„Szava elűzi a betegséget“
A bírósági eljárások és a gyógyítási tilalom ellenére a gyógyulások továbbra is bekövetkeznek
Külső gyógyulás és belső változás
A viták és harcok alatt Bruno Gröning működése tovább folytatódott. Így számol be többek között Dr Horst Mann, az orvosi lap újságírója, 1957-ben, a Neues Blatt egy cikksorozatában „Szava elűzi a betegséget“ címmel:
„Következő reggel Hamelnből a Deister melletti kis városkába Springébe utaztam. Itt is megalakult egy Gröning-közösség. A kiindulási pontot néhány ember gyógyulása adta. És itt is megtapasztaltam azt, mint azelőtt Schleswig - Holstein különböző helységeiben, Augsburgban, Hamelnben, Bécsben, Plochingenben és más városokban. Emberek álltak fel, és számoltak be nekem betegségükről. Megnevezték az orvosokat, akik kezelték őket, elmesélték gyógyulásukat, amit Gröningnek köszönhettek. Mindezekre mindig akár meg is esküdtek.
„Már csecsemő koromban kétoldali csípőficamom volt“ - mesélte az ötvenéves Julie Prohnert Hannoverből. „Később csak mankóval tudtam járni. Az orvos nem tudott szenvedésemen enyhíteni. Amikor Gröning egy előadását meghallgattam, erős reakciót éreztem. A már teljesen elgörbült hátam kiegyenesedett. Ismét tudtam járni. Visszaesés azóta sem következett be.“
„Izületi gyulladásban szenvedtem, és állandóan gennyes kiütések kínoztak. Gröning úr megszabadított mindettől“ - mondta Wilhelm Gabbert Hamelnből.
„Epepanaszaimat csak morfiummal tudtam enyhíteni“ - számolt be Kurt Severit Evestorfból. „ Bruno Gröningnek köszönhetem, hogy megszabadultam ettől a szenvedéstől.“
„Súlyos cukorbajom volt“ - számolt be Robert Thies Springéből. „De még vészesebb volt a szívizomgyengeségem. Egyik sem kínoz már. Ezt Bruno Gröningnek köszönhetem.“
Hosszan lehetne tovább sorolni. Ezek az emberek, akik beszámoltak, különböző korú férfiak, asszonyok és gyermekek voltak. Sokféle betegséget soroltak fel, fejfájástól kezdve, ideggyulladás, isiász, epe- és vesebajon át, egészen a súlyos szívpanaszokig és a különböző bénulásokig.
De volt még valami, ami nagyon meghatott. Sokan közülük nyíltan elmesélték a hallgatóság előtt, hogy Gröning által belső változást is megtapasztaltak. A siker hajszolását és az egoista beállítottságot a belső nyugalom, kiegyensúlyozottság és közösségi gondolkozás szelleme váltotta fel.”
Az önmagunkba vetett hit minden embert meggyógyíthat
Dr. Horst Mann így folytatta: „Mindegyik ilyen beszélgetés során, akik Bruno Gröning által gyógyulást tapasztaltak, egy kérdés egyre jobban elhatalmasodott bennem: Mindenkinél elérhető-e a gyógyulás – vagy bátrabban kifejezve – minden betegség gyógyítható-e? Meddig terjednek a Gröningből kiáramló erő határai?[...] Nem lehet ez akár veszélyes is ? [...]
Legutolsó látogatásomkor feltettem neki ezeket a kérdéseket. „Nem tudok, és nem is akarok senkit sem kényszeríteni“ - válaszolta. „Ha valaki elzárkózik, és nincs meg benne a készség ahhoz, hogy felhasználja a rendhez ezt az erőt, akkor én sem vagyok hajlandó beleavatkozni. Ezt az embert csak arra ösztönzöm, hogy a gonosz reteszét, ami elzárja őt az üdvösségtől, törje szét.“
Lenne még egy kérdésem: „Minden betegség különbözőképpen veszélyes. Tegyük fel, hogy egy súlyos beteg, akiről már több orvos lemondott, megkéri azt az egyet, aki még harcol a beteg életéért, hogy hívja el Önt. Tud még segíteni?“
„Igen“ - mondta Gröning. Teljes biztonsággal mondta ezt. „Ha a beteg hisz benne, és az orvos bízik a hívatásában, a siker nem marad el. A közös bizalom hihetetlen erőt tud a betegben kifejteni. Gyakran akkor a leggyorsabb a siker, ha a beteg kétségbeesésében megragadja az utolsó szalmaszálat.“
