjesztjük. Ez gyakran ahhoz vezethet, hogy sok ember hasonlóan gondolkodik egy bizonyos személyről, ami törvényszerűen hat saját életére és egészségére, valamint arra a személyre.

Ilyen szemszögből vizsgálva jól láthatóvá válik az "üres beszéd és a jajveszékelés" áldatlan hatása. Bruno Gröning ismerte sok kortársának azon zavaró szokását, hogy idejüket és erejüket nem kímélték, hogy másokról a szívesen olvasott újságok és folyóiratok stílusában, rosszakat ne közöljenek.

Éppen ezért egyik előadásában figyelmeztetően a következő szavakkal fordult hallgatóihoz:

"Az ember elpazarolja az idejét, amikor szomszédairól, rokonairól, ismerőseiről beszél, hogyan él egyikük, másikuk. Kedves Barátom, azt mondom, kérdezd meg önmagadat, Te hogyan élsz! Törődj először a saját életeddel! Gondoskodjál elsőként Te arról, hogy újra isteni vezetés alá kerülj! Ha beszélni akarsz róluk, ha bírálni akarod őket, az már maga a Gonosz. [...] Röviden összefoglalva, Barátaim, hagyjátok abba a pletykálkodást!" 56

Meg lehet figyelni, hogy mindaz, amit az ember gondolatban, szóban és tettekkel felebarátjának megtesz, az visszaüt rá. Az az ember, aki sok jót sugároz ki, s aki által az ember elfogadhatóvá és megértővé válik, felebarátjában újra jó gondolatokat fog kelteni, mely visszahat rá és növeli benne a jóra való erőt. Hasonlóképpen, ha az ember felebarátjának csak negatív gondolatokat és szavakat közöl és aszerint cselekszik, akkor az visszahat rá. Így mindaz a jó vagy rossz, amit az ember a másikról gondolt, beszélt, vagy megtett, előbb vagy utóbb önmagára üt vissza.

Hasonlóképpen nyilatkozott erről Bruno Gröning egyik előadásában:

"Ki mint vet, úgy arat. Ez azt jelenti: minden, amit szavakkal és tettekkel sugárzunk, visszatér hozzánk: azt kapja az ember, amit ad." 57

Mindenki vizsgálja meg önmagát, milyen könnyelműen fogadja magába a gondolatokat és minden meggondolás nélkül mondja ki azt és váltja tettekre.

Egy további Bruno Gröning idézet:

"Hogyan vannak Önök az életben? Mit tettek? Mit mondtak? Milyen gondolatokat fogadtak be? Ne mutassanak nagy érdeklődést a Gonoszra való hallgatásban, azaz milyen szenzációs is volt, legalább volt miről beszélni, hogy el ne aludjunk egészen, hogy ne lehessen ellazulni, hiszen annyi minden érdekes volt. Annyi hallani- és olvasnivaló van, annyi rosszat látni. De az emberiség nagy része mindig itt van és volt, mert ehhez van hozzászova." 58

Korunk szomorú jelensége, hogy szinte majdnem minden sajtó, rádió és TV az embernek ezt a viselkedési mintáját támogatja. A figyelmes szemlélő a programok bővítésével is csak ritkán fog olyan filmterméket találni, amely a nézővel valami jót, építőt akarna közölni. Minden személyiség fejlődéséhez azonban szükség van a jóhoz való gondolati vezérlésre. Ennek a fejlődésnek egy alapvető építőköve a jó példa, amely azonban már ma nagyon ritka. A legtöbb ember számára az is hiányzik, hogy a gondolatok hatalmáról felvilágosítsák őt. Így ki van szolgáltatva a megszokásoknak és ezeket anélkül, hogy akarnák - a rossz példakép által - a gyerekeiknek továbbadják, akiktől a negatív képek és elképzelési minták özönében mindenfajta szellemi-lelki stabilitást elrabolnak.

A gondolat fegyelmezettsége - kapu az isteni fény felé

Sok ember semmi többet nem lát a pozitív gondolkodásban, csak egy olyan technikát, melynek segítségével saját magát szellemileg bizonyos gondolati tartalmak tudatos "bevésése" révén tetszőlegesen "átprogramozza". Gyakran ezt már a gazdasági célok eléréséhez szükséges sikerkoncepciónak tartják a menedzserképzésben is. Biztos, hogy a gondolkodásban benne van a leghatalmasabb szel­ lemi törvények egyike, s nagyon áldásos, ha az ember újra emlékezik a gondolatok elfeledett hatalmára, mégis a gondolatok tudatos irányítása a jó felé lényegesen több, mint a szellem átprogramozásának technikája a szükségleteknek megfelelően.

Bruno Gröning meg volt győződve arról, hogy minden jó gondolat és észlelés Istentől jön. Az ember, ha egy jó, hittel teli gondolatot vesz fel, összeköti magát általa a minden Jó forrásával. Ezek az összefüggések már a gyógyerő felvételének megfigyelésekor nyilvánvalóvá válnak. A jó gondolatok azonnal kaput nyitnak az ember szíve felé az isteni gyógyerőnek. Így az is világossá válik, mi az oka annak, hogy egy jó, segítő szóból vagy egy jó gondolatból ilyenfajta erő tud kiindulni. Amíg az ember a jó gondolatot hittel meg tudja magában tartani, addig marad fenn ez az életadó kapcsolat. Ha azonban a kétely tolakodó gondolatainak szenteli hitét, akkor bezárja lelkét és ezáltal a kaput is szívében az isteni fény előtt. Gondolatban a jóhoz, vagyis Istenhez való odafordulás minden gyógyulás és szellemi fejlődés legfontosabb feltétele.

Egyik előadásában azt mondta erről Bruno Gröning:

"Követniük kell, követniük kell a Jót, amit mindnyájunknak követnünk kell, amihez tartozunk. Ezt kell tennünk! Ezzel mindenki tartozik önmagának. Aki egyszerűen nem engedelmeskedik: annak nem lehet tanácsot adni, azon nem lehet segíteni." 59

"Isten minden jót megad nekünk, csak fel kell vennünk mindent, amit küld nekünk. Tehát - tegyék ezt!" 60

Magán az emberen múlik, hogy az első lépést az Istenhez visszavezető úton, saját magában a jó felé megtegye, miközben akaratát és gondolatait a jó irányába fordítja és ezáltal létrehozza a minden jó forrásával a gyógyító és életadó kapcsolat szellemi feltételét.

Úgy gondolom, megkapóan világos, milyen hallatlan nagy je­ lentőséggel bír a gondolatok fegyelmezettsége az ember testi, lelki és szellemi egészségére. Érthetetlen, hogy állami és egyházi oldalról alig fektetnek súlyt erre az ember erkölcsi és szel­ lemi érettségéhez alapvetően szükséges feltételre. Ezzel elmulasztják azt a nagy lehetőséget, hogy már korán közvetítsék az ember számára az Isten gyógyító erejével való személyesen megtapasztalható összeköttetést.

Másrészről ugyanakkor sajnálatos, hogy néhány ezoterikus körben a pozitív gondolkodást az emberi önmegváltás lehetőségének tartják. Megváltani és gyógyítani csak Egyvalaki tud, s az egyedül Isten. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jó, hívő gondolatok mindig csak kaput jelentenek a szív felé, melyet az embernek szabad akaratából, a negatív dolgokkal való szakítással meg kell nyitnia, hogy saját magában lehetőséget adjon Isten határtalan működésének. Minden gyógyulás és szellemi fejlődés, mely erre a belső tartásra következik be, mindig Isten kegyelme és ajándék.

Az ember helyett Istenre hallgassunk -Az érzésekhez visszavezető út

Mivel az ember szellemi élete nem lebecsülendő jelentőségű az egyetemes emberi lét egészét tekintve, jogos a kérdés, milyen módon tud az ember a jó és a rossz gondolat között különbséget tenni. Minden emberi társadalomban a jóval és a rosszal kapcsolatos elképzelések az évszázadok folyamán jelentős változásokon mentek keresztül, ezért csak feltételekhez kötve lehetnek irány­ adóak a különbségtételhez. Azonkívül a gőg, a szeretetnélküliség, az irigység gondolatai olykor-olykor nehezen felismerhetőek, s a kételkedés gondolatai néha túlságosan logikusnak tűnnek az emberi elme számára. Ha az ember csak egyszer is hitet ad valamely gondolatnak, akkor összeköti magát vele, aztán nehéz ezt a kapcsolatot újra feloldani. A  "kis ajtórés", melyet szívünkben nyitottunk, hamar nagyobb lesz, ha azonos természetű egyéb gondolataink jönnek, s ha a jóban való hit, az öröm és a béke a kínzó nyugtalanság és a lelki nyomás elől kitérnek, akkor gyakran észrevesszük, milyen természetű gondolat is volt az, melyet kezdetben magunkhoz engedtünk. Azonban hogyan tudja az ember már előre felismerni a gondolat természetét, hogy szívét becsukhas­ sa, mielőtt az áldatlan szellemi kapcsolat létrejöhetne?

Bruno Gröning azt mondta egyik előadásában:

"Amit Önök nem látnak, azt érzik, ezért van az Önök testében több érzékszerv, de ezeket ismerniük és használniuk kell." 61

Meg volt győződve, hogy az embernek megadatott a belső érzék ahhoz, hogy a lét szellemi területeit felismerje. Egy jó gondolat, ahogy egy negatív gondolat is, bizonyos szellemi erővel telítődik, mely az emberi hit erejével kapcsolatba lépve segítő vagy káros hatást fejt ki. Ugyanúgy, ahogy a szem a fényt, a fül a hangot érzékeli, úgy az emberi érzék számára a gondolat is - sajátos kisugárzása révén - jellegzetes módon érzékelhető. Ez egy egyszerű példán nyomon követhető.  Ha érzelmileg megnyitjuk magunkat a következő gondolatsor előtt:

"Ezt tudom, ezt meg fogom csinálni"

s aztán az ellenkezőjét is  hatni hagyjuk magunkra:

"ezt nem tudom, ezt nem tudom megcsinálni",

akkor mindenki számára, aki valamelyest is fejlett érzékelő képességekkel rendelkezik, különböző, mondhatjuk, ellentétes kisugárzás válik érezhetővé. Az első gondolatsor kellemes érzést közvetít, míg a második kellemetlent, sőt némelyek lelki fájdalomként érzékelik azt.

Ez más gondolatoknál is érzékelhető, jóllehet nem mindig ilyen kifejezetten. Ha minden gondolat mögött valamilyen érzékelhető szellemi kisugárzás van, akkor ez érvényes szavainkra és tetteinkre is, minden olyan megnyilvánulási formára és jelenségre, melynek materiális alapja a gondolat.

Kit nem késztetett megérzése még egyszer sem arra, hogy másik embertársa hízelkedő, kedves szavait nagyon óvatosan fogadja? Az értelmünkkel felfogható tények ellenére gyakran az az érzésünk, hogy a mosolygó ábrázat mögött gonosz szándék rejtőzik. Mások ismételten arról számoltak be, hogy amikor egy bizonyos tervük kivitelezésére gondoltak, kellemetlen érzésük támadt, s néhányan pusztán annak köszönhetik életüket, hogy érzéseikre hallgattak.

Egy ismerősöm arról számolt be, hogy amikor egyik reggel anyja munkába akart menni, egészen rossz érzése támadt, amikor arra gondolt, hogy bizonyára kocsival fog menni. Ezért kérlelte, hogy ma hagyja otthon az autót, az anya megfogadta lánya tanácsát és vonattal ment. S ezen a reggelen, azon az úton, amelyen az anyja munkába szokott járni, súlyos baleset történt, azon a helyen, ahol körülbelül a baleset időpontjában éppen elhaladt volna.

Kurt Allgeier Dr. Leonhard Hochenegg, az ismert innsbrucki orvos és gyógyító egy hasonló élményéről ír:

"A csernobili atomerőműben történt robbanást követő napon […], Hochenegg asszony a gyerekeivel feltétlenül húsvéti túrát akart tenni. A férje azonban nagyon határozottan ódzkodott tőle. ‘Nem, ma nem!’ ellenkezett vele nagyon határozottan. ‘Valami fenyegető dolog van a levegőben. Nem szabad a hegyekbe mennünk, itthon kell maradnunk.’ Hochenegg asszony ismerte a férjét, s tudta, hogy semmi értelme nem lett volna őt a dologra rábeszélni. Sőt a férje jóval többet tudott. Egy nappal később tudomást szerzett arról, amit a férje már tudott vagy megérzett: a radioaktivitásról, mely a felrobbant atomreaktorból származott." 62

 Sok ember tud hasonló élményekről beszámolni. Úgy tűnik, mintha az ember számára érzései segítségével lehetővé válna egy olyanfajta megismerés megközelítése, mely a tanulással szerzett ismeretet és a külső érzékszervek lehetőségeit túllépi. Különösen az emberekkel való kapcsolatainkban kellene az érzésünkre ügyelnünk. Bruno Gröning felhívta a figyelmet arra, tegyük fel magunknak belül a kérdést: "Szimpatikus, vagy nem?", eközben szenteljünk figyelmet saját érzésünknek, s adott esetben csukjuk be magunkat belül, s megfelelő óvatossággal figyeljünk tovább. Különösen azoknak az embereknek kellene ügyelniük arra, hogy kikkel veszik körül magukat, kinek nyitják meg szívüket, akik a gyógyulás útján vannak. Bruno Gröning meg volt győződve arról, hogy az ember számára az az érzés - amit "igazi emberi ösztönnek" is nevezett - Isten által adatott meg, hogy az életélmények sokaságában, az emberi vélemények és tanítások sokféleségének harcában megbízható tanácsadóval, a jóhoz és az igazhoz vezető belső irányítóval rendelkezzék.

Egyszer azt mondta:

"Hagyták, hogy lecsússzon az ember, eközben elvesztette emberi ösztönét, ez nem ma és tegnap történt, hanem generációkkal lehetne visszameni az időben, s lassanként az ember odáig  jutott, ahol ma is van. Röviden szólva, ma ott tart, hogy nincs tovább." 63

Bruno Gröning nélkülözhetetlen alapfeltételnek tartotta, hogy ezt a bizonyos megérzést a hétköznapok gondolatainak és érzé­ seinek zűrzavarában ismét felismerjük és kövessük, hogy visszatérhessünk Istenhez és az egészségünkhöz. Aki megtanulja ezt az érzést saját magában az érzékelés eredeti világosságáig fejleszteni, az hozzáférhet ahhoz a bensőnkben rejlő lényeghez, mely az emberi vélemények földhözragadtsága alól felszabadít­ hat. Mert az emberi megérzésében, mely által lehetséges, hogy életkörülményeink hátterébe nem szokványos módon betekintsünk, sokkal több rejlik, mint egy érzékelő képességben. Az ember segítségért fordulhat ehhez az emberi bensőben rejlő lényeghez, s megtapasztalhatja, hogy a feltett kérdéseire adott válasz érezhetővé válik. Úgy tűnik, mintha az ember érzései révén összeköttetésben állna egy tanácsadóval vagy segítővel, aki nem evilági. Gyakran közvetlenül is érezhető egy figyelmeztetés vagy utalás, anélkül hogy azt tudatosan kerestük volna. Bruno Gröning belső vezérlésről beszélt, Isten vezetéséről, mely az ember számára megérzése által válik érzékelhetővé. Nézete szerint minden ember előtt nyitva áll a lehetőség, miképp az isteni erőt is érzi testében, ugyanúgy Isten akarata szerint, az élet valamennyi kérdésére adott választ is érezze. Minden olvasó számára világossá válik, milyen nagy jelentőséggel bír az ember irányítása e fajta tökéletes érzékelés felé, nemcsak személyes sorsa, hanem az egész társadalom szempontjából. Mennyi fájdalom és baj eredt csupán abból, hogy az emberből hiányzott a készség és a képesség, hogy döntéseihez alázatosan választ kérjen a Mindenhatótól.

Erről a következőket mondta Bruno Gröning:

"Ő [az ember] azonban, röviden szólva, elvesztette valódi emberi ösztönét; már nem lehet őt vezetni, távolból irányítani. Az Úristen, mert az emberek sokat tettek ezért, elvesztette irányító szerepét és mondá: ’Vacakoljatok csak.’ Tudom, hogy kötelességem ezt útravalóul adni az embernek, hogy rögtön kapcsoljon, hogy újra visszanyerje valódi emberi ösztönét. […] Én nem engedtem rossz irányban képezni magam. Mennyire félműveltek az emberek! Az a sok könyv! És az egész nincs szilárdan a helyén. Az egyik ember ezt írja a témáról, a másik meg azt. Mi a helyes? Zűrzavar van. Mi emberek tanulhatunk az állatoktól, vissza kell találnunk, nem azért, hogy állattá váljunk, nem, hanem azért, hogy az igazi emberi ösztönt újra felvegyük. 64

A legtöbb ember már nincs abban a helyzetben, hogy megértse és kövesse ezt a finom leheletnyi, halk belső érintést, mely őt szeretettel vezetni akarja. Sokszorosan hiányzik az erő és a hit, gyakran egyszerűen az akarat is, hogy az ember ehhez az érzéshez, tulajdonképpen önmagához és ezáltal Istenhez hű legyen. Többnyire más emberek véleményei vagy értelmezései erősebbek, a megbékélés látszata szívünk hűségével szemben előnyben részesül.

R. W. Trine erről a következőket írja a "Harmóniában a végtelennel" c. könyvében:

"Hogy önmagad légy, ez az egyetlen hozzád méltó, az egyetlen, ami megelégedettséggel tölthet el. ‘De talán nem lenne előnyös politika, néha uralkodni hagyni magunkon a környezetünket?’ Az egyetlen előnyös politika számodra először és utoljára, mind­ örökké, ha önmagad leszel.

‘Mindenek fölött légy hű magadhoz:
igy, mint napra éj, következik hogy ál máshoz se léssz.’64a

Ha csak a Magasságosnak engedjük meg, hogy vezessen minket és életünket ez az alaptétel irányítja, akkor nem ural el ben­ nünket sem a nyilvánosság véleményétől, sem a mások megvetésétől való félelem s biztosak lehetünk abban, hogy a Magasságos a mi oldalunkon áll. Ha megpróbálunk igazságot tenni másokkal, soha nem leszünk igazságosak: minél jobban próbálkozunk, annál értelmetlenebb igényeket támasztanak velünk szemben. A saját életed irányítása csak rád és Istenre tartozik, s ha engeded magad más oldalról befolyásolni és bizonyos irányba fordítani, akkor rossz úton haladsz." 65

Sok ember az önmagával szembeni hűséget egoizmussal cseréli fel.  Az emberek előtti elismertség és a személyes hiúság fontosabb, mint a szívhez való hűség törvénye.

Az ember tudatát minél inkább önző célokkal köti össze, annál inkább engedi magát külső kívánalmak által irányítani, annál inkább elveszíti önmagával a kapcsolatot. Mindennek figyelmet szentel, a modern hírközlőrendszerek naponta szállítják hozzá az információkat a világ minden részéről, de figyelmen kívül hagyja azokat, amelyeket az isteni világosságból saját testével kellene éreznie. Hogy önmagának figyelmet szenteljen, erre nincs ideje, ehelyett évtizedeken át értelmetlen célok után lót-fut, anélkül hogy önön szívét csak egyszer is megkérdezné, hogy tettének értelme van-e. A gondolatok serege, melyeket magunkba engedünk nagyon sok érzelmet kelt bennünk. Észrevétlenül torkollik az egész egy nagyobb szellemi szolgaságba. A testnek gyakran véget kell vetnie az önpusztító magatartásnak, sokakat csak a fájdalom és a betegség juttat el odáig, hogy ismét magukra találjanak.

Mégis a legtöbben csak az általános tudatlanságnak és az élet­ idegen nevelésnek az áldozatai, értelmüket és az érzékelésüket gyerekkortól fogva többnyire csak a külső érzékszerveiken keresztül fejlesztették. Iskoláink és egyetemeink külső holt tudományokkal halmozzák el az embert, ahelyett hogy a belső vezetéshez és tudáshoz terelnék. A személyes megérzést hibás szubjektivitásnak ítélik, s az embereknek hitüket tekintve alá kell rendelődniük a technikai segédeszközök objektivitásának.

"Az ember önmagában, amennyiben egészséges érzékeit használja, a legnagyobb és legpontosabb fizikai szerkezet, melyet Isten adni tud;  és az újabb fizika tudományában éppen az a legrosszabb, hogy a kísérleteket magától az embertől elkülönítet­ ték, s csupán abban, amit a mesterséges szerkezetek mutatnak, ismerik fel a természetet, ezáltal a fizika korlátozni és bizonyítani akar, hiszen ez az amit nyújtani tud.66 

Ez a fejlemény vezetett az emberek egyre nagyobb szellemi önállótlanságához. Mert a belső érzékük, hogy a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat egy magasabb tudás fényében megkülönböztessék, tönkrement, ezért az emberek egyre nagyobb mértékben befolyásolhatóvá és függővé váltak más emberek vélemé­ nyétől. A válaszokat, melyeket saját magukban már nem találtak meg, most más embereknél keresték. Sokan megengedték, hogy az általánosan elfogadott nézetektől egy irányba kényszerítsék őket. A jó és a rossz jogosultsága manapság többnyire nem a személyes megérzésből adódik, hanem a tömeg vagy egyes csoportok magatartásából. A tömeg pedig könnyen manipulálható a társadalmi tekintélyek által és a médiákon keresztül.

Ez nagyon jó talaj a tévtanok terjedéséhez, melyek az értelemnek és a külső érzékszerveknek bizonyára tetszetősnek tűn­ nek, de helytelen gondolkodáshoz és életmódhoz vezetnek, s az életerő beáramlásával szemben egyre több akadályt állítanak fel. E sorsszerű folyamat következményei világosan felismerhetők a környezet tönkretételében és a sokféle földi szenvedésben.

Egyik előadásában Bruno Gröning így szólt erről:

"Önöket is, kedves Barátaim, félrevezették. Önöknek nem mondták el az igazságot […]. Önöknek nem kell elhinniük azt, amit én mondok. […] Önöknek az a kötelességük: […] hogy önmagukon, azaz, saját testükön keresztül […] győződjenek meg róla. Fontos, hogy ennek figyelmet szenteljenek. Akkor meg fogják tapasztalni a valóságot, akkor hinni fognak. Akkor már nem hiszékenyek, hanem meggyőződöttek lesznek.

Győződjenek meg saját maguk róla! Ez az Önök kötelessége. Én meg vagyok győződve. Vagy azt gondolják, hogy Önök meg tudnak engem győzni. Nem!  Hiszen én nem hallgatok az emberekre! Tényleg nem hallgattam az édes szüleimre, amikor megmondták, hogy ezt vagy azt tegyem. Ha igazságtalanok voltak, azt mondtam: Nem, ezt nem teszem meg. Természetesen megpofoztak! Nem tesz semmit, mindig ellenálltam, és még ma is ellenál­ lok, s mindig ezt fogom tenni. Soha nem teszem azt, amit az emberek akarnak […] Mert hiszen én egyáltalán nem hallgatok az emberekre, hanem Istenre! Többé már nem.  És meg is akarom ezért nyerni Önöket, Barátaim, hogy Istenre hallgassanak, s a hi­ székenységükből kigyógyuljanak, hogy ne higgyenek minden hókuszpókuszban, s hogy ne essenek többet kísértésbe." 67

Aztán így folytatta:

"Isten, a mi Atyánk, oly sok mindent adott nekünk. Minden megvan bennünk. Bennem még megvan, nem engedtem, hogy megfosszanak a természetestől, az istenitől. Ezért nem fogadok szót senkinek, ezért nem hallgatok egyetlen emberre sem. Pedig Isten mindent megadott minden egyes gyermekének. […]. De a szülők megfosztották őket ettől és átnevelték őket. Ne higgyék, kedves Barátaim, hogy Istennek nem fáj, hogy megfosztották az embert az akaratától, melyet Isten minden élőlénynek megadott! Isten egyetlen élőlényt sem akar megfosztani akaratától. De a szülők megtették ezt. Isten egyetlen élőlényt sem foszt meg az akaratától. De a szülők megtették ezt, az Önök szülei megtették ezt Önökkel, Önök átvették tőlük, hogy az emberre hallgatnak. Önök ezt ismét átadták gyermekeiknek. És az Önök gyermekei is át fogják adni gyermekeiknek, s ez így megy tovább generációról generációra. Mikor ér ez véget? Mikor szűnik meg a baj és a nyomorúság? Mikor csökken a betegségáradat? Mikor lesz "megállj"? Igen, kedves Barátaim, mennyire hozzászokott ehhez az ember, nem, erről a szokásról le  kell mondania, meg kell térnie, és valóban annak kell lennie és azt kell tennie, amit Isten határozott meg számára, semmi mást, Istenre kell hallgatnia. Isteni vezérlés alá kell kerülnie, e nélkül nincs élet." 68

Mégis hogyan lehet ezt a belső isteni vezetés által nyújtott segítséget a hétköznapokban megfoghatóvá tenni? A legfontosabb ilyenkor, hogy semmi esetre se járjunk el dogmatikusan, ne higgyünk vakon megérzéseinkben, ahhoz hasonlóan, mint azt korábban tettük, amikor más emberek véleményére és az értelmünkre hallgattunk. Ugyanígy kevésbé célszerű dolog, ha egoista elképzeléseinket az érzelmek szintjén akarjuk igazolni vagy lát­ szólagos előírásokban, hogy kiéljük magunkat és alsóbb rendű érzelmeinknek önmagunkban kritika nélkül teret engedjünk. Aki ezalatt az önmagához való hűséget érti, aki azt gondolja, hogy ezen a módon belsőleg egy magasabb rendű szellemi lényt követ, az nem értette meg, miről van szó, amikor Bruno Gröning arról beszélt, hogy az embernek "Istenre kell hallgatnia". Nem ok nélkül figyelmeztetett ismételten mindenkit arra, aki szellemi úton akart járni, hogy újra és újra győződjék meg annak helyességéről.  Aki ezen az úton átélte a gyógyulást, az élet törvényeinek igazságát gondosan megvizsgálta és megtapasztalta, melyekre Bruno Gröning rámutatott, azt arra figyelmeztette, hogy a továbbiakban is győződjön meg az igazságról.  Az élet a lehetőségek sokaságát kínálja ahhoz, hogy a magasabb rendű törvényszerűségeket a legkülönbözőbb helyzetekben újra és újra megvizsgáljuk.

Ugyanígy a valódi érzéshez, az isteni akarat tiszta megérzéséhez vezető út egyben utat jelent önmagunk kritikus vizsgálatához és az önmagunkkal szembeni kíméletlen őszinteséghez. Aki "saját szívének hangjait" csak egyszer is megismerte, hamarosan megtapasztalja, hogy ez nem mindig egyezik a személyes akarattal, sőt néha szemben áll azzal.

Dr. Hochenegg az említett példában biztos örült volna egy hegyi túrának, mégis "szíve hangjával" a hosszú évek során szerzett tapasztalata arra ösztökélte, hogy az értelem és felesége érveivel szembe szálljon és érzéseire hallgasson.

Minél inkább képes az ember arra, hogy bensőjét saját akaratától kiürítse, annál jobban tudja Isten akaratát megérezni. Aki lelke legmélyén, de inkább csak rövidlátó elképzeléseket és kívánságokat követ, az gyorsan odáig jut, hogy csak azt érzi, amit érezni akar.  Amíg az ember nem hajlandó meghajolni és saját akaratát a Legmagasabbnak alárendelni, addig újra és újra véteni fog saját észbeli tudásának tökéletlensége miatt a legmagasabb rendű törvény ellen, és saját magának és másoknak fájdalmat fog okozni.  Neki aztán "vacakolnia" kell, ahogy Bruno Gröning mondta, egé­ szen addig, amíg rá nem jön, hogy már nincsen tovább. Aki azonban már ott tart, hogy a másik úton jár, hamarosan fel fogja ismerni, hogy a legmagasabb Szellem előtt azok az összefüggések és azok a lehetőségek kézenfekvőek, melyek az emberi értelem számára felfoghatatlannak tűnnek.

Kérésemre, hogy ezzel a témával kapcsolatban írja meg nekem tapasztalatát, Birgit Häusler (29) R.-ből a következőket válaszolta:

"Bruno Gröning egyik előadása révén figyeltem fel az Istenre ill. az emberre hallgatás kérdésére. Természetesen határozottan el­ utasítottam magamtól azt, hogy emberre hallgassak.  De önkritikusan megkérdeztem magamat, hogyan birkózzam meg a hétköznapi gondokkal és más hasonló dolgokkal.  Ha problémám volt, akkor pro és kontra mérlegeltem a dolgot, hogy megoldást találjak.  Aztán beszéltem más emberekkel is, akiknek a tanácsai gyakran nagyon is befolyásoltak. Ma már tudom, hogy alapvetően nem az ilyenfajta magatartás a rossz, hanem az, hogy a bennem rejlő lényegről, melynek döntéshozatalkor mérvadónak kellene lennie, a tanácsok és a részben egymásnak ellentmondó nézőpontok sokaságának közepette megfeledkeztem valamiről: mégpedig arról, hogy belső megvilágosodást kérjek Egyvalakitől, aki többet tud, mint amennyit én hosszú beszélgetések során az emberek taná­ csai által megismerhetek.

De hogy tudnám Isten hangját önmagamban meghallani? Hogy váljak Istenre hallgató emberré?

A gyógyáram rendszeres felvétele révén egyre inkább sikerült érzéseim közvetítésével felfogni az isteni hangot, a belső hangot. Észrevettem, hogyha elmémmel a legjózanabbul is mérlegeltem, önmagában ez nem tudta azt a választ és megvilágosodást megadni, melyet kerestem, de a gyógyáramra való segítségkérő ráhangolódás és az összes gondolatomtól való meg­ szabadulás által megtapasztaltam, mennyire képes volt ‘a belső’, gyakran halk hang az igazi választ megadni, ami utólag mindig be is igazolódott.

Annak idején éppen érettségiztem. Mivel időhiány miatt már nem tudtam a vizsgára az egész tananyagot megtanulni, azzal a kéréssel nyitottam meg magamat a gyógyáram előtt, hogy szeretném megtudni, milyen témákból fognak vizsgáztatni. Gondolatban megjelentek nekem a vizsga témái, és teljes bizalommal már csak ezekből készültem. És tényleg a vizsgán a feladatok kizárólag csak az általam megtanult anyagrészekkel voltak kapcsolatosak.

A szóbeli vizsgán egy általam ismeretlen témából kérdeztek. Rögtön ráhangolódtam az isteni erőre, és rövid idő után - tájékozatlanságom ellenére - megválaszoltam a kérdést. Sőt nekem lett a legjobb eredményem a szóbeli vizsgán.

Ez elegendő bizonyíték volt ahhoz, hogy az értelem hangjaival ellentétben a belső hang mindent tud és jobb, ha arra építek.

Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok miatt egyre erősebben bízom a belső hangomban. Amikor ismét vizsga előtt álltam, azt gondoltam: ‘Hogyhogy mindent meg kell tanulnom?’ Önkényesen kiragadtam néhány témát, amire felkészültem. A visszakapott vizsgadolgozatom alatt ‘elégséges’ állt. Először Bruno Gröningre voltam dühös és csalódott voltam az isteni hang miatt, amelyik nekem ezt az osztályzatot kifőzte, de később mégis magamba szálltam és felismertem hibámat: ‘Nem szabad követelni, hanem el kell nyerni’ [idézet Bruno Gröningtől]. A gőgös gondolatok akadályoznak minket belső vezetőnkhöz fűzött kapcsolatunkban.

Felső fokú tanulmányaim során a vizsgák alatt is megtapasztaltam, hogy az isteni erőre való alázatos ráhangolódás milyen nagy segítséget jelent: tudománnyal teli könyvek és mappák álltak előt­ tem, s a ráhangolódásnak köszönhetően én ismét megtudhattam, mely témákból kell készülnöm. Így minimális ráfordítással kaptam meg a kívánt diplomákat.

Azonban hangsúlyozni szeretném, hogy az érzésekhez visszavezető útnak, a belső hang felismerésének, mely minden embert saját akarata szerint elvezeti a jóhoz, semmi köze az érzelmi mámorossághoz vagy kedvhez, hogy érzelmei szerint éljen vagy azokat kiélje, hanem a belső harccal, az isteni vezérlés kérésével és a felismeréssel kapcsolatos. Ebben volt és van is nagy segítségemre Bruno Gröning tanítása." 69

Ezek az emberek ismét Istent helyezték szívük trónjára, melyet korábban a tudományban való hit, az értelem és az emberek véleménye foglalt el.

Már C. G. Jung is, a híres pszichoanalitikus, beszélt a belső hangról, a belső törvényről, amelyet követnünk kellene, ha teljes, boldog életet szeretnénk. Ebben látta az emberi személyiségfejlődés egyik alapvető feltételét:

"Akinek elrendeltetett, hogy hallja a belső hangot, az a kiválasztott.." 70

Minél inkább elmerül az ember a tömegben és a konvenciókban, annál gyengébb lesz a belső hangja, véli Jung. A félreképzett kultúrember többnyire teljesen képtelen magát a belső vezérléssel összekötni és az üzenetet felismerni. Sok ember tragikus sorsa bizonyítja ezt:

"Olyan mértékben mulasztja el az ember élete értelmét, amennyiben saját belső törvényéhez hűtlen lesz." 71

Bruno Gröning tanítása - az Istenhez vezető út?

Bruno Gröning azt mondta egyik előadásában:

"Ami rosszat az elődök tettek, azt Önök ma újra jóvátehetik. Azokat félrevezették, és aki hagyta magát eltéríteni, a mögött felrobbantották az Istenhez vezető hidat, s ma tévúton jár az ember. Már nem tudja, mi a jó és mi a rossz.  […] És én elsősorban ezért állok ma útjelzőként a szegény s a beteg emberek előtt, hogy az igazi, isteni útra őket visszavezessem." 72

Vizsgálataim során újra és újra rábukkantam olyan emberekre, akik bizonyítani tudták, hogy Bruno Gröning tanítása és a gyógyáram rendszeres felvétele által meglelték hitüket, illetve azt je­ lentősen el tudták mélyíteni.

Mások arról számoltak be, hogy belső "megvilágosodást" és erőt kaptak ahhoz, hogy életüket maguktól megváltoztassák. Manfred B., az egyik iskola igazgatója K.-ban, kérésemre írásban foglalta össze, amit Bruno Gröning tanítása révén megtapasztalt.

Íme a beszámolója:

"1990 februárja óta meggyőződhettem arról, hogy Bruno Gröning tanítása mennyire felszabadítóan és jótékonyan hat az emberre s vissza tudja adni a testi és lelki egészséget, ha az ember hajlandó magát a szellemi erő előtt megnyitni és Bruno Gröning életbölcsességeit megfogadni. Bruno Gröning kijelentései hitemnek - keresztény katolikus voltam s máig is az vagyok - új dimenziót adtak. Istenbe vetett bizalmam, az Ő mindenhatóságába való hitem és a szent Szellem működése testemben és életemben mélyebb értelmet nyert. Világossá vált, hogy eddig még túlságosan is csak a szokásoknak élő keresztény voltam.

Mind a két, tizenegy és tizenkét éves gyermekem is, a gyerek­ közösségek óráin való rendszeres részvételük által, életkorukhoz képest szokatlan szellemi tudásra és a legnagyobb orvosban, Istenben való bizalomra tettek szert. Megtanultak lelkiismeretesen hozzáállni valamennyi feladatukhoz. Az ima (a ráhangolódás) örvendetesen nagyon értékes helyet kapott életükben.

  Egy katolikus elemi iskola igazgatójaként, a gyermekekkel való munkámban újra és újra megtapasztaltam, milyen keveset foglalkoztak a legtöbb családban a szellemiekkel. Ha erősen anyagias beállítottságúak voltak, Isten csak alárendelt szerepet játszott - ha volt egyáltalán valamilyen szerepe. Amit a vallásoktatás nyújtani tudott, az mindezidáig csak a számon kérhető iskolai ismeretek szintjén maradt. Minden vallásos nevelés első rendű feladata érezhetővé tenni, mily üdvözítően tud hatni Isten minden egyes ember életére, ha az ember hajlandó szívét kitárni és az isteni vezetésre hagyatkozni. Ehhez nagyon értékes segítséget nyújtott nekem az, amit a Bruno Gröning Baráti Körben Bruno Gröningről és általa megtapasztaltam."

Bruno Gröningtől mindenféle kényszer és minden dogma idegen volt. Számára a legfontosabb az ember szabad akarata volt. Hallgatóságát megismertette azzal a valósággal, amit saját magában és az életében megismert. Ugyanakkor azt is akarta, hogy szavainak az emberek csak alapos vizsgálat után higgyenek.

Rolf Z. G.-ből levélbeli megkeresésem után a gyógyárammal kap­ csolatos tapasztalatairól a következőképpen foglalt röviden állást:

"Bruno Gröning számomra az az ember, aki megnyitotta nekem az utat Isten megtapasztalásához. Mint a marxizmushoz nagyon közelálló ateista megszoktam, hogy minden dolgot, amivel kap­ csolatba kerülök, nagyon kritikusan megvizsgáljak - vallási kérdéseket még kritikusabban. A keresztény hittanításban bizonyos következetességet fedeztem fel, mégis rejtve maradt a vallás elfogadásához szükséges alapvető feltételnek, vagyis Isten létezésének, bármiféle bizonyítási lehetősége.

Sem vallásos ember, sem teológus nem tudott arra rábírni, hogy Isten több egy pusztán gondolati teremtménynél, mely arra szolgál, hogy a hívőknek bizonyos lelki stabilitást kölcsönözzön az életben azáltal, hogy Istent magasabb szellemi lénynek tartja. Csak a Bruno Gröning által közvetített gyógyáram megtapasztalása által kezdtem először gyökeresen másként gondolkozni. Ebben különösen sokat segített nekem Gröning felszólítása, hogy ne legyünk hiszékenyek, hanem győződjünk meg arról, amit ő mond. A meggyőződés lehetősége a gyógyáramra való ráhangolódás által megadatatott. A gyakorlati tapasztalat elméletben nem vezethető le, de átélhető." 74

Különösen a fiatalok számolnak be gyakran arról, hogy Bruno Gröning tanítása által, maguktól, anélkül hogy mondták volna nekik, eljutottak sok olyan erkölcsi érték szellemi jelentőségének alapos felismeréséhez, melyeket korábban "megvetettek". Gyakran hallottam, hogy a gyógyáramra való ráhangolódás által többek között a drogtól, az alkoholtól való függőség eltűnt és azok az emberek, akik szociálisan lecsúsztak, ismét erőre kaptak, és bensőjükben megérezték, hogy szükségük van az önálló munkára, és a sors szerencsés akarata szerint ismét munkát találtak. Más fiatalok hosszú évek múltán először éreztek vágyat a családalapításhoz, ami korábban elképzelhetetlen lett volna számukra. Különösen jellemző a belső változásra - a fiataloknál is -, hogy újra és újra egy újonnan létrejövő mély vallásosságról számolnak be.

Most egy 31 éves fiatalember beszámolója fekszik előttem, aki 1984-ben talált rá Bruno Gröning tanítására.

Hans Georg Leiendecker K.-ból a következőket írja:

"1984-ben ateistaként asztmával, szénanáthával, s a jövőtől és az élettől való félelmekkel kerültem be a Bruno Gröning Baráti Körbe. Ehhez még viszonylag nagy kávé- és alkoholfogyasztás és alkalmankénti kábítószerezés is járult. Egész életérzésem azokban a képekben fejeződött ki, amelyeket festettem. Ebben az időben a sötét, búskomor színeket és témákat részesítettem előnyben, ugyanakkor az agresszíveket is.

Röviddel a bevezetés után eltűnt az asztmám és a szénanáthám. Ezáltal visszataláltam az Istenben és Krisztusban való hithez.

Mivel nagyon szabadságszerető ember vagyok, nagyon boldog voltam, hogy itt nem kellett meghatározott szabályokat teljesítenem. Ámde lassacskán megváltozott az egész életem. De ez a változás belülről jött, ez azt jelenti, hogy a közösségben, [amely a gyógyultak és a segítségkeresők baráti köre, akik mindenféle egyesületi jellegű kötöttség nélkül összejönnek, hogy közösen felvegyék a gyógyáramot, lásd 9. fej.] megtanultam testemre és érzéseimre figyelni. S így idővel egyre erősebbé váló undort éreztem a kávéval, droggal és alkohollal szemben, míg abba nem hagytam fogyasztásukat. Szintén pozitívre változott a házassághoz, családhoz és a gyerekekhez való hozzá­ állásom, mert korábban lényegében elleneztem ezeket. Ma mentes vagyok ezektől az előítéletektől, nős vagyok és boldog családapa. Lassanként egész életérzésem életigenlővé vált. Ezáltal természetesen megváltoztak a képeim is olyannyira, hogy ma már túlnyomó részben világos, vidám színeket és képmotívumokat választok.

Mindezek a változások csak azért következtek be, mert egyre jobban megtanultam testemet és érzésemet figyelemmel kísérni, és mert az isteni erő révén minden rossznak el kellett tűnnie." 75

Személyesen is megismerkedtem Leiendecker úrral. Bruno Gröninggel való kapcsolata óta belső változása lenyűgözően nyomon követhetők képeiben is.

Thomas Eich  (26 éves) W.-ből rockzenét játszott egy együttesben, mielőtt Bruno Gröningről tudomást szerzett volna, és lelkes kemény rock és heavy metal rajongó volt.

Saját maga így jellemezte korábbi viselkedését: fellépését:

"Kifelé higgadt, sőt jéghideg voltam, megközelíthetetlen.  Egy menő rockzenész ábrázata mögött egy önbizalom nélküli ember voltam, semennyire sem bíztam magamban, azt azonban senki nem vehette észre, hogy miközben kifelé erős, bensőmben gyenge voltam. Követtem a kor szellemét, amely oly sok elfajzott dolgot tud felmutatni, erősen dohányoztam, nagyon sok alkoholt ittam és mértéktelenül sokat játszottam a játékautomatáknál. Nagyon hallgatag voltam, páratlanul szarkasztikusan, ironikus, nevetséges és bántó formában fejeztem ki magam. 1984-ben kezdtem el a keresztény szellemi örökséggel foglalkozni. Krisztus tanítása nagyon lebilincselt, s ekkor azt kívántam, hogy e szerint kellene élnem is. Egyre inkább felismertem, hogy sok minden rossz volt az életemben, de nem volt erőm ahhoz, hogy ezek ellen védekezzem. És minél inkább felismertem ezt és minél jobban megismertem Jézus tanítását, annál nagyobb lett bennem kétségbeesésem.

Amikor aztán hallottam Bruno Gröning tanításáról, nagyon szkeptikusan fogadtam azt, s mielőtt eldöntöttem volna, hogy bevezessenek-e engem Bruno Gröning tanításába, egyik napról a másikra abba tudtam hagyni a dohányzást és az ivást. A bevezetés után [itt mutatták meg neki, hogyan veheti fel a gyógyáramot, lásd 9. fejezet] megtapasztaltam, hogyan ment végbe bennem a változás. És hirtelen erőt kaptam életem megváltoztatásához, amit már jó ideje akartam, de soha nem sikerült. S ekkor átéltem a ‘Miatyánk’ szavának igazát: ‘Tiéd a hatalom (erő).’ Bruno Gröning tanítása által megtudtam és megtapasztaltam, hogy az isteni erő létezik, és a gyógyáram felvétele által tényleg erőt kaptam ahhoz, hogy életemet Krisztus tanítása szerint rendezzem be." 76

Lassacskán megszabadult kínzó tulajdonságaitól. Most egy általa soha nem ismert belső békét érez és újra meglelte önbizalmát. Családot alapított s három gyermek apja, ami korábban elképzelhetetlen lett volna számára. Alkoholt már nem fogyaszt, s a cigarettát sem kívánja. Már nem uralkodnak rajta a játékautomaták. Megtalálta az erőt, hogy szavait jó irányba fordítsa. Testi gyógyulást is átélhetett Thomas Eich. 10 év óta +3, 5 dioptriás szemüveget viselt mindkét szemén. Nem sokkal azután, hogy elkezdte felvenni a gyógyáramot, mindkét szemén megtapasztalta a gyógyulást. Ma már nincs szüksége szemüvegre. A legfontosabb számára azonban, hogy ismét rátalált az Istenbe vetett hitre:

"Soha nem tudtam elképzelni, hogy az ember ezt a felfoghatatlan, látszólag távoli szellemet annyira közvetlenül és jótékonyan megtapasztalhatja magában, amennyire ez számomra Bruno Gröning és a gyógyáram felvétele által lehetségessé vált. Ha korábban nekem valaki ilyesmit mesélt volna, csak gúnyos mosollyal intéztem volna el. Most másképpen van. Szerető Atyának érzem Istent. Ő egyszerűen fény és szeretet. Ezt nem lehet szavakba önteni, ezt meg kell tapasztalni. Teljes szívemből hálás vagyok Bruno Gröningnek, hogy közvetítésével nemcsak meggyógyultam, hanem újra meglelhettem magamban a legmagasabb Fénnyel való élő kapcsolatot." 77

Összefoglalás

Ezen a helyen szeretném röviden összefoglalni az eddig mondottakat. Bruno Gröning tanításának alapja megmutatkozik következő kijelentésében:

"Segíthetek az egyes embernek, hogy a jóhoz vezető utat megtalálja, helyette azonban se nem dönthetek, se nem kényszerít­ hetem a jóra. Mindenkinek magának kell megtalálnia az útját." 78

Azt mondta:

"Önöknek követniük kell, a jót kell követniük, azaz a Jó után kell menniük, akit mindnyájunknak követnünk kell, akihez tartozunk. Ezt kell tennünk! Ezzel tartozik az ember önmagának. Ha valaki nem követi a jót, akkor annak nincs mit tanácsolni, azon nem lehet segíteni." 79

Újra és újra az egyes emberen múlik, hogy megtérjen, vagy legalábbis akarja a megtérést, akkor Bruno Gröning  közvetítése által fel tudja venni az isteni erőt.  Ettől megnő az ereje ahhoz, hogy Istenhez való megtérését valóra váltsa és gondolatilag magát minden rossztól megszabadítsa. A bekövetkező szabályozások révén teste és lelke megszabadul a negatív dolgoktól, amelyeket gondolataival felvett, s amelyek lelkét gúzsba kötötték, és a zavart okozták, ahogy Bruno Gröning a betegséget nevezte. Ha a gyógyulás bekövetkezik, megtettük az első lépést. A gyógyultnak a továbbiakban ügyelnie kell gondolatvilágára, hogy a gyógyulást megtartsa. A gyógyulás nem mechanikus folyamat, az ember nem mentesülhet az alól, hogy Istent arra kérje, hogy a negatív erő testi és lelki következményeitől szabadítsa meg őt. A gyógyulás végső soron Bruno Gröning nézete szerint mindig Isten kegyelme marad.

Az az ember, aki Bruno Gröning tanítását követi, nemcsak a gyógyulást, hanem a segítséget is megtapasztalja. Saját testén és saját életén keresztül győződhet meg Isten mindenhatóságáról. Következésképpen növekszik benne a jóba, mindinkább Istenbe vetett hite. Mivel a jót fogadja magába, egyre nagyobb mértékben tölti el a béke, a szeretet, az öröm és az elégedettség. Kétségbeesésnek, félelemnek, nyugtalanságnak, a negatív gondolatok gyümölcseinek távozniuk kell. Az ember lelkileg és testileg ismét felépül.

Bruno Gröning:

"Lelkileg felépülni azt jelenti, hogy az ember a lelkén keresztül, melyet Isten az emberi testbe teremtett, az isteni adást venni tudja." 80

A test és az érzés egyre nyilvánvalóbban megmutatják a jót és a rosszat, és megtanuljuk magunkat a negatív gondolatok és érzések elől lezárni. És elkezdődik a belső út, lassan, de biztosan az egyes ember tudatában lesz annak, hogy miért is él itt ezen a Földön. Felismeri, hogy sokkal többről van szó, minthogy teste szükségleteit kielégítse. Egyre világosabbá válik számára mindaz, amit gondolatai, mindenek előtt döntései és cselekedetei által kezében tart. A mindennapi ember szűk tudata kitágul, s kozmikus mértékkel mérhető történések között találja magát. Szelleme ébredezni kezd.

A jó és a rossz - szent küzdelem az emberi lélekben

Az előző fejtegetésekből elég nyilvánvalóvá vált, hogy a gondolatok működő szellemi erők. Nos, gondolatból nagyon sok van. Az emberre kifejtett specifikus hatásuk pontosabb megfigyelésekor megkülönböztethetünk építő és romboló hatást. Ezért beszélek pozitív és negatív gondolatokról.

Miért hat egy negatív gondolat károsan az emberre, egy pozitív pedig ellenkezőleg? Ez bizonyára a gondolatok alapjául szolgáló szellemi erő következménye. Ezért érdemes pozitív, életet adó szellemi erőkről és negatív, bénító, pusztító szellemi erőkről beszélni.

Aki egyszer az emberi test változását közvetlenül a halál előtt és után megismerte, annak az a feltételezés, hogy az ember több mint test, bizonyossá válik. Az a kifejezett érzésünk van, mintha a halál által valami eltávozott volna az emberi testből, ami a lényéből fakadt. A visszamaradt test inkább egy hüvelyhez hasonlít, amelytől valami magasabb rendű dolog a "halál által" megvált volna.

Ha az emberi lét lényegéhez közelebb akarunk kerülni, felmerül annak a szükségessége, hogy a test mellett még egy további szintet is feltételezzünk, amely a gondolatok, az élet, az érzelmek és a tulajdonképpeni emberi lényeg hordozója.

Bruno Gröning ezt így látta:

"Az ember szellem, melynek lelke van és földi élete idejére testben lakik." 81

A halálban világosan és félreérthetetlenül megnyilatkozik a testnek a szellemtől és a lélektől való nagyfokú függősége, s az ezektől való megválás következménye, a test szétesése. Ugyanígy megfigyelhető életünk folyamán ez a függőségi viszony a pozitív és a negatív gondolatoknak a szervezetre gyakorolt hatásában.

Nos, honnan jönnek a nyilvánvalóan különböző erővel telítődött a gondolatok, melyek az embernek kárt okoznak vagy hasznára válnak? Az ember szelleméből erednek, tehát az emberi szellem magából alkotja azokat, vagy egy magasabb rendű forrásból áramlanak hozzá?

Ebből a szempontból vizsgáljuk meg egyszer közelebbről a gondolatok emberre gyakorolt hatását. Figyelmes megfigyelésükkor feltűnik, hogy a negatív és a pozitív gondolatok is egészen határozott jellemzőket mutatnak fel, melyek egymással ellentétes lények jellemvonásaira emlékeztetnek.

A negatív gondolatok gyakran szabályszerűen megtámadják az ember kedélyét és a kudarc különböző képeivel kínozzák, mintha a lelket  arra szeretnék kényszeríteni, hogy bebocsátást nyerjenek, hogy aztán a lelket félelemmel, gonddal vagy gyű­ lölettel stb. töltsék el.

Normális esetben az ember nem tudatosan vonzza ezeket a gondolatokat magához, hanem azok egyszerűen itt vannak és tartalmukat tekintve gyakran szemben állnak az egyéni célokkal és kívánságokkal, néha mindenfajta személyes boldogságot meghiúsítanak. Sőt sokszor tervszerű hatást lehet felismerni, mely kitartóan arra irányul, hogy bizonyos gondolatok által, töb­ bek között az irigység, a féltékenység, a harag, a hatalom, vagy a pénzéhség érzését ébresszék fel, hogy az emberi kapcsolatokat, a bizalmat és a szeretetet szétrombolják.

Ki akarja szívesen ezeket a gondolatokat magában hordozni? Mégis számos ilyen gondolat jön, s ha az ember a hitén keresztül csak a kisujját nyújtja nekik, megragadják az egész kezét és kedvüket lelik a megkínzott lelki fájdalmában. Némely emberben annyira erősek lesznek, hogy megfosztják őt a szabad döntéshez szükséges mindenféle lehetőségtől, a személyiségét szétrombolják és az ember egész szellemi életét, minden erejét magukhoz láncolják. Ezt aztán szenvedélynek szoktuk nevezni.

Egészen másképp jelentkeznek a pozitív gondolatok. Ezek soha nem akaszkodnak rá lelkünkre, inkább olyanok, mint egy finom lehelet, mint egy segítő kéz. Felszabadító, jó érzést okoznak, respektálják szabad akaratunkat, s igyekeznünk kell, hogy megtartsuk őket, különben elillannak lelkünkből.

Gyakran bensőséges szeretettel töltik el az embert, a legna­ gyobb bajban váratlan békességgel ajándékoznak meg és megmutatják a válaszokat és a megoldásokat, amelyeket az ember kereső szelleme magától nem lelt volna meg.

Sokan sugallatról beszélnek, mások intuíciónak nevezik, történés, melyről minden ember be tud számolni, ha pl. összekuszált tényállások, gyakran az álomból felébredve, hirtelen közvetítés nélkül érthetővé válnak. A kívánt tudás, a sokáig hiányzó ismeret az ember számára egyszerre csak gondolatban könnyen hozzáférhető lesz, látszólag ismeretlen forrásból hozzá áramlott.

Kurt Allgeier "A csodadoktor" c. könyvében azt írja:

"Hiszen tényleg sok tudós, technikus, de sok művész és író is azt mondja, hogy egy probléma megoldása, mellyel kínozta magát, álmában vagy félálomban jutott el hozzá. S nem ritkán az is megtörténik, hogy egy találmány vagy egy tudományos felismerés a Föld különböző helyein egyidejűleg születik meg."

Már Sokrates is tanította:

‘Arra a következtetésre jutottam, hogy az írók műveiket nem a bölcsességüknek, hanem egy különleges természeti erőnek és inspirációnak köszönhetően írják, ahogy a jósok és a próféták, akik néha sok szép dolgot mondanak, de nem értik, amit kimondanak.’

Johann Wolfgang Goethe beismerte:

‘Éjjeli vándorként írtam dolgaimat. A költemények alkottak engem, nem én őket.’

Wolfgang Amadeus Mozart mesélte:

’Képzeletemben nem egymás után hallottam a zene részeit, hanem az egészet egyszerre. Milyen nagy öröm ez, azt egyáltalán nem tudom leírni. Ha jól vagyok, ha kikocsizom, vagy sétálok, vagy azon az éjszakán, amikor nem tudok aludni, áramlani kezdenek hozzám a gondolatok. Hogy honnan és hogyan, ez több mint, amennyit én mondani tudok.’" 82

Kevésbé bölcs dolog azt feltételezni, hogy a gondolatok az emberi tudatból erednek. Goethe és Mozart az értelem szintjén hosszabb töprengése nélkül "jutott hozzá" sok nagyszerű művéhez. Nyilvánvalóan hozzáfértek egy olyan tudáshoz, mely több volt, mint a személyes tapasztalatok összessége. Egymástól függetlenül adtak hangot annak a meggyőződésüknek, hogy alkotásaik nem belőlük erednek.

A figyelemmel kísért összefüggések érthetővé válnak, ha a gondolatok forrását az individuális emberi szellemen kívül keressük. Ahogy bizonyíthatóan lehetséges a gondolatátvitel az egyik emberről a másikra, hasonló módon elképzelhetjük a lét magasabb szintjéről a gondolatok közvetítését, melyet aztán sokszor emberi sugallatként érzékelünk.

A gondolatok azonban mindig szellemi eredetűek. Ebből a tényből kiindulva, szükséges, hogy feltételezzünk egy létező szellemet, mely magától gondolatokat képes alkotni, ez olyan forrás, amelyből az emberek olyan gondolatokat és tudást merítenek, melyek személyes ismereteiket és tudásukat messze meghaladják.

Bruno Gröning felismerte ezeket az összefüggéseket és képes volt egyszerű szavakkal hallgatóit megismertetni velük. Felvilágosította őket, hogy az ember magától nem tud gondolatokat létrehozni, csak csupán arra képes, hogy akarata által gondolatokat fogadjon magába. Az embernek küldik a gondolatokat, ő a vevő (készülék), de azonnal újra adó is, mert a befogadott gondolatokon (el) gondolkozhat és képes azokat továbbküldeni. A gondolatokat azonban a rendelkezésére álló erő segítségével nem csak felveheti, hanem szavakba is öntheti, leírhatja azokat, vagy más kivitelezheti.

Goethe versei szóban és írásban terjednek, más emberek befogadhatják azokat, s ismét szavakba ültethetik át, vagy éppen egy kívülről is látható cselekedet indítékául szolgálnak.  Mindenki azt gondolja, hogy a csodálatos vers, vagy zene Goethe, vagy Mozart műve, s nincsen vele tisztában, hogy ők maguk vallották be, hogy művüket ismeretlen forrásból kapták.

Képszerűen világossá válik a német nyelvben néhány tipikus beszédfordulat által az emberi gondolkodás háttere, mint például: "Jött egy gondolatom" vagy "Elgondolkodom rajta".

Hadd jegyezzem itt meg, hogy egyáltalán nem véletlen, ki az, aki bizonyos magasabb rendű gondolatokat befogad, s ki az, aki nem. A magas színvonalú műalkotásoknak jóllehet szükségük van az isteni gondolatvilágból származó irányító impulzusokra, de ugyanúgy szükségük van egy ennek megfelelő emberi karakter­ re, mely be tudja fogadni azokat, és jellegüknek megfelelő kifejezési formát kölcsönöz nekik.  Az ember nem Isten bábfigurája, hanem az anyagi világban saját egyéni jellemének megfelelően tükrözi vissza az isteni fényt.

Ha abból indulhatunk ki, hogy a gondolatokat az embernek egy magasabb forrásból küldik, akkor nagyon fontos volna többet megtudni ennek a magasabb rendű forrásnak a természetéről.

Bruno Gröning felsőfokú tanulmányok nélkül jutott el felismeréseihez, csupán mély vallásossága tette lehetővé számára az emberi lét szellemi területeinek megközelítését.

Meg volt győződve arról, hogy az ember két hatalom között áll. Az egyik oldalon Isten van, minden Jó forrása, az Élet forrása; a másik oldalon Isten szellemi ellenpólusa, a "Gonosz" vagy a Sátán van. Isten, minden jó hatalom csúcsa, vallja megalkuvás nélkül Bruno Gröning, ugyanúgy, ahogy a "Gonosz", egy konkrét lény, a negatív hatalom csúcsa. Az ember fejlődése e két egymással küzdő szellemi erő feszültség mezejében megy végbe ahol, majd később érthetővé válik, a Gonosz saját szándékai ellenére Isten céljainak szolgálatában áll.

Az isteni gondolatvilágból, tehát az isteni forrásból származik minden jó gondolat és érzékelés. Ez a forrás szünet nélkül küldi az embereknek a gondolatokat. Hasonlóképpen hat Isten ellenlábasa az emberi szellemre. Szellemlényként a test érzékszervei számára láthatatlanok maradnak. A szellem nyelvét a gondolatok alkotják, s ezeket érzékeli az ember magában, rendsze­ rint anélkül, hogy forrásukat láthatná.

Bruno Gröning említette egyik előadásában:

"Isten szépnek, jónak és egészségesnek teremtette az embert. S ilyennek is akarja őt látni. Eredetileg az emberek szorosan kötődtek Istenhez: szeretet volt, harmónia és egészség, minden egységes volt. Mióta azonban az első ember egy másik hangra, a Gonoszra kezdett hallgatni, aki kívül állt ezen az egységességen, s azt tette, amit az mondott neki, megszakadt ez a kötelék, s azóta Isten itt áll, az emberek pedig ott. Isten és az emberek között hatalmas szakadék nyílt. Nincs kapcsolat. Az ember, magára hagyatva, ha mégoly hívő is és sokat imádkozik, élete során találkozik a Gonosszal, aki lehúzza a mélybe. Önök is eljutottak ide életük során. Önök is átélik a szerencsétlenséget, a fájdalmat, a gyógyíthatatlan bajokat. Azt mondom: Ne menjenek még mélyebbre, én Önöket a nagy megtérésre szólítom fel! Jöjjenek fel, s én hidat építek a szakadék felett! Térjenek át a fájdalom útjáról az isteni útra! Itt nincs szerencsétlenség, nincsen fájdalom, nincs gyógyíthatatlan; itt minden jó. Ez az út visszavezet Istenhez!" 83

A pozitív és a negatív gondolatok összeütközése a lélekben Bruno Gröning tanítása szerint Isten és a "Gonosz" az emberért vívott küzdelmévé válik. Minden ember egyedül maga határoz­ za meg gondolatainak milyenségével, hogy Istennel, vagy a negatívval köti össze magát.

Isten természetét mutatják meg a pozitív gondolatok már korábban taglalt jellegzetességei. Ő nem erőszakoskodik, inkább csendesen kopogtat az ember szívének ajtaján, remélve, hogy az Ő szavainak hiszünk.

A "Gonosz" hangja, mely Isten és az ember egységén kívüli, a negatív gondolatokban válik az ember számára a mai napig is "hallhatóvá", s gondolataival többnyire megtámadja az ember lelkét, és ki akarja kényszeríteni belőle a hitet.

Gondolatai által a külvilág jelenségeihez akarja kötni az embert, s gondterhes gondolatok özönével és a létezés tisztán látható síkjára korlátozott kívánságokkal el akarja feledtetni vele magasabb rendű eredetét és feladatát. Az ember minden jó, hívő gondolatával a kétkedő gondolatok sokaságát állítja fáradhatatlanul szembe, és mindent elkövet, hogy az ember jóban való hitét megtörje, s az isteni gondolati forrással való összeköttetést megszüntesse.

Bruno Gröning ezzel kapcsolatban a következőket mondta egyik előadásában:

"Az ember már nem tudja, hogy Isten őhozzá szól, hogy Isten oly sok dolgot elrendelt számára és ő ezt nem fogadta el, s ma már nincs is abban a helyzetben, hogy elfogadja, mert maga zárkózik el ezelőtt, és mert újra és újra a Gonosszal foglalkozik. Újra és újra kapcsolatban áll a Gonosszal.  Újra és újra megjelennek a gonosz gondolatok.  Újra és újra az foglalkoztatja, amit a testében bajként érzékelt." 84

Az ember minden pillanatban szellemi vezetés alatt áll. Gondolatain keresztül vagy a jó, vagy a negatív vezeti.

Bruno Gröning ezt a következőképpen jellemezte:

"Nincs senki vezető nélkül. Két vezető van, tehát egy, aki félrevezet, s egy, aki vezet." 85

Most is egy rádiókészülékkel kapcsolatos hasonlattal tette érthetővé Bruno Gröning a szellemi történést. A rádiót egy bizonyos hullámhosszra beállítják, hogy a kívánt adás fogható legyen. Amíg a készülék erre az adóra marad beállítva, addig más adóál­ lomás nem lesz hallható. Csak ha a készüléket más hullámhosszra állítják be, akkor lehet más adót hallgatni.

Hasonló módon képes az ember saját akarata szerint magát a jó gondolatoknak megnyitni, tehát Isten adására ráhangolódni, vagy a negatív szellem gondolatvilágával kapcsolatba kerülni.

Aki tele van negatív gondolatokkal, tehát magát a negatív hatalom adásának megnyitotta, abban a pillanatban a jó gondolatok számára elérhetetlenné válik. Először akarata segítségével ki kell magát "ürítenie", meg kell válnia a negatív gondolatoktól, hogy az isteni "adót" ismét érzékelni tudja.

Bruno Gröning ezzel kapcsolatban azt mondta:

"Hazudjak Önöknek, mondjam, hogy mindez csak egy olyan emberen múlik, mint amilyen én vagyok? Nem, Barátaim, csak Önökön múlik, hogy magukba fogadják a jót! Mikor tudják azt magukba fogadni? Addig nem, amíg a Gonosztól meg nem szabadultak, hogy valóban semmi közük ne legyen hozzá. Előbb nem képesek a jó felvételére! Előbb nem lehetséges! Tehát nyissák meg szívüket, öntsenek ki belőle mindent! Félre minden gonddal és bajjal! A legtöbb ember semmit nem tud - ez is megszokás -, semmi mást nem tud tenni, mint új gondokat fabrikálni." 86

Minden az ember tetszésére van bízva, hogy önmaga és Isten közé szellemi falat épít, s minden negatív gondolat, minden negatív szavával és rossz cselekedetével ezt a falat erősíti. Isten nem áll az ember szabad akaratának útjába. Azt Ő soha nem fogja érinteni. Ha az ember a "másik hangnak" ajándékozza hitét, akkor Ő visszavonul. Az a másik az, mely az embert az üdvösségtől megfosztja, ha az ember hozzáfordul.

Bruno Gröning tanításán keresztül a lehető legközelebb hozta az oly sok ember számára idegenné vált isteni művet, melyet gyak­ ran a távoli mennyországba vetítenek ki. Isten ellenfelét sokszor úgy megmosolyogják, mint egy mesefigurát, de Bruno Gröning révén ismét egyértelműen megfogható ellenséggé vált.

A jó és a rossz hátteréről szerzett tudás az ember életében ősrégi. Sok nép intuitíven felismerte, hogy ezek mögött emberfeletti hatalom működik, s a keresztény hagyomány is ezt vallja. Az Új­ szövetségben Isten az emberek Atyjaként jelenik meg, konkrétan megszólítható személy képében. A negatív szellemet megszemélyesítve, a sötét, fenyegető erők vezéreként ábrázolják. A Biblia alkotói ellenséget és Isten ellenlábasát látják benne, ő a kísértő, kezdettől fogva a gyilkos, a Sátán, az ördög, ennek a világnak a fejedelme. A keresztény hagyományok a negatív szellemben az Istentől függő, tőle elrugaszkodott főangyalt, Lucifert látják.

Ő az a szellem is, aki Jézust a megváltás útján megkísértette, és akit az Ószövetségben kígyóként ábrázolnak, aki Évát elcsábította, hogy az isteni rend ellen vétsen. Éva kísértésbe esett, Jézus legyőzte azt, miközben minden bizonnyal távol tartotta magát a negatív hangoktól és csábításoktól, és ezáltal fenn tudta tartani Istennel kapcsolatát.

A XVIII. században, a felvilágosodás során megszabadult az ember a keresztény kinyilatkoztatás hagyományától. Minden dolog mércéje az "értelmes gondolkodás" és az "egészséges emberi értelem" lett, s a személyes negatív hatalom létezését középkori maradványként lekicsinylően elutasították.

Ez csak a történelembe való bepillantassál válik érthetővé, mert amennyiben csak a boszorkányperek időszakára gondolunk, akkor e negatív szellem szolgált az üldözések és az ítéletek legitimációjául. Ártatlan emberek millióit kínozták meg és égették el az inkvizíció következtében. (lásd 7. fej.)

Nagyon veszélyes egy olyan hatalmat megtagadni, mely napról napra riasztóbb méretekben bizonyítja létezését. Csak a mi év­ századunkban legyilkolt emberek millióinak és millióinak iszonyatos emléke figyelmeztet a negatív szellem pusztító tevékenységére, mely soha nem ismert mértékben embert emberrel állít szembe, s a hatalom, a pénz, a vallási vagy ideológiai fanatizmus csalóka ábrándjaival az embereket érzelem nélküli bestiákká változtatja.

Adolf Köberle teológus professzor nagyon hatásosan világítja meg ezt a témát a "A gonoszság és a Gonosz. Két meggyőződés a konfliktusban" c. írásában. Éppen a középkori szörnyű inkvizíciós gyakorlatban látja a személyes negatív hatalom máig terjedő tagadását, s ezzel jellemzi a felvilágosodás óta a társadalmi élet minden területén végbement változásokat.

"Jó társaságban manapság íratlan törvénynek számít, hogy ne érintsék ezt a sajnálatos témát. Ahol még egyszer szóba hozzák ezt, ott csak szánakozva vagy felháborodva nevetnek rajta. Az Ördög eltűnik az iskolákból, a főiskolákról, a jogi és orvosi fakultásokról, a pedagógiából és a pszichológiából és főképp az összes természettudományos kutatásból. A teológia is részt vesz az általános tagadásban. Az Ördögre nem hivatkoznak már a prédikációban, a lelkipásztorkodásban. Hiába keressük a dogmatikus értekezésekben. Aki súlyt fektet arra, hogy tudományos jó hírét megtartsa, óvakodni fog attól, hogy az ellenlábas létezését bevallja." 87

Liberális teológusok széles köre korszaktól függő hibás elképzelésnek tartja, hogy Jézus és az őskereszténység a személyes negatív hatalom létezését vallják, melyet Luther Mártonnál is megtalálunk.

A modern pszichiátria és pszichoterápia modelljei helyettesítik az emberen kívüli erő működéséről szóló ősi ismereteket.

Ámde a legújabb időkben egyre több teológus akad, aki a Biblia gondolati örökségéig visszanyúl, s igazán komolyan veszi azt. Közéjük tartozik a tübingeni Karl Heim teológus is. Ő vallja a személyes negatív hatalom létezését és Jézus életét Isten halálos ellenségével való állandó harcként jellemzi.

Egy hasonló álláspontot figyelhetünk meg Emil Brunner teológusnál is.

Köberle professzor erről így nyilatkozott:

"Emil Brunner meggyőződése szerint az individuális gonosz az emberi szívben nem elegendő ahhoz, hogy a gonoszság mélységeit felmérjük. Ami minden töprengő emberre mély benyomást tesz, az a következő tény: ez a hatalom tervszerű és irányított. E mögött egy nagy logikai központ munkálkodik. A negatív erő onnan jön: a Földön nem lehet béke, állandóan új háborúknak kell következniük. A gyerekeket már az anya testében meg kell ölni, nem kell testben és lélekben egészséges ifjúságnak felnőnie, már korán degenerálódnia kell, nem szabad ép teremtményeknek létezniük, egészen az alapvető értékekig meg kell rontani őket. Brunner szerint az is egyik bizonyítéka a nagy csaló stratégiájának, hogy a kétes, legfeljebb múlandó vágyak éppenséggel földöntúli ragyogást kapnak előttünk, mely megrészegít bennünket." 88

Hasonlóan nyilatkozik Wilhelm Stählin, a münsteri egyetem professzora és Oldenburg városának püspöke. Neki az a meg­ győződése, írja Köberle professzor, hogy az ember nem önmagába zárt nagyság, hanem akarata segítségével nyitni tudja magát az igazság és a szeretet birodalma felé, de ugyanúgy képes arra is, hogy a csábítás előtt nyíljon meg. Számára az ember harcmező, két ellentétes erő küzd érte, eközben azonban semmi esetre sem közömbös, hogy az egyes ember saját választása alapján hogyan viselkedik a szellemi befolyásokkal szemben. Ha a negatív erők felé nyitja magát, hamarosan megállapít­ hatja, hogy fájdalmas függőségre adta fejét, melytől saját erejéből már nem tud megszabadulni.

Stählin professzor különösen nagy súlyt fektet arra, hogy a negatív és pozitív erők emberre való hatásának különbségeit ki­ emelje. A valóság és a szeretet birodalmából származó erők ­ visszafogottak, miközben a negatív tolakodása érezhető. Ezek hívatlanul törnek be a házba, s elrabolják áldozatuknak minden erejét. Szükséges, véli Köberle professzor, hogy az embernek finom füle legyen az "angyal csendes, kellemes igéinek meghal­ lásához" és "eltökélt szelleme, hogy a gonosz világából jövő támadásokkal szemben megvédje magát." 89

Az ember számára nagy áldás, ahogy azt Stählin professzor hangsúlyozza, ha lelkét minden bizonyossággal a negatív hatalom behatásaival szemben becsukja és a jó erőknek pedig kinyitja, mert a negatív és a pozitív gondolatok felvétele, s azok szavak­ ra és tettekre váltása olyan messzemenő következményekkel jár az ember életének és sorsának szempontjából, melyek lényegesen túlmutatnak a pillanatnyi testi közérzetén.

Már Laotse is felismerte ezt 2500 évvel ezelőtt és a következőképpen fejezte ki:

"Az embernek kezében van sorsának alakítása, aszerint, hogy magatartásával az áldásos, vagy a romboló erőknek teszi ki magát." 90

Minden gondolat, melyet az ember magába fogad, a benne rejlő szellemi erő szerint kihat az ember összes életkörülményére. A gondolatok szellemi magok, melyek abban a mértékben, a­ mennyire emberi hittel és meggyőződéssel telítettek, szerencseként vagy szerencsétlenségként, egészségként vagy betegségként válhatnak láthatóvá mindenek előtt az anyagi világban.

Így az ember Isten akarata szerint a számára kijelölt keretek között alkotóvá válik. Az ember képes a neki kölcsönadott élet- vagy alkotóerőt is arra használni, hogy erővel és élettel töltse meg azokat a gondolatokat, melyek Istentől erednek, avagy Isten rendjével szemben állnak. Amennyiben szellemét a jó gondolatok által az isteni szférához köti, akkor ismét újra áramlik hozzá az isteni erő. Akkor olyan tóhoz hasonlít, melybe állandóan friss, tiszta víz folyik oly annyira, hogy áradásai által távoli földterületeket is el tud látni tiszta vízzel. Ennek a tónak a vize olyan tiszta, hogy az égbolt visszatükröződik benne.

A negatív gondolatok által elpazarolja az ember a neki adott erőt, és állandóan láncra veri magát, mely egykor fájdalmas rabsággá változik, s melyből saját erejéből már nem képes magát kiszabadítani. Egy gát elzárja a forrás vízének bejutását a tóba, s ez elmocsarasítja a tavat, feneke iszapos lesz és fekete, a víz zavaros lesz, az élet kipusztul benne.

Mit tegyen Isten, ha az ember tudatlanságból vagy rosszindulatból bezárkózik előle? Tétlenül kell néznie, hogy az ember az isteni vezetéstől eltávolodik és ezért addig már nem érti hívó szavát, amíg magatartásának fájdalomban és bajban érezhetővé váló következményei arra nem késztetik, hogy ismét saját maga kezdje hívni Istent. Gyakran csak a bajban képes arra, hogy vegye azt az üzenetet, melyet Isten egy ilyen helyzetben küld neki, pl. egy embertársának szavain keresztül és a segítő kezet megragadja.

Bruno Gröning hangsúlyozta:

"Ekkor magán az emberen múlik, hogy hogyan gondoskodik magáról és a testéről. Ha felveszi az isteni erőt, isteni vezetés alatt marad, akkor megkapja a védelmet. Ha azonban kikerül az isteni vezetés alól, akkor elveszti azt." 91

"Nem úgy van, ahogy az emberek hiszik, hogy a betegség Isten büntetése. Ezt azzal lehet összehasonlítani, ha a gyermek elhagyja a szülői házát. Akkor a szülők már nem tudják rajta tartani szemüket, már nem tudják a gyereküket megvédeni. Mi is így hagytuk el Atyánkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi csak Isten gyermekei vagyunk. Csak Ő tud nekünk segíteni! És Ő segíteni is fog nekünk, ha újra megtaláltuk hozzá az utat." 92

Természetesen ebben, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a középkori egyház praktikái a legélesebben elítélendők. Az egyház, hogy a saját hatalmát megvédje, az inkvizícióval elnyomta a nép minden szellemi felvilágosítását. Ez az intézmény, amelyik feljogosítva érezte magát arra, hogy az embereket krisztusi szeretetre tanítsa, szörnyűséges cselekedetei által  a negatív erőt szolgálta és lehetetlenné tette sok ember számára az Üdvözítővel való élő kapcsolatot és ezzel a legjobb talajt készítette elő az anyagiasság elterjedéséhez.

És mégis ebben a felvilágosításban rejlik a mai idők legfontosabb feladata. Minden egyes ember belső életének "közéleti" hatása is van. Minden materializálódott értékes alkotás a gondolatokból ered. Minden ház, minden fegyver, a technika minden vívmánya, minden először az ember szellemében, a gondolataiban találta meg láthatatlan formáját, mielőtt a megfelelő fizikai munka révén anyagi formát tudott volna ölteni. Az emberi szellem által kifejlesztett formák pozitívan vagy negatívan hatnak más emberek tudatára, s jó vagy rossz irányba segítik fejlődésüket. Ugyanez érvényes a kimondott vagy leírt szóra is. A legújabb német történelem és a médiák hatalma világos példa arra vonatkozóan, hogy egyes emberek gondolatai széles társadalmi körök szellemi irányultságára hatnak. Negatív befolyásuknak széles tömegek többnyire védtelenül ki vannak szolgáltatva.

Nem csak Goethe Faustja, hanem más költői alkotások is tanúskodnak a negatív szellemnek az emberi társadalomra gyakorolt rejtett hatalmáról. Olyan művek,  mint például Tankred Dorsttól a "Merlin vagy az elpusztult ország" vagy Stefan Heymtól az "Ahasver" megmutatják, hogy a negatív szellem nem csak az individuális élet ellensége, hanem azontúl is jelentős erő, mely rejtetten a legnagyobb befolyást gyakorolja az egész szociális valóságra.

Hogyan szabadíthatjuk ki magunkat a baj és a szenvedés szorításából?

"A Gonosz hatalmas, Isten azonban mindenható"93

Ezekkel a szavakkal tette Bruno Gröning hallgatóinak félreért­ hetetlenül világossá azt a hatalmat, amely az embernek Istennel való élő kapcsolatából nő ki. Ez egy olyan hatalom, mely által lehetséges a negatív dolgok legyőzése. Felszólítja hallgatóit, hogy életük folyamán "álljanak mindig minden rossz felett", és közös harcra szólítja fel őket minden élet ellenségével szemben:

"Közösen harcoljunk a gonoszság ellen, közös úton járjunk, mely minden embert valóban a Jóhoz vezet."95

"A rendre szólítom fel Önöket! Azt akarom, hogy Önök egészséges és szép életet éljenek, ahogy azt Isten elrendelte, s hogy Önök ezzel a szörnnyel, a Gonosszal, már ne foglalkozzanak, ne törődjenek vele, ne is tűrjék meg, utasítsák vissza! Ha mindezt megte­szik, akkor meg fognak győződni róla, hogy minden másképpen van, sokkal szebb, s akkor kezdődik csak igazán az élet, ez ­ annyit jelent, hogy csak akkor kezd Isten hatni az emberben." 96

Bruno Gröning saját szavain keresztül akarja megmutatni e szellemi harc játékszabályait az embernek, melyet minden embernek meg kell vívnia. Ezek már jórészt fejtegetéseim alapját képezték, de ezen a helyen szeretném még egyszer összefoglalni őket:

"Szeressétek ellenségeiteket; tegyetek jót haragosaitokkal.  Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást és imádkozzatok rágalmazóitokért."

- A harc alapvető feltétele, hogy magunkat tudatosan az isteni erőre ráhangoljuk azért, hogy rendelkezzünk a szükséges energiákkal annak érdelében, hogy képesek legyünk a negatív gondolatokat magunktól elutasítani.

- Az embernek nem szabad soha semmit sem követelnie, de Isten akarata szerint minden elérhetővé válhat számára.

- Istenre kell hallgatnia és már nem szabad könnyelműen más emberek véleményére figyelnie. Ráadásul mindent, amit gondolatainkban és szavainkban összehordunk, érzéseinken keresztül ellenőriznünk kellene, és szívünkben Istent kellene kérdezgetnünk, s a kapott válaszokat és figyelmeztetéseket meg kellene tanulnunk érzéseink síkján felismerni, mert a negatív dolgok gyakran csak nagyon nehezen ismerhetők fel.

Hans Georg Leiendeckert gyógyulás utáni vágya vezette el Bruno Gröning tanításához. Amikor először ráhangolódott a gyógyáramra, rögtön megkapta a gyógyulást hosszú évekig tartó asztmájából. Hamarosan világossá vált számára, hogy Bruno Gröning a testi gyógyulásnál sokkal többet tud közvetíteni az embereknek. Tudatosan elkezdte lezárni magát a negatív dolgok előtt és olyan sok jó tapasztalatra tett szert, hogy a jó hatalomban való hite egyre jobban megerősödött.

A következőkről számolt be nekem:

"Eltartott egy ideig, míg el tudtam hinni, hogy a ‘gonoszság’ vagy még inkább a ‘Gonosz’ létezik. Ezt a dolgot először olyan középkorinak és furcsának találtam a mi ‘felvilágosult időnkben’. Lassanként felismertem azonban, hol lakozik minden rossz oka a világban, hát ugyanis éppen a Gonosznál, melyen eleinte csak nevettem. Így most már nem csak a ‘rosszat’ látom minden emberben és dologban, s már nem is gondolok rá, mert naponta megtapasztalom, hogy Isten erősebb minden rossznál, hogy Ő mindig tud segíteni és minden rosszat jóra tud fordítani. Ahelyett, hogy pesszimista lennék, most tele vagyok optimizmussal, és nem látom már sötétnek és vigasztalannak a jövőt. Ahelyett, hogy állandóan a rosszat és a negatív szokásokat látnám embertársaimban, meg­ tanultam, szeretettel megmondani a másiknak ezt [...]. A környezeti rombolások sem tudnak már nyomasztani, mert tudom, hogy az isteni erő erősebb, mint ez a pusztító erő, s ezért naponta ráhangolódom a környezet érdekében a gyógyáramra." 98

Aki az összefüggéseket felismeri, óvakodni fog attól, hogy valaha azért elítéljen egy embert, mert az nyilvánvalóan negatív dolgot tett. Mert világossá kellene válnia, hogy az emberi lény önmagában nem rossz, hanem mindig csak eszköze a negatív szellemi hatalomnak.

Bruno Gröning a következőképpen fogalmazta ezt meg:

"Az ember mindig isteni volt és az is lesz, sohasem [...] gonosz, csak [...] ha elhagyja Istent, ha elhanyagolja önmagát, akkor meghódíthatja a Gonosz. A Gonosz elkapja és szolgálnia  kell őt.  De ez nem az ember, ezt a Gonosz teszi, ez a Gonosz." 99

Következésképpen annak az embernek, akit felebarátja megtámad, első kötelessége szívét a negatív dolog előtt lezárni, mely előtt felebarátja nyilvánvalóan megnyitotta magát. Ha szidják, akkor ne tegye ugyanazt, hanem tudatosan kapcsolódjon a jó energiák­ hoz, hogy a negatív töltést kivédje, s akaratának minden bizonyos­ ságával nyugodtan szembesítse ellenfelét gondolatban és szóban a jóval. Ezen a módon megvédi saját magát és segít felebarátjának is megválni a negatív dologtól.

Ezzel a dologgal kapcsolatban a következőket mondta Bruno Gröning:

"Senkire nem szabad haragudniuk, Barátaim! Mérgesnek lenni a Gonosz befogadását jelenti." 100

"Nyugodtan idejöhetnek és megpofozhatnak, ezért én nem haragszom meg. Örömmel mondom: ’Most megmutatkozott a Gonosz, most kell közbelépnem, ebben a pillanatban kell jót adnom neki!’ " 101

"Szeretem az ellenségeimet. A Gonosz fennakad saját hálóján." 102

Ha nem ütünk vissza és ugyanazt  ugyanazzal nem toroljuk meg, akkor ezzel nem a gyengeség jeléről, hanem arról teszünk tanúbizonyságot, hogy a szellemi törvényszerűségekbe mélyen belelátunk és nagy önuralmunk van.

Hadd figyelmeztessem az olvasót arra, hogy az "F-séma" szerinti cselekvési mód soha nem felelhet meg az élet szükségszerűsé­ geinek azon ember számára, aki egy sémát keres, melyet minden olyan szituációban alkalmazhat, amikor más emberek révén negatív dolgokkal konfrontálódik. Minden helyzet más és valószínűleg teljesen más reakciót követel. Az olyan embert, aki egyszerűen nem akar megváltozni és mindig csak negatív dolgokat beszél és cselekszik, el kell magunktól utasítanunk, hogy önmagunkat megvédjük. Néha helyes egy hangos szónak a kimondása, néha a hallgatás segít.  Aki azonban ügyel arra, hogy szíve mentes legyen a negatív dolgoktól, s mindig nyugalommal, szeretettel és határozott­ sággal reagál, meg fogja tapasztalni, hogy szívében minden helyzetben tudni fogja, mi a helyes.

Ha egy ember negatívan gondolkozik, beszél és cselekszik, attól még nem rossz ember, ugyanígy nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a beteg embert rossz embernek tekintsük. Az a feltételezés, hogy az ember negatív gondolatok és cselekedetek által saját életenergiáit rabolja el, és ezáltal előkészíti a talajt a testi és lelki szenvedésnek, alapvetően helyes, de soha nem vezethet odáig, hogy a beteg embert bármilyen formában elítéljünk, mert soha nem tudjuk, hogy ő miért engedett a negatív dolog támadásának; a legtöbb esetben ez öntudatlanul történik meg. A félelem, az aggodalom, a részvét, vagy hasonló dolgok bizonyos szituációkban elkerülhetetlennek tűnnek és a legtöbb ember szemében "természetes" érzéssé is váltak, mert az ő számukra az Istenbe vetett bizalom, az ősi bizalom idegenné lett. Ettől eltekintve manapság még csak kevés embernek kizárólagossága, hogy a gondolatai feletti teljes uralomra legyen képes és ezáltal folyamatos kapcsolatban éljen Istennel. Az összes többi ember, amennyire a dolgok "tudójává" vált, többé-kevésbé eljutott az úton odáig, hogy a negatív dolgokat legyőzze magában.

Bruno Gröningnek az volt a véleménye, hogy a magukat negatív dolgokkal összekötő emberek túlnyomó része ellentétes környezeti hatások és saját gyengesége áldozata, de szívében még hordozza a jó iránti vágyat. Mert a negatív erő időközben a Földön olyannyira megerősödött, hogy az ember mint tudatlan egyén ki van neki szolgáltatva.  Sokan azok közül, akik a hagyományos orvostudomány álláspontja szerint egészségesnek számítanak, gondolataik, szavaik és tetteik által magukba fogadott, a test irányító rendszerének kifejezett zavarait okozó negatív energiákat hordoznak magukban, melyeknek gyakran csak egy kiváltó tényezőre van szükségük ahhoz, hogy a test sejtjeiben látható betegségként nyilvánuljanak meg. A szellemi, lelki és testi ellen­ állóképesség a gyakran már gyermekkortól kezdve szavakban és képekben megjelenő negatív hatások sokaságának következtében jelentősen csökken. Figyeljük csak meg, milyen gyorsan roppan össze sok gyerek és fiatal lelkileg, ha csak a legkisebb követelményeket is támasztják velük szembe, az öngyilkossági ráta világos nyelven beszél.

Sok embernek évtizedeken keresztül nem volt ereje ahhoz, hogy zsarnokoskodó közeli rokonával és családtagjával szemben érvényesüljön, s kisebbségi komplexusával, félelmeivel, s elfojtott dühével és gyűlöletével, anélkül hogy erről tudna, szívét megnyitja a negatív hatalomnak, amely a szenvedésből, a szerencsétlenségből és a bajból egyre szorosabb hálót fon élete köré. Másokat pedig rosszul értelmezett kötelességtudat köt házasságukhoz, melyből már mártíromság lett. Évről évre negatív energiáknak szolgáltatják ki magukat, s a változásokat semmiképp nem akaró házastárs kisugározza ezeket. Némelyek éveken át azért féltek például, mert az anyjuk és nagyanyjuk szélütést kapott, s féltek, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, s gondolataik erejével megvalósították életükben azt, amitől féltek.

Éppen az érzékeny emberek szenvednek, mert ők nemcsak a jóra érzékenyek nagyon, hanem a negatív dolgokra is. Ők rosszul értelmezett jólelkűségből megnyitják szívüket mindennek, s nehézségeik vannak azzal, hogy lezárják magukat, ha más emberek által előidézett negatív dolgokkal kerülnek szembe. Magukra veszik a hozzájuk közelálló szenvedését, mert mindenkinek segíteni akarnak, s újra és újra megértést tanúsítanak mások hosszú szenvedéstörténetei iránt. Legtöbbször nagy részvétet vált ki belőlük a segítségre szoruló felebarátjuk, de a saját egészségükre nézve ez szörnyű következményekkel jár. Bruno Gröning gyakran rámutatott arra, hogy rendelkeznie kell az embernek "egészséges életegoizmussal" és nem szabad magáról elfelejtkeznie. Nem tudunk több erőt leadni, mint amennyit magunk is felveszünk, különben "eladósodunk", s eljön az az idő, amikor magunk is segítségre szorulunk.

Az érzékeny emberek között olyanokat is találunk, akik könnyen sérülékenyek és nagyon gyorsan "szívükre" vesznek valamit. Ezek az emberek gyakran sokáig szenvednek egy rossz szótól, mely egy másik, nem érzékeny emberre semmilyen hatással sincs. Ezeknek az embereknek gyakran többszörös szenvedéseken kell átmenniük, mire a negatív dologgal szembeni keménységet megtanulják.

Megint mások nem képesek önmaguknak megbocsátani az elkövetett hibákat. Némelyek egy életen át kitartanak amellett, hogy szemrehányásokat tegyenek önmaguknak és szerfölött megterhelik magukat ezekkel a negatív élményekkel.

Vég nélkül lehetne folytatni e listát. Számtalan példa tanúsítja, hogy az emberek nem tudatosan a Gonosz hatalmi területére tévednek.

Az egoisták együttérzés nélkül gondolkoznak a felebarátjukat illetően, ők például csak az üzletre, a pénzre és a jólétre gondolnak. Ezek egész életükben hamis rögeszméhez kötődnének, ha nem szabadítaná meg őket a szenvedés tüze ettől a kötöttségtől. Gyakran csak a fájdalom által jutnak el a magasabb rendű szellemiséghez és a gyógyulás után képesek megváltoztatni egész életüket.

Habár az embernek a rosszal való kapcsolatából csak fájdalom, baj, szerencsétlenség származik, mégis e hatalom áldatlan hatásának van még egy rejtett értelme is. Fájdalom és baj által néhányan belső érettségre is szert tesznek, mely kiszakítja őket a sok anyagi kívánság csalóka ábrándjából és arra készteti őket, hogy keressék életük magasabb rendű értelmét. Más emberek, akiknek nem kellett végigjárniuk ezeket a stációkat, az élet anyagi kihívásaihoz láncolva, gyakran halálukig megmaradnak a szellemi lustaság állapotában. Hogy ezt a rejtett összefüggést nyilvánvalóvá tegye, Bruno Gröning megkérdezte egyszer hallgatóit, hogy mi vezette őket ide. Sok választ kapott, hogy többek között az újság, a rokonok, de egyik válasz sem tudta kielégíteni. S akkor ő adott erre választ és el is magyarázta, hogy a "Gonosz" volt az, mely például betegség formájában az embereket őhozzá elvezette:

"A Gonosz ezáltal mindig a jóhoz vezet." 103

 Nem a fájdalom az, amely az embert elvezette odáig, hogy Istent keresse? Sok embernek éveken át orvostól orvosig kell futkosnia, amíg felismeri, hogy van Egyvalaki, akiről elfelejtkezett, aki "minden ember legnagyobb orvosa", ahogy ezt Bruno Gröning mondta. Hasonló módon már Goethe is beszélt Faust c. művében a negatív hatalom működésének titkos értelméről.

"Ama erőnek része, mely mindig rosszat akar és mindig jót mível." 104

Aki már megtapasztalta a fájdalmat, az tudja, mekkora érték az egészséges test. Keresni fogja az utat, hogy elvesztett egészségét újra meglelje. Gyakran csak ilyenkor kész arra, hogy magát a megrögzült előítéletektől eloldja, hogy érzékelje annak a lehetőségét, amelynek korábban az értelem önhittsége miatt ellenállt, hogy jó irányba változzék, Istent keresse és elfogadja.

Ha az embernek azt kell tapasztalnia, hogy például a betegséggel szemben teljesen tehetetlen, vagy másfajta bajjal kerül szembe, ha saját hatalmának korlátaiba ütközik, akkor bensőjében készen áll az alázatra, kész egy magasabb rendű hatalmat keresni és előtte meghajolni.  Az ember gyakran csak az átélt szenvedések után képes hasonló helyzetbe került felebarátjával együtt érezni, s felebarátját egyáltalán szeretni.

A Bruno Gröning barátok jelenlegi köréből számolt be nekem egy gyógyult arról, hogy most a gyógyulás után hálás a szenvedéssel töltött évekért. Mert soha nem érdeklődött volna meg benne Bruno Gröning és a szellemi úton való gyógyulás iránt a vágy, ha nem lett volna olyan nagy bajban. Így legyőzött minden előítéletet és kész volt meggyőződni róla. Egészséges lett és az egészségénél sok­ kal több dologra lelt rá: megtalálta az Istenhez vezető utat.

"Most már igazán meg tudom becsülni az egészségemet, miután Bruno Gröning segítségével visszakaptam", mondta nekem, "az én gyógyulásom példája által már sok más ember is eljutott erre az útra, s megtapasztalhatta a gyógyulást, mint én. A beszámolóm meggyőzte őket".105

Az az ember, akit a fájdalom űz, és akinek van bátorsága ahhoz, hogy saját szokásai és előítéletei árnyékán átlépjen, s meggyőződjön a Szellem hatalmáról, ezzel nemcsak magán segít, hanem másokon is, akik követik példáját, tekintettel az akkor már láthatóvá váló nagy testi változásra és az ember életében bekövetkező változásra. Néhány ember ezen a módon sok fájdalmat és bajt tud megtakarítani, mivel felebarátja példája arra készteti, hogy idejében megtanulja követni az élet alapvető törvényeit, és így magára vállalja a szent harcot az üdvösség érdekében.

Az idő

Manapság nagyon elterjedt rossz szokás, amikor az ember az élet szükségleteire következőképpen reagál:

"Nincs időm."

Minden fontosabbnak tűnik, a hivatásbeli feladatok, a szabadidő; csak arra nincsen idő, hogy az ember nyugodtan felvegye teste számára a jót, ez a nap 24 órájában nem lehetséges.

Bruno Gröning egyszer azt mondta:

"Az ember időben gondoskodhat arról - amennyiben az időt és az alkalmat saját maga és a teste számára kihasználja - hogy annyi erővel rendelkezzen, hogy ne kelljen a Gonosztól félnie, és hogy az erőtartalékával nyugodtan harcolhat a Gonosz ellen. Ilyenkor az ember az isteni rendben él." 106

Bruno Gröning a testet gyakran az elemmel hasonlítja össze és arra utal, hogy az ember gondolkodása, beszéde és cselekedete révén erőt ad le, melyet hosszú távon nem lehet csak alvással pótolni. Ezért kell az embernek időt szakítania arra, hogy naponta kétszer ráhangolódjon a gyógyerőre. Csendes helyet kell keresnie, hogy ott tudja magába fogadni az isteni erőt. Néha tíz perc vagy negyedóra is elég ahhoz, hogy megkapja a szükséges energiát, hogy a napi feladatokkal megbirkózzék anélkül, hogy megengedné, hogy a nyugalmat, az örömöt és a békét tőle elrabolják. Ajánlatos időnként másokkal együtt ráhangolódni erre az energiára, mivel ilyenkor az áramlás erősebb.

Ezzel kapcsolatban Bruno Gröning egyik előadásában a springei közösség előtt a következőket mondta 1958. október 10-én:

"Úgy hiszem, Barátaim, jobb, ha megmondom az igazságot, hogyan élik le emberek az életüket, hiszen életükben alig éltek át valamit! A legtöbben leélik életüket és elpazarolják a szép időt. Az idő pedig a jó. […] Nekünk mindig valami csodálatost és istenit kellene átélnünk. Ha az istenit átéljük, s ha az istenit magunkba fogadjuk, akkor jól fogjuk magunkat érezni, akkor szabadok le­ szünk, akkor úgy élünk, ahogy azt Isten számunkra elrendelte.

De mit is tesz a legtöbb ember? Igen, azt, amit már mondtam, és másrészt saját maguk számára sincs idejük. Ott az üzlet, a háztartás, az üzem, a munka, ott van Jancsika és a nagynéni, ott van a férj, ide kell mennem, oda kell mennem. Ó nem, azt igazán nem lehet kihagyni. Nem, nem, nincsen időm. Talán van időm, hogy jönni tudok… Ezt mindig megbánták az emberek, ha a Gonosz elragadta őket és nem távozik tőlük, ha a Gonosz testükbe befészkelte magát, akkor felismerésre tesznek szert, akkor van idejük. […] Aki nem akar hallani, annak éreznie kell. S ilyen a legtöbb ember, akik nem akarnak hallani, azoknak érezniük kell. […] Keresniük kell egy kis helyet, ha az égi, az isteni nyugalmat akarják újra magukba fogadni, hogy azáltal visszatérjen testükbe a rend. Testüknek figyelmet kell szentelniük. Már nem szabad a Gonoszhoz kapcsolódniuk, el kell tőle szakadniuk, ahogy már eddig is elszakadtak tőle, miközben azt mondták: ’Itt van a kis kamrám, itt maradok, itt nem zavar engem senki sem!’ Akkor mindent magukba fogadtak, az erőt is, hogy megszűnjön testükben a zavar.

Ha nem elég […] egyszer, akkor kétszer, vagy többször kell megtenniük és naponta. De a legtöbb embernek ez már sok. […] Barátaim, akinek nincsen saját maga számára ideje, az nem istenhívő, az elszakadt Istentől. Kell, hogy legyen ideje saját maga, saját teste számára." 107

Egy igazán reálisan gondolkozó embernek tisztában kell lennie azzal, hogy élete számára nemcsak egy pozitív egyenleg szükséges a bankszámláján, hanem energiája egyenlegének is pozitívnak kell lennie. Ha hajlandó arra, hogy ilyen formában időt szakítson saját maga számára - szokásai és környezete ellenére is, akkor hamarosan felismeri, hogy nemcsak erőt, hanem időt is nyerhet. Mindig van arra alkalom és idő, hogy az ember visszavonuljon egy pillanatra, hogy "feltankoljon", ha testén érzi, hogy a negatív hatás­ sal van rá. Saját magam élhettem át, milyen rövid ideig tartó ráhangolódás által az ember rendelkezésére áll a testének életet adó energia. Az időt az új energia által sokszorosan visszanyeri az ember. Újra helyes gondolatok jönnek, s az ember ismét meglepődik, milyen kis és nagy "véletlenek" által érezhetővé válik a segítség a munkában, ha az ember nyitja magát erre az erőre.

Ezen túlmenően ez még a fontosság szempontjából is kérdés, hiszen első helyen Isten ajándékaként a testi és lelki egészségnek kellene állnia.

"Higgyél és bízzál, segít és gyógyít az isteni erő"

Bruno Gröning tanítása félreérthetetlenül megmutatja, hogy az emberi élet számára létezik egy magasabb rend. Ez Isten által elrendelt életrend, az "élet" alaptörvényei vagy "játékszabályai", ahogy Bruno Gröning nevezte, nem mások, mint az emberi lét természetes törvényszerűségei. Minden ember azonos módon alá van vetve nekik, mint ahogy a fizikai törvényeknek is.

Bruno Gröning egyszer így nyilatkozott erről:

"Istennek saját törvénye. Aki ezt nem ismeri, aki nem szívleli meg, aki nem követi, annak nem lesz sikere." 108

Már most nyilvánvalóvá vált, ha az ember egy jó gondolatnak szenteli hitét, akkor felvette a kapcsolatot Istennel. Az Istenben való hit ezáltal nemcsak egy az ember fölé rendelt egzisztencia, egy mindenható lény igenlése, vagy vallásos szövegek értelmezésének a tudása, az istenhit az önmagunkban és más emberekben meglévő jóban való feltétlen bizalmat jelenti. Az Istenben való hit azt jelenti, hogy az embereknek, vagy bár­ mely élethelyzetnek hatalmat nem adományozunk, hanem szívünkben leszünk nagyobbak, tehát a jóságba és az üdvösségbe vetett hitünk lesz nagyobb.

Bruno Gröning mondta:

"Embernek lenni azt jelenti, jónak lenni, jónak lenni egymáshoz, minden gondolat jó, minden szó a jóhoz vezet, azaz tettekre vál­ tani, nemcsak ígérgetni, nemcsak mondani." 109

Egy ilyen ember "szünet nélkül imádkozik", mert a belső hoz­ záállása által, a gondolatain keresztül szellemileg állandó kapcsolatban van Istennel és valóban őt szolgálja, hiszen példaképét, a jót, tehát Istent másokban is felkelti. Hasonló módon érvényes ez az egészségre és a betegségre.

Bruno Gröning mondta:

"Aki hisz a saját egészségében, az hisz Istenben." 110

Az ember azonban az orvosi diagnózis láttán a betegségben hisz és hacsak lehet, hitét szenteli annak a hazugságnak, hogy gyógyíthatatlan, ezáltal anélkül, hogy sejtené, feladta Istenben való hitét. Hiszen a betegség nem Istentől ered, hanem a negatív hatalom műve.

Nos, ha kifogásolnánk, hogy az orvosi diagnózis csak egy dolog és akkor tettetnünk kellene, hogy különben sem veszünk róla tudomást. Az elfojtás azonban a félelem egyik következménye. Az az ember, aki az életében meglévő negatív körülményekről nem vesz tudomást, hitében még kötődik azokhoz, úgyhogy azok még hatással lehetnek rá.

De a "realista ember" is, aki azt mondja, hogy a tényekkel szembe kell nézni, meg kell tanulni, együtt élni a betegséggel és a fájdalommal, ahogy ezt manapság sok önsegítő csoportban szokták mondani, ez a "realista" is ugyanúgy leteszi a fegyvert a negatív hatalom megnyilvánulása előtt, amely bajként és betegségként je­ lentkezik életében. Összeköti magát a negatívval és hibás hitével előidézi, hogy tudatában a negatív dolog még jobban meg tudjon szilárdulni. Abban gyakran a környezet is közreműködik romboló és gyengítő részvétével, hogy az érintett zsákutcába kerüljön.

Mindkét esetben jellemző módon törvényszerűnek hat Jézus szava "Történjék hitetek szerint".

Sokszor jellegzetes ellentmondás alakul ki az ember lelkében. Sokan szóban istenhívőnek vallják magukat, de részben rend­ szeresen ritkán lehet velük találkozni a templomban, de annál a kérdésnél, hogy hisznek-e a reumából, az arthrózisból, a szívelgyengülésből, vagy a szélütés következményeiből való gyógyulásban, ők az orvosuk kijelentéseire hivatkoznak, aki világossá tette számukra szenvedésük gyógyíthatatlanságát és állapotuk gyors rosszabbodását jövendölte.

Bruno Gröning erről azt mondta:

"Valaminek a hatalmába kerültek, a megszokás hatalmába, úgyhogy a ’hinni’ szóval csak vigasztalódnak, de valójában nem tudnak hinni, mert még nem szívlelték meg a hinni szót. Még nem léptek a tettek mezejére." 111

"Felhívom a figyelmüket arra, hogy csak azok tapasztalhatják meg a gyógyulást, akik magukban hordják Istenünk hitét, vagy legalábbis hajlandók felvenni ezt a hitet." 112

Az az ember, aki Bruno Gröning tanítása alapján a gyógyító erőt testébe fogadja, teljesen ellenkezően cselekszik azzal, mint aki elnyomja magában a betegséget, vagy "együtt akar élni vele". Az ilyen harcol az egészségéért.  Az isteni mindenhatóságba vetett hitből, mely a gyógyáram megtapasztalásával növekedni fog, lehetővé válik, hogy tudatában a bajtól elszakítsa magát, és erősen megtartsa hitét az üdvösségben. Ezzel szellemileg győzelmet aratott a negatív felett, mert nem engedte, hogy a baj tudatát hatalmába kerítse, s ezzel létrehozta testében és életében az üdvösség alapját. A panaszok "elnyomása, megszüntetése, tagadása" a szokásos terápiában "igenléssé" válik. A gyógyulást kereső egész tudata megnyitotta magát a gyógyulás előtt, a gyógyerő által gyakran erősödő tüneteket és fájdalmat átállási reakcióként fogadja el, de nem azért, hogy "vele éljen", hanem azért, hogy általa egészséges legyen.

"Én felkeltem az emberekben az önbizalmat, s a célba vetett hitet." 113

"Ha hiszik, hogy megtapasztalják az üdvösséget, akkor már meg is vannak segítve. Higgyenek!" 114

Bruno Gröning egyik előadásában kijelentette:

"Aki szilárd, aki az igazi, isteni hitet megtartja magában, az győz." 115

Bruno Gröning így szólt ezekhez az emberekhez:

"Mivel ma még nem tudnak hinni, ezért akarom ezt ma megtenni Önökért, míg Önök is hinni fognak. S mivel még nem tudnak kérni és imádkozni, ezt is megteszem Önök helyett." 116

Magától értetődik azonban, hogy egy független orvossal kont­ rollvizsgálatot kellene végeztetni. Ez hatásos védelmet nyújt minden a rokonságból és az ismeretségi körből származó kétellyel szemben, és felbecsülhetetlen hitbéli segítség az új segítségkeresőnek.

Rösch úr évek óta szívtáji fájdalomtól szenvedett, melyek balra, részben a karjába sugároztak ki és főleg testi terheléskor léptek fel. Állandóan egy üvegcse "Nitrolingual" nevű szívgyógyszert hordott magánál, melyet naponta többször használt, s mely a fájdalmat megszüntette; ezen kívül azonban még több szívtablettára is szüksége volt. Orvosi részről koszorúér-betegséget állapítottak meg, melyet egyértelműen igazolt egy terheléses EKG-vizsgálat.

A vizsgálatot végző belgyógyász (H. város Városi Kórházának vezetőorvosa) által kiállított leletben a következő áll:

"Összefoglalva, a páciens által elmondott panaszok bizonyára a koszorúér-betegségben terhelésnél jelentkező koszorúér-elégtelenségre vezethetők vissza. Az elektrokardiográfos változások tipikusak."117

Hans Rösch erről a következőt mondta:

"A fájdalom főleg terheléskor és izgalomnál lépett fel. Ha erősebb fájdalmam volt, akkor a bal karomba sugárzott ki. Az utóbbi években, mielőtt kapcsolatba kerültem volna Bruno Gröning tanításával, még félemeletnyit sem tudtam pihenés nélkül felmenni a lépcsőn anélkül, hogy menetközben meg ne álljak, mert légszomj és szívfájdalom jelentkezett." 118

Elvesztette a hitet, hogy az ő korában lehetséges még gyógyulás és beletörődött élete egyre nagyobbá váló korlátozottságába.

Ezenkívül 25 éve fejfájása is kínozta, amelyet orvosi részről a nyaki gerincoszlop kopásos jelenségeire vezettek vissza. Ha a fájdalom különösen erős volt, akkor néha tíz darabot is bevett a "Prontopyrin" nevű gyógyszerből, ami rövid időre javulást idézett elő. Az évtizedek óta újra és újra jelentkező gennyes homloküreg­ gyulladások, melyek kétévente a homloküreg öblítését tették szükségessé, hozzájárultak a fejfájás erősödéséhez.

A betegségekből és fájdalomból font háló ennek az embernek az életében egyre szorosabbá vált. A 70-es évek elején hátfájdalom is fellépett (orvosi diagnózis: krónikus lumbalgia).

Hans Rösch ezt mondta magáról ezzel kapcsolatban:

"A fájdalom a keresztcsonttól a jobb lábamba húzódott. Tartósan kellemetlen, fájdalmas érzés volt a hátamban. A fájdalom akkor erősödött, ha mozogtam, vagy különösen akkor, ha hajoltam, ha nehéz terhet cipeltem, vagy ha sokáig gyalogoltam. Ha heves fájdalom jelentkezett, akkor félbe kellett szakítanom a mozgást, ­ olyankor mindkét kezemet a keresztcsontomra tettem, míg valamelyes idő után a fájdalom csillapodott. Sok fájdalomcsillapítót szedtem, többek között olyan erőset is, mint a Felden 20, vagy a Butazolidin’. A gyógyszerek az iszappakolással, a masszázzsal és a besugárzással együtt enyhülést hoztak, de csak rövid időre, később a fájdalom ismét ugyanolyan erőssé vált. Az orvosok az ágyékcsigolya területén a porckorongok elhasználódását és a gerincoszlop kopását állapították meg. Terheléseim következtében másfél évvel a nyugdíjazásom előtt munkaképtelennek nyilvánítottak.

Szó sem volt gyógyulásról. Az ortopéd szakorvosom már évekkel azelőtt azt mondta nekem: Ezzel kell élnie." 119

Ehhez még más panaszok is társultak:

"1942-ben Sztálingrád alatt hirtelen tüzérségi és gránáttámadást kaptunk. A bajtársam és én a bunkerben voltunk és egy teli találat betemetett minket. Itt többek között súlyos mellkasi zúzódást kaptam. A gránátbecsapódástól tüdőrepedésem lett. [...] Azóta mindig fájdalmat éreztem a tüdőmben. Aszerint, hogy milyen munkát végeztem, vagy hogyan mozogtam, vagy mennyire mélyen vettem a levegőt, erős szúrásokat éreztem a tüdőben. Gyakran mondtam ezt a háziorvosnak, de azon a véleményen volt, hogy a háborús sérülés ellen nem lehet semmit sem tenni." 120

Nem lehet csodálkozni azon, hogy Hans Röschnél a fenti betegségek következtében gyomornyálkahártya-gyulladás is kialakult, amely tíz éven át évente egy-két alkalommal kifejezett gyomorfájás formájában jelentkezett és diétázást követelt. Ilyen hát­ tér miatt érthetővé válnak az alvászavarok is, melyek körülbelül 1946 óta voltak észrevehetők, s odáig vezettek, hogy gyakran éjjelente felébredt és aztán órákon át nem tudott elaludni.

1987 végén ismerkedett meg Bruno Gröning tanításával és elkezdett ráhangolódni a gyógyáramra. Gondolatban elszakította magát orvosai összes negatív prognózisától, az életében jelentkező minden bajtól és fájdalomtól, és hitt abban, hogy Isten a legnagyobb orvos, és szíve mélyén gyógyulást kért.

Lenyűgöző, milyen gyorsan tudott hatni a jóba vetett hit felé való belső irányultságon keresztül a gyógyerő:

Rövid idővel később a hosszú éveken át tartó szív tájéki fájdalomtól is megszabadult. Már nem volt szüksége "Nitrolinguálra" és más egyéb szívgyógyszerre. Most már képes folyamatosan több emeletre felmenni, ami éveken át elképzelhetetlen volt, s panaszmentesen még hosszú túrákat is tett a Feketeerdőben, sőt szívbéli kívánsága, hogy táncoljon, az ő korában újra lehetségessé vált.

A fejfájás és a rendszeres gennyes arcüreggyulladás is eltűnt, mióta felvette a gyógyáramot, egyszerűen nem léptek fel többé.

A hátfájdalomból való gyógyulásáról a következőket mondta:

"A hátam fájdalommentes. Ismét tudok a kertben dolgozni, fájdalom nélkül le tudok hajolni. Már nincsenek nehézségeim azzal kapcsolatban, hogy az ágyból vagy a székről felálljak. Masszázsokra, iszappakolásokra, besugárzásokra és fájdalom­ csillapító injekciókra sincs már szükségem. Ettől a terhelésemtől egyszerűen szabályozó fájdalom nélkül szabadultam meg." 121

A tüdőben jelentkező fájdalom eltűnt, gyomorfájdalom sem lépett fel többé. Mindent tud enni és most már, ahogy írja, arra kell ügyelnie, hogy ne legyen túl kövér. Mivel minden fájdalom és félelem elmúlt, ismét "úgy tud aludni, mint egy mormota". 122

Hans Rösch gyógyulásait orvosokkal is fölülvizsgáltatta. Egy újbóli terheléses EKG igazolta visszanyert teherbírásával kapcsolatos személyes megfigyeléseit. 125 wattos terhelés mellett "nem volt jele repolarizációs zavaroknak a koszorúér- megbetegedésben".123

Egy fájdalommal és betegségekkel sújtott idős emberből, akinek orvosa nem adhatta meg a gyógyulás reményét, jó erőben lévő, életvidám ember lett, aki újból meglelte egészségét és hitét. És ezt egyedül azáltal, hogy Bruno Gröning tanácsát követte, s a betegség és a fájdalom formájában megjelenő negatív hatalomtól elszakította magát és szívét ismét a jóban való hit, az üdvösség felé nyitotta meg.

"Amit akarsz, legyen a tiéd!" 124

mondta Bruno Gröning. Bizonyára a segítés legjobb formája, ha segítünk az embereknek, hogy magukon segítsenek, ha van bátorságunk az összes szokásos társadalmi gondolkodási modell ellenére segíteni,  hogy szellemüket a rossz, szokásos hitbéli példáktól megszabadítsuk és teljes üdvösségre találjunk.

A szeretet az élet alaptörvénye

Bruno Gröning Isten életrendjének legfontosabb törvényét a szeretetben látta:

"Van olyan alapelv, mely szerint az ember életét berendezheti? Igen, a felebaráti szeretet." 125

Személyes örömöt érzett, ha azt érezte, hogy az ember az Isten- és felebaráti szeretet magas ideáljára törekedett és ezt tet­ tekkel is bizonyította. Aki közelebbről ismerte Bruno Gröninget, az tudta, hogy a testi-szellemi gyógyulás mellett az embereket tanítása révén ehhez a magas, tiszta érzéshez szeretné elvezetni.

A szeretetet valami szent dolognak tartotta, az volt számára Isten lényének központja. Ezzel egy időben felismerte benne a rossz elleni harcnak leghatalmasabb fegyverét. Az az ember, aki a szeretetre nyitja magát, az isteni Szellem legmagasabb kiáramlásával kerül kapcsolatba. Éppen ezért a szeretet összes gondolatát az erősen építő, pozitív, éltető szellemi energia táplálja. Ez a szerető embernek sokszorosan a javára válik. Saját magát erősíti, védi magát a negatív gondolati energiáktól és embertársainál hasonló gondolatokat idéz elő, ha a szeretet gondolataival dolgozik, azaz tettekre váltja azt, s ami aztán visszahat rá.

Aki felismerte a szeretetben a béke és a boldogság legnagyobb szellemi hatalmát, az nem fog azon csodálkozni, hogy a negatív szellem mindent megtett, hogy manapság ezt az érzést meghamisítsák és lábbal tiporják! Alig valaki foglalkozik ezzel a szellemi magatartással; már nem tűnik értelmesnek, hogy a modern teljesítmény-centrikus társadalomban a túlélési versenyfutásban szeressünk. A szeretet vagy érzelmi struktúrák, melyeket manapság ilyeneknek neveznek, csak a párkapcsolatokra, vagy a családra korlátozódnak; nagyon ritkán talál az ember igazi felebaráti- vagy Istenszeretetet.

Hiába hangzik el minden vasárnap a szószékről "az örömhír", nagyon kevesen hallják meg ezt, és még kevesebben képesek arra, hogy ezt igazán megértsék, vagy megvalósítsák. A "legnagyobb emberbarát", a "legnagyobb gyógyító" – ahogy Bruno Gröning Krisztust nevezte – a legtöbb keresztény számára már csak jámbor utópia lett. Mindenesetre nem sok ismerhető fel a majdnem teljesen keresztény Nyugaton ennek a tanításnak a gyakorlatában.

Nem tűnnek időszerűnek a szeretet alapvető törvényei, melyeket Krisztus a következő szavakkal hirdetett:

"Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." 126

Bruno Gröning meg volt arról győződve, hogy még manapság is megvalósítható a jóakaratú ember számára a felebaráti- és Istenszeretet. De itt is tudatosítania kell az embernek, hogy a szeretet – hasonlóan a gondolathoz – sohasem nőhet ki saját lényéből, hanem mindig a Fényből jövő szellemi adomány marad. Minden Jó egyik forrásából elapadhatatlanul árad ez, csak az emberen múlik, hogy erre nyissa magát, magába fogadja és növekedését megengedje.

Bruno Gröning a következőket mondta:

"Istennek mindene megvan, amire az embernek szüksége van. De ezt az emberek teljesen elfelejtették." 127

Ahogy az embernek az Istenhez való tudatos kapcsolatából a testi és lelki üdvösség osztályrészül jut, ugyanúgy születik ebből a kapcsolatból a régen elfelejtett önzetlen szeretet. Ugyanaz az erő, mely a testet és a lelket tisztítja és segíti az embert abban, hogy a belső megtérést megvalósítja, feléleszti az ember szívében a szeretet tüzét.

Ahogy a mai Bruno Gröning Baráti Körhöz tartozó személyek elbeszéléseiből megtudtam, sokan megtapasztalták, hogy belső szeretetképességük növekedett, miután Bruno Gröning tanácsát követve megnyíltak a "gyógyáramra."

"Nem mondhatom azt, hogy nem szerettem volna az embereket, mielőtt megismerkedtem volna Bruno Gröning tanításával", írta Anja K. H.-ból, "de mivel intenzíven foglalkoztam a szeretet gondolatával, és kerestem azt, nem volt számomra elegendő, amit erre vonatkozólag magamban éreztem. Tiszta szívemből kívántam, hogy minden embert szerethessek, függetlenül attól, hogy hasonlított-e rám, vagy volt-e hozzá kapcsolatom, vagy sem. De bármennyire is fáradoztam ezen, nem sikerült a dolog, így nem voltam elégedett magammal.

Miután az első közösségi órán hosszabb ideig magamba fogadtam az isteni erőt és éreztem annak beáramlását, egészen váratlanul egy soha nem ismert szeretet töltött el minden jelenlévő iránt. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy senkit sem ismertem ott, és minden jelenlévő idegen volt számomra. De most minden előítélettől függetlenül teljes szívemből szerettem őket. Tudtam, hogy szívbéli kívánságom teljesült.

Ez az élmény később még többször megismétlődött. Hosszabb időn át tartó ráhangolódáskor, pl. a közösségi órán a szeretet érzése olyan nagy mértékben megnőtt, mint még soha. Gyakran leeresztettem a napi feladatok végzése közben, de az intenzív erőfelvétel után újra erőre kaptam." 128

Régebben mindig arra törekedtem, hogy jót tegyek, de ez csak próbálkozás volt, le kellet győznöm magamat, hiszen csak eszemnél fogva tettem azt, nem szívből", számol be Franz K. (29) H.-ból. "Amikor Bruno Gröning tanítása szerint egyre jobban nyitottam magam az isteni erőre, éreztem, hogy valami megváltozott ben­ nem. Eltűnt az a nehézség, amely mindig kínzó nyomásként nehezedett rám és mindenféle örömtől megfosztott engem. Amikor a gyógyáramra ráhangolódtam, nemcsak meleget és bizsergést éreztem, olyan volt mintha fény hatolna lelkembe, mely a külső érzék­ szervek számára láthatatlan. Ez a fény lelkemet mély örömmel tölti el, boldogságot érzek, és azt érzem, hogy egyre jobban vagyok képes szeretni. Azóta nagyon erősen nő bennem a szeretet erősen kívánt érzése, másoknak szívből tudok segíteni, s még az is lehetséges, hogy olyanokkal szemben érezzek szeretetet, akiket régebben elítéltem. Ez az érzés annál jobban nő, minél jobban nyitom maga a gyógyáramra, gyakran olyan mintha szívemben tűz égne. Különösen annak örülök, hogy nemcsak embertársaimmal szemben érzem a szeretetet, hanem Istennel szemben is, habár nem láthatom Őt. Hálás vagyok Gröning úrnak azért, hogy a nagy ellenállás ellenére volt bátorsága a belső felismerést embertársainak továbbadni. Nélküle nem találtam volna meg a szeretethez és az Istenhez vezető utat. Csak tanítása által vagyok arra képes, hogy Krisztus tanításának céljait életemben megvalósítsam." 129

A gyógyulás legmagasabb formája az, hogy az emberben újra felélesszék az önzetlen szeretetet. Aki szeretni tud, az olyan erős szellemi köteléket hozott létre saját maga és a minden Jó forrása között, amely által fogékony lesz az isteni Szellem vezérlésére. Az embert a Szellem minden igaz útja elvezeti a szeretethez, hiszen Isten maga a Szeretet. A negatív hatalom számára idegen ez, hi­ szen ahol az emberben, vagy a társadalomban fellép, ott eltűnik a szeretet. S ahol a szeretet növekszik, onnan eltűnik a rossz befolyása.

Bruno Gröning szavai által - a szellemi zűrzavar korában - megnyílik a segítséghez és a gyógyuláshoz vezető világos és egy­ szerű út. Csak az emberen múlik, hogy megfogja ezt a segítő kezet és saját testén és életében meggyőződjék az elmondottak igazságáról.