A híres Dieter Hülsmann eset

A következő napon már ismét Herfordban voltunk, és Lanzenrath javasolta Fischernek, hogy nézze még meg a Dieter Hülsmann esetet. Hülsmann mérnök kilenc éves kisfiáról volt szó. Állítólagos gyógyulása által vált Gröning ismeretté. Előszőr léptünk be abba a házba, ahonnan Gröning híre elterjedt, és ahol röviddel azelőttig tartózkodott. Dieter Hülsmann sohasem tanult meg járni. Szenvedésének igazi okát nem ismerték fel, és hosszú ideig gipszkötésekbe préselték. Végül a münsteri egyetemi klinikán progresszív izomsorvadást állapítottak meg.

Majdnem egy éves Bethelben tartózkodás után végül az egyik ottani orvos kijelentette a szülőknek: „Itthagyhatják a fiút, de haza is vihetik. Senki sem tud rajta segíteni.“ A gyermek már nem tudott ülni sem, mindkét lába jéghideg volt. A melegített takarók, ágymelegítő palackok és melegítő párnák sem voltak képesek az állandó hideget és érzéketlenséget feloldani. Gröning csak egyszer kezelte ebben az állapotban. A kisfiú röviddel ezután heves forróságot érzett a hátában, lába átmelegedett. Ez továbbra is így maradt, eredményeként pedig a gyermek, ha dülöngélve is, de ismét tudott járni.

A Dieter Hülsmann esetben voltak a viták a leghevesebbek, és mindkét oldal minősíthetetlen túlzásokra ragadtatta magát. Itt bizonyosan nem lehetett gyógyulásról beszélni. De az a megállapítás, hogy Gröning kezelése hatástalan volt, éppúgy a dolgok rosszindulatú elferdítése. Fischer professzor a pontos vizsgálatok során arra a megállapításra jutott, hogy valójában neurotikus progresszív izomsorvadásról van szó, tehát az idegek degenerációjáról, amelyek a gerincvelőtől húzódnak az izmokhoz, és voltaképpen azok tápanyagellátását és fejlődését befolyásolják. Az elfajulás valószínűleg a gerincvelő elülső szarvi idegsejtjeiből indul ki. Ebbe torkollnak a nagyagyból kiinduló degszálak. Anélkül, hogy ezek a szálak közvetlenül érintkeznének az idegekkel, amelyek az izmokhoz vezetnek, itt az agyból kiinduló impulzusok közvetítése vagy átkapcsolása megy végbe. Tagadhatatlan, hogy a degenerált idegek szokatlan módon újraéledtek és ezt továbbadták a lábizomzatba. A legjobban az lepett meg minket, hogy a Gröning által felállított kórisme hihetetlen pontossággal megközelítette az anatómiai valóságot.

Kargesmeyer úr már korábban azt állította, hogy még mielőtt bárki elárulta volna Gröningnek, megmondta, hogy arcfájdalmakban szenved, és hogy ezek már két éves kora óta kínozzák. Mi ezt egy hálás beteg túlzásának tartottuk. De Dieter Hülsmann esetében Gröning diagnózisáról világos, tanúk által igazolt beszámolóval rendelkeztünk. Gröning a gerincvelőben keletkezett idegszakadásról beszélt, és körülírta a helyet, ahol a megbetegedett gerincvelő elülső szarvi idegsejtjei találhatóak. Itt érezte a fiú az említett égető érzést, majd utána egy sajátos vibrálást, amit Gröning kezdődő regenerációnak nevezett, és egy villanykörte vibrálásával hasonlította össze, amibe lassan áram „folyik“. Ez a magyarázat primitívnek hangzott, de annyira közel járt a valósághoz, hogy ez az élmény mélyen megérintett bennünket.

A kísèrtetiesség küszöbén

Gröning javára az utolsó döntést egy olyan élmény adta, amelyet Fischer professzornak Dieter Hülsmannon végzett vizsgálata után rövid idő múlva éltünk át. Egy nappaliba vezettek minket, nem volt tudomásunk arról, hogy Gröning itt dolgozott volna. Fischer professzor fáradtan ült le egy karosszékbe. Ebben a pillanatban az arca halottsápadttá vált. Levegő után kapkodott, de hamar visszanyerte önuralmát. Aztán összehúzott szemekkel úgy nézett ránk, mintha egy titokzatos erő érintette volna meg, egy olyan erő, amelynek eredetét képtelen volt megmagyarázni. Azt mondta nekünk, hogy a leülés pillanatában jobb veséje környékén erős fájdalmat érzett, amelyet erős szívdobogás és légszomj kísért. Régebben gyakran volt jobboldali vesegyulladása. A veséje volt testének legkevésbé ellenállóképes szerve. Mi még mindig e csodálatos jelenséget próbáltuk megfejteni, amikor Lanzenrath a szobába lépett és közölte, hogy a professzor éppen abban a székben ül, amelyben Gröning a betegeit szokta kezelni.

Mai beszámolónk csúcspontja dr. Fischer szokatlan gyógyítási sikere egy olyan karosszéksegítségével, amelyet Gröning Herfordban sok beteg kezelésekor használt.  Dr. Fischert a fotelbe ülve, rejtélyes ero járta át és az az ötlete támadt, hogy ezt erot hatékonyan alkalmazhatná egy évek óta béna fiatal lány egyszeri kezeléséhez.

Gröning mindig hangoztatta, hogy képes a székben különleges erőket hátrahagyni. Vajon a professzor ebből érzett meg valamit? „Kétségtelenül“, szólalt meg Fischer a közöttünk beállott kissé nyomasztó csendben. De már valamilyen tervet forgatott az agyában. Hirtelen megkérte Lanzenrathot, menjen vele abba a kertbe, amelyben a betegek - éppen úgy mint Herfordba való megérkezésünk napján - türelmesen vagy kétségbeesetten várakoztak. Egy bénát keresett közöttük, talált is egy fiatal lányt, aki magatehetetlenül, béna lábakkal egy lugasban pihent. Lanzenrath segítségével a lányt a nappaliba vitte és a titokzatos székbe ültette. Majd úgy kezdte a lányt kezelni, mint mindig, ahogy pszihoterapeutaként kezelni szokta. Hamar rájött bénulásának az okára.

A lány, Anni Schwedler huszonegy éves volt, Darmstadtból származott és 1944 őszén ebben a városban egy szörnyű légitámadást élt át.. A romok egy sörfőzde légoltalmi pincéjébe temették Annit, az édesanyját és még körülbelül húsz személyt. Annit kivéve mindenkinek, az édesanyjának is sikerült a használhatóvá tett vészkijáraton át kimenekülni. A lány teste valamilyen módon a falnyílásba szorult. A ház lángokban állt. Már a lány haja is tüzet fogott. Az utolsó pillanatban sikerült egy mentőnek Annit és a már égő ruházatát eloltani. Még most is, miközben beszámolt az átéltekről, rémült arckifejezése a bensőjében akkor lejátszódott folyamatait tükrözte. Már a megmentése után egyre bizonytalanabbá vált a járása, végül megbénult a lába. Mindenféle orvosi kezelés sikertelennek bizonyult. És most itt ül a lány abban a különleges székben, mely Fischer professzort oly erősen megrázta.

Miközben a lány mesélt, a professzor a következőképpen kombinált: Ha Gröning e székben titokzatos gyógyerőket hagyott hátra, akkor ezek az erők az ő távollétében is hatni fognak. A lánynak röviden Gröningről beszélt és arról, hogy Gröning ebben a szobában sok bénán segített. És még csinált valamit: megmutatta a lánynak Gröning képét. Majd belső feszültségtől feltöltötten parancsot adott a lánynak: „Álljon fel!“. Arra gondolt, hogy Gröning is hasonlóan járna el. A lány arca hirtelen kivirult, szinte lendületesen állt fel a székből, és annyira el volt képedve attól, hogy fel tudott állni, hogy egy lépést sem mert tenni. A profeszor tovább parancsolt: „És most lépjen!“ Lanzenrath, aki mellette állt, könnyedén megfogta a lány kezét, aki még bizonytalan léptekkel, de örömkönnyekkel átment a nappalin egészen addig a székig, amelyen Anni teljesen lenyűgözött édesanyja ült. Itt azonban Anni Schwendler összeesett. A kísérletet meg kellett ismételni. Fischer e második kísérletnél is megmutatta Gröning képét, erős véráramlást, kipirulást és felmelegedést észlelt a béna lábakban. A lány megint felállt. A professzor többszöri felállást és leülést parancsolt. A felállás mind jobban sikerült. Végül a lány képes volt az egész utat a szobából az udvaron át a szemközti utcáig megtenni, ahonnan aztán kocsival egy herfordi rokonhoz vitték.

Mi mindannyian izgatottan, visszafojtott lélegzettel követtük a kísérletet. Még ezen az estén értesítettük a „Revue” -t arról, hogy észak-németországi tartózkodásunkat meg kell hosszabbítanunk. Nem kétséges, hogy Gröning egy fenomén, melyet a már tervbe vett klinikai kísérleteknek kell tisztázniuk. Másnap megpróbáltunk Gröninggel kapcsolatba lépni és előkészíteni útját a heidelbergi Egyetemi Klinikához, hogy képességeit igazolhassa.

A Bruno Gröning körül zajlò események 1949 márciusa óta.

Az események „zűrzavara“ akkora, hogy a kívülállók számára valamennyire rendszerezni.csak nagy erőfeszítések árán sikerült.

1949. március 18.
Gröning csillaga Herfordban ragyogott fel. Az izomsorvadásban szenvedő herfordi Hülsmann mérnöknek állítólagos vagy valódi gyógyulása a nyilvánosság tudomására jut. További gyógyulások híre terjed el. Szélsebességgel terjednek el az újabb hírek és szóbeszédek. Hülsmann háza előtt, itt lakott Gröning is (Herford, Wilhelmplatz 7.) betegek sokasága gyűlik össze.

1949. április 4.
Gröning nyilvános kezeléseinek kezdete Herfordban. A visszhang hatalmas. Gröning lesz a „herfordi csodatevő“. Megváltói rangra emelik, annál is inkább, mert munkájának hatékonyságát isteni erőkre vezeti vissza.

1949. április 27.
Az óriási betegáramlás hatására fellépnek a hatóságok is, különösen az egészségügy. Dr.Siebert orvosi tanácsos, az egészségügy herfordi vezetője egy megbeszélésre hívja meg Gröninget és Hülsmannt. Siebert kijelenti, hogy ő Gröning tevékenységét eddig hallgatólagosan megtűrte, de a betegek nagy száma és a nyilvános egészségügyben betöltött felelőssége miatt most kénytelen beavatkozni. Megpróbálja - esetlenül és nem túl tapintatosan - Gröning személyi adatait felvenni. Gröning ehhez nem ismeri el Siebert jogát, felkéri, hogy „műhelyében“ személyesen győződjön meg módszereiről és sikereiről. Siebert ezt azzal utasítja vissza, hogy „nem teheti magát bolonddá“.

A következő napok története:
Háromszori megbeszélés Hülsmann, Dr.Siebert és Auer, a herfordi bűnügyi osztály vezetője között. Hülsmann, mint Gröning lelkes követője - kissé ügyetlenül - nyomást próbál gyakorolni azirányban, hogy az urak személyesen győződjenek meg Gröning sikereiről. Visszautasító magatartás Siebert részéről. Auer tárgyilagos.

1949. április 30.
A gyógyulást kereső emberek számának növekedése és a hatóságok okozta nehézségek nyomása alatt Gröning sajtótájékoztatót tart Hülsmann házában. A sajtó időközben kisajátította Gröning esetét, az egészet erősen felfújta és rengeteg hamis, elferdített változatát közölte. Ezen a sajtótájékoztatón megjelent Meister herfordi főpolgármester és Kunst szuperintendáns is. Gröning helyre igazítja a hamis sajtójelentéseket. A kissé bizonytalan, gátlásos, az orvosokkal és a sajtó embereivel való tanácskozásban teljesen járatlan Gröning és a jelenlevők között nem alakul ki valódi kapcsolat. A hatóságok félelme, miszerint a betegek tömeges áramlása a nyilvános rendet veszélyezteti, az orvosok bizalmatlansága vagy teljesen elutasító magatartása és a tudósítások problematikája áll az előtérben.

1949. május 3.
Meister főpolgármester meglátogatja Gröninget Hülsmann házában.A várakozó tömegből kiválaszt egy béna nőt és Gröning elé vezeti. Gröning a nő kezelésében nyilvánvaló sikert ér el. Meister még a látottak erős hatása alatt elbúcsúzik.

Május 3. délután.
Mindezek ellenére a főpolgármester délután megtilt Gröningnek mindenféle gyógyító tevékenységet. Fellebezésre három hét haladékot ad. A figyelemre méltó gyógyulások ellenére a viszony a hatóságok, Gröning és a várakozó tömegek között egyre bonyolultabbá válik.

1949. május 13.
A tiltás - amely tulajdonképpen a Harmadik Birodalom Természetgyógyászati Törvényére támaszkodik - után tíz nappal megjelenik Hülsmann házában egy orvosi bizottság. Tagjai: Bielefeld város Városi Kórházának vezetője Dr. Wolf M., a Bethel Gyógyintézet vezetője Dr. Schorsch, és Dr. Rainer bielefeldi orvosi tanácsos. Jelen vannak még: Meister főpolgármester és Kunst szuperintendáns. Kunst és Wolf igyekeznek tárgyilagosak maradni. Teljesen elutasító módon viselkedik Dr. Rainer. kijelenti: „Uraim, amit ma itt látunk, az az orvostudomány számára nem újdonság. Hasonló eseteket mi is hasonló sikerrel tudunk gyógyítani. Ha már idejöttem, csodát szeretnék látni.“ Gröning orvosi ellentábora a hatóságoknak a fenomén iránti tanácstalansága miatt, megerősödik. Ennek ellenére Gröningnek felajánlják, hogy június 28.-ig Németország angol zónájának minden egyetemi klinikáján, valamint Bielfeld város Városi Kórházában vagy a Betheli Klinikán a főorvosokkal való megegyezés alapján klinikailag megvizsgálható esetekben bebizonyíthatja természetgyógyászi képességeit.

A következő napokban:
Gröning és környezete szóbeli és írásos utalásai szerint a gyógyulást keresők nem hagyják el Hülsmann házának előterét a gyógyitási tilalom, illetve a várakozás értelmetlensége ellenére sem. Nehezen ellenőrizhető gyógyulások „következnek“be amelyek kizárólag Gröningnek a várakozókra tett hatásával magyarázhatók meg.

1949. május 20.
Gröning hajlandó gyógyítási képességeit Bielefeld Városi Kórházában bebizonyítani, de útban Dr. Wolf felé, az orvosok iránti bizalmatlansága miatt visszatér. Ebben Klemme úrnak, akit Gröning meggyógyított, is szerepe van. Klemme azt javasolja Gröningnek, hogy adja fel a hatóságokkal szembeni harcát, és próbáljon az ő jó ismerősével Drake detmoldi kormányzósági elnökkel tárgyalni.

1949. május 23.
A kapcsolat Drake-kel szerencsétlen körülmények között kezdődik. Egon-Arthur Schmid úr nyomására, aki Gröning környezetében tűnt fel és magát lektornak nevezi, Gröning távdiagnózist állít fel Drake egészségi állapotáról. Gröning távdiagnózisai különlegesek, amelyeket nem lehet csak úgy, orvosi fogalmak nélkül felállítani (a Revue - tudósítás kapcsán még szólunk róluk). Gröning képességeiről meggyőződve, Schmid átadja a távdiagnózist Drake-nek, aki felfedez benne néhány hibát. Dr. Dyes a detmoldi hivatali orvos aki Gröning ellensége, részt vesz a megbeszélésen és felülkerekedik. Szó szerint kijelenti Gröningnek: próbálhat bizonyítani amit akar, a gyógyitási tilalmat akkor sem nyilvánítják semmisnek (Dr. Dyes eme kijelentését Prof. Dr. Fischer, a Revue munkatársa is megerősíti). Dyes szavai negatív hatással voltak a továbbiakra. Gröning ösztönös bizalmatlansága az orvosi gárdával szemben végleg megszilárdul és részéről is megakadályozza az értelmes „egymásra találás“ lehetőségét. Dr. Dyes nem közölte Gröninggel, hogy a természetgyógyászati törvényben léteznek kivételes paragrafusok, amelyek különleges estekben megengedik egy „természetgyógyászati praxis“ működését.

1949. május 24.
Megbeszélés Gröning és Wöhrmann polgármester között, aki a szabadságon levő Meister főpolgármestert helyettesíti. Wöhrmann (nyolc szemtanú szerint) kijelenti, hogy ha a Wilhelmplatz 7. előtt ezren várják is a gyógyulásukat, ez a szám őt nem érdekli. A gyógyulás másodrendű kérdés. Őt csak a lelki gyógyulás és a bűnbocsánat érdekli. Az összes testi fájdalmak elhanyagolhatók a lélek gyógyulásához képest. És mivel Gröning azt a kérdést, hogy bűnbocsánatot is ki tudna-e eszközölni, nem válaszolta meg, a beszélgetés teljesen értelmetlen.

1949. június 7.
Újabb orvosbizottsági látogatás Gröningnél, Wöhrmann és Dr. Siebert orvosi tanácsos is jelen van. Öt órás vita. A gyógyítási tilalom marad. A fellebezési haladék meghosszabítása július 28.-ig. Gröningnek ismét javasolják, hogy gyógyító képességeit kórházakban és klinikákon bizonyítsa be. Erre azonban Gröning mély bizalmatlansága miatt már nem kerül sor. (Prof. Dr. Fischer, mint a Revue képviselője, később megállapítja, hogy e bizalmatlanság indokolt volt).

1949. június 18 / 19.
Wöhrmann, hogy a Wilhelmplatzon Gröningre váró mintegy ezer beteget megnyugtassa, kénytelen a gyógyítási tilalmat „fellazítani“.

1949. június 20.
A gyógyulásra várók tüntetése a Tanácsház és Wöhrmann lakása előtt. A rendőrség tehetetlen.

1949. június 21.
A gyógyítási tilalom újabb lazítása.

1949. június 24.
Meister főpolgármester visszajön és megerősíti a tilalmat. Újabb tüntetések. A zűrzavaros helyzet egyre kilátástalanabb.

1949. június 25.
Westphal hamburgi nagykereskedő - akinek asztmaproblémáin már segített - meghívására Gröning Hamburgba megy. Reméli, hogy itt tovább folytathatja gyógyító tevékenységét. Ez azonban Hamburgban sem lehetséges.

1949. június 29.
Gröning ismeretlen céllal elhagyja Hamburgot. Hülsmann és felesége kísérik. A nyilvánosság és a rendőrség is nyomát veszti.

A képen:
A Gröning által kezelt betegek, akiket Fischer professzor felkeresett, mielőtt Gröninggel személyesen találkozott volna.

1. A vesebeteg Klüglich úrnak Bielefeldben állandóan műtéttől kellett tartania. Beszámolónk leírja, milyen állapotban találta a Revue által megbízott Fischer professzor hetekkel Gröning kezelése után.
2. A hamburgi Mendt család kislánya bebizonyitotta Fischer professzornak, hogy Gröning hatását a gyógyászat számára hasznosítani lehet. Gröning a gyermekbénulást is sikeresen gyógyította pszichoterapiával.
3. Wehmeyer asszony. Amikor Fischer professzor felkereste őt és hallott a kórházi tartózkodásáról, mély benyomást tett rá Gröning távgyógyítása, és az a különös történet, amit a férj mesélt el neki (ld. a beszámolót).
4. Schwerdt kisasszony elmesélte Fischer professzornak a beszámolóban leírt találkozást Gröninggel, hogy az ezüstpapír golyóval miként vezette vissza a szeretett férfihez és hogyan gyógyultak meg mindketten.
5. A bielefeldi W. asszony, férje 1946-ban bekövetkezett halála óta vezeti a kerékpárüzletet. Fischer professzor beszélget azzal az orvosnővel, aki Gröning előtt W.-né hosszadalmas és kilátástalannak tűnő kezelését vezette.
6. Kargesmeyer úr, a józan üzletember Bad Oeynhausenból, akinek egy operáció sem szüntette meg a trigeminus-neuralgia által okozott gyötrelmes fájdalmait. Gröning kezelése után Fischer professzor teljesen egészséges állapotban találkozott vele.
7. E. asszony ágyánál dr. Morter, aki a beteget Gröning működése előtt kezelte. A Revue ebben az esetben is ösztönzőleg hatott az egyetemi klinika orvosaira, hogy kísérlettel győződjenek meg Gröning tudásáról, amiről a Revue a következő számában tudósít.