A nagy per (1955-1957)

Vád gondatlanságból elkövetett emberölés miatt és felmentés a gyógyítói tevékenység végleges megszüntetésével

1955. március 4-én az állami bíróság újra vádat emelt Bruno Gröning ellen. A kifogás ismét az volt, hogy vétett a természetgyógyászati törvények ellen. Egy további vádpontban gondatlanságból elkövetett emberöléssel is vádolták.

Gröning szembeszáll a gyógyulásra tett ígéretekre és az orvosi kezelés megtiltására vonatkozó gyanúsitással

Miután megkapta a vádiratot, barátaihoz fordult. „Kedves Barátaim! Ezekben a napokban a sajtó és rádió kisebb-nagyobb célzásokkal, nagy felhajtással nyilvánosságra hozta, hogy a II. számú müncheni állami bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vádat emelt ellenem. Állítólag 1949 végén gyógyulást ígértem egy 17 éves, TBC-ben szenvedő fiatal lánynak, és ez visszatartotta attól, hogy orvoshoz forduljon és szanatóriumba menjen. Vétkesnek tartottak ennek a fiatal lánynak a halálában. Aki világos ésszel olvasta vagy hallotta ezeket a híreket, az rájöhetett, mit akartak ezzel elérni. A barátaim között zavart kelteni, és a segítséget keresőket visszatartani attól, hogy céljainkat és az általam nyilvánosságra hozott felismeréseket közelebbről megismerhessék. Minden eszközzel meg akarták próbálni, hogy a saját tevékenységemet és a Gröning-Szövetségét egyaránt megakadályozzák. Természetesen a dolgok másképp állnak, mint ahogyan előadják! Barátaimnak nincs szükségük arra, hogy magyarázkodjam, ők tudják, hogy én nem ígérek gyógyulást, és nem tanácsolok el senkit sem az orvosi kezelés igénybe vételétől.“

Különös a nyomozás késedelmes megindítása

Gröning igy folytatta a barátainak: „1952-ben felmentettek. Nem különös, hogy a „Kuhfuss eset“-et, amiről már 1949/1950-ben tudomásuk volt, csak az 1951/1952-es eljárásnál hozták fel ellenem, noha az iratok már akkoriban ismertek voltak?! Nem feltűnő, hogy egy ellenem felújított bírósági tárgyaláshoz a nyomozást pontosan abban az időpontban indították meg, amikor az 1953. november 22-én Murnauban életre hívott Gröning-Szövetséget a nyilvánosság elé terjesztették? Ugyanis a rendőrség 1954 januárja óta számos közösségvezetőt és barátot, valamint szövetségi tagot kihallgatott és felügyelet alatt tartott.“

A vád elleni tanúkat elutasitják, a vád mellett tanúskodókat szívesen fogadják

Az eljárás előkészületei két éven át húzódtak. Bruno Gröning védelmét jelentősen megnehezítették. Majdnem minden felmentő tanút elutasítottak, a vád tanúit azonban bebocsátották. Bruno Gröning két egykori munkatársa is köztük volt: Eugen Enderlin és Otto Meckelburg. Különösen Meckelburg - az első eljárásban még maga is vádlott - élesen Gröning ellen fordult. Mindent elkövetett, hogy ártson neki. A gondatlanságból elkövetett emberölés a vádpontok között döntő szerepet játszott. Olyan esetről volt szó, ami Gröning számára való „menedzser ténykedésének“ idejében.

Ruth Kuhfuß esetének manipulálása

I1949. novemberében Emil Kuhfuss, a Sparkasse hivatalnoka 17 éves leányával, a kétoldali tüdőbajban szenvedő Ruthtal, résztvett egy Bruno Gröning előadáson. Gröning rögtön felismerte, hogy a lányon már nem lehet segíteni, és ennek megfelelően nyilatkozott egy ott lévő orvosnak. Meckelburg azonban hevesen ostromolta Gröninget, hogy foglalkozzon az esettel. Így jött létre az előadás után egy személyes találkozás Bruno Gröning és Ruth Kuhfuss között. Gröning bátorságra buzdította a lányt és rábeszélte az apát, hogy kilenc nap után keressenek fel egy szakorvost. Ezzel azt akarta elérni, hogy a leány, aki az orvosokról hallani sem akart többé, ismét orvosi felügyelet alá kerüljön. Erre az apa ígéretet tett.

A rákövetkező időkben lebonyolódó levelezéseket Meckelburg intézte, és ezek egyáltalán nem jutottak el Bruno Gröninghez. Csak 1950 májusában hallott ismét Ruth Kuhfussról. Az apa a közbeeső időben könyörgő leveleket írt Gröningnek, és kérte, hogy meglátogathassa. Meckelburg azonban nem adta tovább a leveleket, hanem önhatalmúlag - Bruno Gröning tudta nélkül - egy találkozást szervezett Kuhfuss úrral. Meckelburg csak röviddel a kitűzött időpont előtt értesítette erről Gröninget, és rávette, hogy elkísérje.

Később Meckelburg azt állította, miszerint Bruno Gröning ígéretet tett a lánynak, hogy meggyógyítja. Pedig ő volt az, aki meggyőzte az apát, hogy rábeszéli Gröninget a lány meggyógyítására. Meckelburg jó pénzforrást látott a Sparkasse hivatalnokában, amit ki akart használni, viszont ehhez szüksége lett volna Bruno Gröningre. E találkozás után azonban Gröning szakított Meckelburggal.

Az egyik súlyos vád, amit Gröning ellen emeltek az volt, hogy megtiltotta Ruthnak az orvosi kezelést. Ennek ellene szólt azonban az a tény amit a vád tanúi igazolni tudtak, hogy a lányt már első találkozásuk alkalmával ő maga küldte orvoshoz . Sőt, egy rádióbeszédében, 1949 őszén felhívta az emberek figyelmét az utóvizsgálatok szükségességére. A segítséget kérőknek állandóan azt tanácsolta, hogy bízzanak meg az orvosukban.

Ruth Kuhfuß, akinek már a háta mögött egynéhány fájdalmas, de sikertelen gyógyeljárás volt, vonakodott attól, hogy további kezeléseknek vesse alá magát. 1950. december 30-án betegsége következtében elhúnyt.

Orvosi vizsgálat támasztja alá a gyógyulás kilátástalanságát

Orvosi szempontból Dr. med. Otto Freihofer egy szakvéleményben így nyilatkozott a Ruth Kuhfuß esettel kapcsolatban: „ Józan ésszel minden laikusnak arra a meggyőződésre kell jutnia, amint azt Säckingen úr az egészségügyi hivatal részéről nyilatkozta is, miszerint a gyógyulás – tekintettel az orvosi lelet szerint várhatóan válságosra forduló igen súlyos állapotra - emberi számítás szerint kilátástalan volt. Épp így minden becsületesen gondolkodó orvosnak, aki a legújabb orvosságok birtokában nem akar lemondani a természet erőiről, a müncheni Lydtin professzor szakvéleményéhez kell csatlakoznia miszerint 1949. novembere előtt a gyógyulásnak még nagy valószínűsége nem lehetett. éleményem szerint már az is több, mint csodálatos, hogy a beteg egyáltalán 1950. december 30-ig élt, ami azt jelenti, hogy Gröning hatására még élethaladékot kapott. Összefoglalva szakvéleményemet azzal szeretném lezárni, hogy a következő állítások, miszerint „a gyógyulási kilátások fennálltak“, „a beteg Ruth Kuhfuß életét meg lehetett volna hosszabbítani, ha Gröning úr soha nem jutott volna a közelébe“ - nem bizonyíthatóak és ezért nem is felelnek meg az igazságnak.

Félresikerült bírói ítélet 

A tárgyalásra 1957. július végén München és vidéke bíróságának esküdtszéki termében került sor. A gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában felmentették Bruno Gröninget, de a természetgyógyászati törvények elleni vétek miatt 2000 márka pénzbüntetésre ítélték.

Noha az ítélet az első pillanatban pozitívnak tűnt, számára nem volt elfogadható, hiszen egyenlő volt működésének végleges betiltásával. Ügyvédje hibájából, aki az ítéletet sokkal pozitívabbnak ítélte meg, mint Gröning, nem ő fellebbezett, hanem az államügyész. A második tárgyalás 1958. január közepén zajlott le ismét Münchenben.