1949 – a nyilvánosság gyújtópontjában
Bruno Gröning működése Herfordban
Betegek és segítséget keresők ezrei vették körbe Gröninget
A kilencéves Dieter Hülsmann már hosszú ideje ágyban fekvő beteg volt. Előrehaladott izomsorvadásban szenvedett, és az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Miután Bruno Gröning foglalkozott a kisfiúval, a gyermek ismét képes volt járni. Hülsmann mérnök, akit fia hirtelen gyógyulása fellelkesített, kérte a vendéget, hogy maradjon továbbra is náluk. Más betegeket is meg akart hívni– mondta Hülsmann –, hogy a csodadoktor segítsen rajtuk.
Bruno Gröning elfogadta az ajánlatot, és a házat egyre több gyógyulásra váró kereste fel. Egyre többen hallottak a Gröning körüli csodálatos gyógyulásokról. Nem telt sok időbe, és neve ismertté vált. Az újságok beszámoltak a „Csodadoktor“-ról, és az angol szektorban napi téma lett. Ezrek áramlottak a Wilhelmsplatz-ra, és tömegek lepték el a házat.
Manfred Lütgenhorst, a Münchner Merkur napilap újságírója többek között így írt 1949. június 24-én: „Amikor délelőtt 10 óra 30-kor megérkeztem Herfordba, a Wilhelmsplatzon a kis kétemeletes ház előtt kb. 1000 ember gyűlt össze. Elmondani is nehéz, milyen nyomorúságos képet nyújtottak. Számtalan béna ült tolószékben, másokat hozzátar-tozóik támogattak, vakok, süketek, anyák béna és gyengeelméjű gyermekeikkel karjukban, öreg nénikék és fiatal emberek tolakodtak, sóhajtoztak. Majdnem 100 autó, teherautók, buszok tömege parkolt a ház előtt, valamennyien messziről jöttek.”
Bénulások, gyomorbántalmak, vakság: „Gröning úr rámnézett és most ismét egészséges vagyok.“
Manfred Lütgenhorst folytatja:„ ,Gondolják, hogy meggyógyulnak?‘ - kérdeztem a betegeket. Ők bólintottak. ,Tegnap kellett volna, idejönnie’ - válaszolta egyikük ,Gröning úr Viersenben volt, Rheinlandban, és itt az udvarban öt béna volt jelen, mindnyájan egészségesen mentek haza. Távgyógyítás – az udvar gyógyította meg őket.’ A többi beteg igazolta ezt a tényt.
Továbbmentem a tömegben, és lejegyeztem az emberek csodálatos beszámolóit. Ez már mind elég volna ahhoz, hogy kitöltsön egy könyvet. Amikor rágyújtottam egy cigarettára, mellettem egy fiatalember így szólt: ,Kérem, adjon nekem is egyet!‘ Egyenruhát hordott, és úgy nézett ki, mint aki Oroszországból tért haza. Adtam egyet neki. Rágyújtott és nagy lelkesedéssel mondta: ,Látja, mindent tudok újra magam csinálni.‘ S eközben elkezdte a jobb karját ujjaival együtt mozgatni és eközben jobb lábát is. ,Önt is Gröning gyógyította meg?‘ – kérdeztem. ,Igen, Oroszországban az egész jobb oldalam megbénult. Gröning úr csak rám nézett, és most újra teljesen egészséges vagyok, ezt még most sem tudom felfogni.‘ Boldogan mozgatta a végtagjait.
Egy csoport felé igyekeztem, ahol emberek egy kb. 40 éves fehérhajú nőt vettek körül Hallottam, amikor az asszony ezt mondta: ,Engem is Gröning úr gyógyított meg. Súlyos gyomorfekélyem volt, egyre soványabb lettem, és a fájdalmaktól már nem tudtam aludni. Tizenketten voltunk egyszerre Gröningnél. [...] Rám nézett és úgy tűnt, mintha a fekély, mint egy kő, a földre hullott volna. Azóta nincsenek fájdalmaim, egyre hízom, és a röntgenfelvételek egyértelműen kimutatták, hogy a fekély eltűnt. Az orvosi vizsgálati bizottság rendelkezésére álltam. Mondhatom Önöknek, nagyon csodálkoztak!‘
Az asszony tovább folytatta elbeszélését: ,De ez még mind semmi. Múlt héten egy vak ember tartózkodott itt az udvaron. Több napon és éjszakán át várakozott. Miután én többször jövök ide, feltűnt nekem. Megszántam szegényt és meghívtam enni. Nem, hárította el. ,Nem mulaszthatom el azt a pillanatot, amikor Gröning úr kijön.‘ Ekkor hoztam neki egy zsemlét, és azt mondtam, hogy majd gondoskodom róla, hogy valaki kivigye őt a pályaudvarra. ,Senkire sincs szükségem, mert én egyedül fogok menni a pályaudvarra.‘ Ezután saját szememmel élhettem meg. Gröning úr kijött, és a fiatalember felkiáltott. ,Ismét látok!‘ Valóban, a fátyol eltűnt a szemei elől. Leírta nekem, milyen táskát tartottam a kezemben. Ezt mondta: ,Ott megy egy autó, ez és ez a rendszáma.‘ És ahogy kijelentette előre, egyedül megtalálta az utat l a pályaudvarra. A körülállók mind sírtak az örömtől.‘”
Gyógyítási tilalom a hatóságok és az orvostársadalom részéről
Nem tartott sokáig, és a hatóságok – különösen az egészségügyi hatóság – megvizsgálták az ügyet. Kialakult egy vizsgáló bizottság, és Bruno Gröninget eltiltották a gyógyítástól. Néhány befolyásos orvos kimondottan ellensége lett. Mindent megmozgattak, hogy működésében akadályozzák, és követelték, hogy vesse alá magát egy tudományos vizsgálatnak. Hogy mi húzódott meg a tilalom mögött, világosan látható az irányt megszabó résztvevő orvosok következő kijelentéseiből. „Gröning bebizonyíthatja azt, amit csak akar, a gyógyítási engedélyt úgysem fogja megkapni.“ „Az orvosok szakmai becsületét sérti, ha Gröninggel szóba állnak.“ Június végén véglegesen el kellett hagynia Herfordot. Minden igyekezete meghiúsult, hogy gyógyítási engedélyt kapjon.